Tudomásunkra jut, hogy barátnõnket megcsalja a párja, már nem csak a gyanú munkál bennünk. Felvilágosítsuk-e, hogy a bolondját járatják vele, vagy egész egyszerûen hallgassunk, és bízzuk az idõre, illetve a véletlenre, hogy kiderül-e az "árulás" vagy sem?
Kezdjük a barátsággal, amely a kölcsönös bizalomról, szeretetről szól. Létezik egy mondás, mely szerint Isten barátainkkal kér bocsánatot rokonainkért; barátainkat mi magunk választjuk, elfogadjuk őket minden hibájukkal együtt, megbocsátunk nekik, ha arra kerül a sor. A barátság önzetlen szeretetet, őszinteséget kíván, ami néha fájdalmat okozhat. A baráti kapcsolathoz hozzátartozik a szolidaritás és a felelősség érzése a másik iránt. Vannak barátságok, melyek több párkapcsolatot is „túlélve” életünk végéig elkísérnek.
Ha barátnőnk párja félrelép, két lehetőségünk van: mindent kitálalunk vagy hallgatunk. A barátnő reagálása természetesen mindig függ attól, mennyire mély a barátság. Vegyük az első lehetőséget: barátnőnk tudomására hozzuk, hogy kedvese félrelép. Készüljünk fel kínos percekre és arra, hogy első reakciójaként nem háláját kívánja majd leróni az értékes információért.
Senki sem örül annak, aki a rossz hírt hozza, ez már ősidők óta így van, szerencsére a helyzet annyit azért javult, hogy már nem jár érte fejvesztés. A tréfát félretéve, elképzelhető, hogy barátnőnknek egy időre fájdalmat okozunk a kíméletlen igazsággal, de hosszútávon jót teszünk vele. Lehet, hogy egy röpke időre neheztelni fog ránk, de később rájön, hogy az ő érdekében cselekedtünk.
Fennáll a lehetősége annak is, hogy elmondjuk barátnőnknek az igazat, de ő nem hisz nekünk. A szerelemtől elvakulva, az ember nem hallgat a józan észre, azt sem akarja látni, ami valójában ott van a szeme előtt. A barátnő esetleg irigységre gyanakodhat, a barátság pedig rámehet erre az őszinteségre.
A másik lehetőség a hallgatás. Amennyiben nem világosítjuk fel barátnőnket arról, mi folyik a háta mögött, és később a tudomására jut a dolog, valamint kiderül, hogy mi tudtunk róla, komoly következményei lehetnek. Barátnőnket majdnem olyan fájdalmasan érintheti, hogy mi mindvégig tudtuk, hogyan csapják be őt, és nem figyelmeztettük, mint maga a megcsalás. Lehet, hogy nem fogja megérteni, hogy csak meg akartuk kímélni.
Előfordulhat, hogy hallgatunk, és soha nem derül fény a dologra, de lehet, hogy ez a tudat, hogy barátunkat megcsalják, megbántják és mi nem tettünk semmit, soha nem hagyja majd nyugodni lelkiismeretünket.