Bridget Jones naplóját látva nõk milliói, és persze férfiak is, drukkoltak a kissé habókos lánynak, hogy a történet végén Mark Darcy karjába omoljon, és a klasszikus romantika végakkordjainak megfelelõen megtalálja a megérdemelt boldogságot.
A film zárójeleneténél a nézők megkönnyebbülten sóhajtanak fel, hogy reményeik megvalósultak, néhányan zsebkendőért kotorásznak, hogy meghatottságukat leplezzék. Legördül a vászon, így Bridget és Mark jövőjéről már nem szól a fáma, de mindenki biztos benne, hogy innen már egyenes út vezet a „pöffeszkedő családosok” klubjába, a szerelmesek összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Aki azonban ismeri a könyv második kötetét, az pontosan tudja, hogy a lökött „távközlési géniusz” és Mark Darcy kapcsolata egy cseppet sem zökkenőmentes a továbbiakban, sőt egy időre elsodorja őket a sors egymástól. Mint ahogy az a valós életben is gyakran előfordul. Kevesen vannak, akik még nem éltek át szerelmi csalódásokat, és ne lettek volna legalább egyszer szakítás kezdeményezői vagy áldozatai.
A szakításnak számtalan oka lehet, és a legritkább esetben fordul elő, hogy mindkét fél azonos időben, ugyanolyan mértékben azt érezze, ideje lenne megszabadulni a másik társaságától. Még egy harmonikusnak kikiáltott kapcsolat egyes szakaszaiban is eltérő a másik iránt érzett benső hevület mértéke. Egyszer az egyik lángol jobban, másszor kedvesét emészti a szerelem pokoli tüze.
Szakítás esetén ezek az érzelmi hullámvölgyek szakadékokká mélyülnek, ami még azt a felet is jelentősen meggyötri, aki szeretné partnerét lepasszolni az utókornak. Az elhagyásra ítélt áldozat nem várja rezignáltan sorsa beteljesülését, hanem foggal, körömmel küzdeni kezd a kapcsolat restaurálása érdekében. A leggyakrabban alkalmazott módszer a látványos összeomlás, egy jó adag önvádnak álcázott támadással megfűszerezve, a „miért, miért” kérdőszó gyakori ismételgetése mellett, ami még egy kősziklából is könnyeket fakasztana.
A szánalomreflex működésbe lép, és a szakítás kezdeményezője optimális esetben meginog. Persze az igazán eltökélt, acélos lelkű szakítók nem dőlnek be ennek a trükknek, melynek kivitelezési metódusát az áldozat genetikailag magában hordozza. A módszer kiegészítő kelléke az aktív könyörgés a „kérlek, ne hagyj el” mondat szinonim változatainak bevetésével.
A másik, hasonlóan kevés hatékonysággal működő, ennek ellenére igen favorizált módszer a fröcsögő vádaskodás. A „tudtam, hogy csak kihasználsz”, „soha nem is szerettél” típusú mondatok helyzetfüggő, ámbátor így is kimeríthetetlen arzenálját lehet bevetni. A népmeséken felnőtt ember úgy véli, ha a másikat emlékeztetjük hibáira, az rögtön magába fordul, igazat ad, és varázsütésre megváltozik, sőt extra vezekelésre is hajlandó. A valós élet azonban nem igazolja ezt a tételt. A vádaskodással általában a másik egyébként is nehezen kordában tartott indulatairól vesszük le a kötőféket. Ha eddig nem volt száz százalékig biztos a szakítás elkerülhetetlenségében, akkor egy ilyen manőverrel szilárd alapokra helyezhetjük elhatározását.
Bridget Jones és Mark Darcy egy harmadik módszert alkalmazott. Hogy melyiket? Ha kíváncsiak, egyrészt hamar megöregszenek, másrészt utánajárhatnak a könyvben.