Bálint-napi szokások

nlc | 2002. Február 14.
Bálint már középkori magyar naptárakban, misekönyvekben elõfordul, ünnepét tehát õseink is számon tartották. A középkor végén olyan népszerû lett, hogy kereszt- és családnévként is gyakran elõfordult. 1522-ben a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozott.


Vannak a naphoz fűződő tájjellegű szokások nálunk is:

• A mohácsi sokácok ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek vagy zsír nélkül főznek, a templomban imádkoznak, gyónnak, áldoznak.

• Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva Bálint oltalmazza meg őket a leeséstől.

• Az elekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész évben nem ültetnek aprójószágot. Bálint reggelén az állatok itatóvizébe szenteltvizet cseppentenek.

• Mindszenten akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak számukra.

• Cserszegtomaj gazdái Bálint-napkor napkelte előtt megkerülik a birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távol tartsák a szőlőtől.

• Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket.

• Hangonyban úgy vélik, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, ez már a tavaszt jelenti.

• A rábaközi Szil faluban Bálintot a verebek védőszentjének tartják, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás.

Exit mobile version