Nem minden párkapcsolat kezdete a "szerelem elsõ látásra", sokszor indul barátságként, majd komoly, mély vonzalom alakul ki két ember között. Azonban jóval ritkábban fordul elõ, hogy ha a szerelem véget ér, megmarad a barátság.
A szakítást követően sokan azt az elvet vallják, hogy minden szálat el kell vágni, és teljesen meg kell szakítani a kapcsolatot az exbaráttal illetve barátnővel. Vannak, akik olyan haraggal válnak el, hogy sokáig szóba sem állnak egymással, és csak idővel képesek civilizáltan viselkedni, és túllépni a sérelmeken. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy viszonylag kevés olyan pár van, akik az elválás után jó barátok maradnak.
A különválásokat gyakran kezdeményezik a következő, mindenki számára ismerős mondattal: „ugye azért barátok maradunk?”. Az elgondolás szép, de többnyire kivitelezhetetlen, és gyakran csak azért hangzik el a kérdés, hogy valamiképp tompítsák a másiknak okozott fájdalmat. Persze előfordul, hogy valaki őszintén gondolja, hogy miért ne lehetne baráti viszonyt folytatni azzal az emberrel, akivel hosszú időn keresztül megosztotta életét, számtalan közös élmény köti össze őket. Talán azért nem maradhatnak igaz jó barátok a különvált felek, mert az igaz barátság alapvető feltétele az őszinteség.
Elkerülhetetlen, hogy bizonyos témákat kerülni kell; a tapintatosabbak legalábbis nem fogják megbeszélni, és kikérni exbarátjuk, barátnőjük véleményét új párjukkal kapcsolatban. Ha véget ér egy kapcsolat, akkor tulajdonképpen megszűnt az egymás iránti kölcsönös tisztelet, bizalom és csodálat, ami korábban összetartotta a két embert.
A különválást követően gyakran nem is saját akaratukból tartják fent a kapcsolatot az emberek: sokszor nincs lehetőség a szétköltözésre, közös üzletbe kezdtek, felelősséggel tartoznak közös gyermekükért, közös a baráti kör.
A különválás után kialakuló kapcsolatot nagymértékben befolyásolja, hogyan történt a szakítás, közös megegyezéssel vagy szörnyű botrányok, jelenetek közepette. Mindenképpen időre van szükség – egyénenként eltér, hogy mennyire – hogy a felek lelkileg feldolgozzák a szakítást, válást, ami tulajdonképpen kudarcot jelent az ember életében. Fokozatosan enyhülnek fájdalmaink, az idő múlásával sérelmeink elhalványodnak, képesek leszünk tárgyilagosabban szemlélni volt kapcsolatunkat. Ha sikerült túljutnunk a megbántottságon és a keserűségen, akkor elképzelhető, hogy jó viszonyban maradunk exbarátunkkal, barátnőnkkel, de ne feledjük, nem valószínű, hogy ez őszinte, mély baráti kapcsolattá forrja ki magát.
Más a helyzet, ha a párnak gyermekei vannak, mert ebben az esetben erőt kell venniük magukon, és személyes sérelmeiken felülkerekedve a közös csemete sorsát kell előtérbe helyezni.