Egynemûek egymás közt

Esperanza | 2003. Január 23.
1869. elõtt nem létezett a homoszexualitás szó. Elsõként röpirat tartalmazta, melynek szerzõje, Karl Maria Kertneby az akkori igazságügyminiszternek címzett nyílt levelében az azonos nemûek közt szövõdõ szerelmek létjogosultságáért küzdött.




Ezekben az években folyt ugyanis a vita, hogy az egyneműek közti szexuális kapcsolatot bűncselekménynek határozzák-e meg az új törvényekben.

A homoszexualitás megnevezés viszonylag új keletű, a jelenség azonban már az ókori kultúrákban sem volt idegen. Sőt mi több, számos közösségben teljesen természetesnek tartották az azonos neműek közti testi kapcsolatot. A görög férfiak között általános volt a szerelmi viszony. A testi gyönyörök kiváltképp kedvelt formájaként tartották számon, amikor két izmos férfitest feszült egymásnak, de emellett a női partnereket sem vetették meg.





Spártában a katonai képzés részének számított a férfiak közti nemi élet szoktatása. Az ifjakat csupán hét éves korukig nevelte a család, majd a katonai közösség vette gondjaiba őket, ahol a fegyverforgatás és vitézség elsajátítása mellett vágyaik egynemű csillapítását is kitanulták. Mivel harminc éves korukig a kaszárnyában éltek, kevés alkalom kínálkozott, hogy asszonyok ölében pihenjenek meg. Így hát maradt a bajtársak erős karja.

Az ókori világban számtalan ismert személy nevéhez fűződtek homoszexuális kalandok, beleértve a mitológiai alakokat is, mint például Zeusz, aki szintén nem vetette meg a férfitest kínálta gyönyöröket. A híres hódítót, Nagy Sándort sem ítélte el népe, amiért nem csak a női nem képviselőit részesítette testi előnyben, hiszen hadjáratai sikerét nem befolyásolták ezek az afférok.





A Római Birodalom virágzása alatt azonban néhány gondolkodó már elítélően bírálta a homoszexuális vagy biszexuális hajlamot mutató vezetőket, többek között Tiberiust, Nérót és Julius Caesart. A második évszázadban uralkodó, tudományokban és művészetekben jártas Hadrianus sem titkolta szenvedélyes szerelmét fiatal férfi szeretője iránt, akinek tiszteletére várost építtetett, érzelmeit azonban többen helytelenítették.

A középkor szexuális antiforradalma Európában végképp elsöpörte a szerelem partnerszabadságát, ami egészen a huszadik századig a szőnyeg alá söpörve várta, hogy újult erővel robbanjon be a köztudatba. Napjainkban újra szabad a tánc, szabad a csók, akivel és ahogy akarjuk. Sőt talán lassan divattá növi ki magát az egyneműek szerelme, dacára a még továbbra is fejcsóváló kritikának. De tudjátok…ez már más lapra tartozik.
Exit mobile version