A homoszexualitás megnevezés viszonylag új keletű, a jelenség azonban már az ókori kultúrákban sem volt idegen. Sőt mi több, számos közösségben teljesen természetesnek tartották az azonos neműek közti testi kapcsolatot. A görög férfiak között általános volt a szerelmi viszony. A testi gyönyörök kiváltképp kedvelt formájaként tartották számon, amikor két izmos férfitest feszült egymásnak, de emellett a női partnereket sem vetették meg.
Az ókori világban számtalan ismert személy nevéhez fűződtek homoszexuális kalandok, beleértve a mitológiai alakokat is, mint például Zeusz, aki szintén nem vetette meg a férfitest kínálta gyönyöröket. A híres hódítót, Nagy Sándort sem ítélte el népe, amiért nem csak a női nem képviselőit részesítette testi előnyben, hiszen hadjáratai sikerét nem befolyásolták ezek az afférok.
A középkor szexuális antiforradalma Európában végképp elsöpörte a szerelem partnerszabadságát, ami egészen a huszadik századig a szőnyeg alá söpörve várta, hogy újult erővel robbanjon be a köztudatba. Napjainkban újra szabad a tánc, szabad a csók, akivel és ahogy akarjuk. Sőt talán lassan divattá növi ki magát az egyneműek szerelme, dacára a még továbbra is fejcsóváló kritikának. De tudjátok…ez már más lapra tartozik.