Ókori orgiák

Az ifjú szűz leányok különös módon biztosították csodálatukról az istennőt: szüzességüket adományozták neki templomában, ahol a hagyomány szerint felkínálkoztak az első idegennek.
A liliomtiprásra váró szüzek hada valószínűleg nem riasztotta el a templom környékéről a kalandra éhes férfinépet.

Az ókori görögök is követték a példát, és Aphrodité istennőt tulajdonították a szexualitás megtestesítőjének, védelmezőjének. Míg a testi örömök egyre inkább központi szerepet kaptak főként a férfiak hétköznapi gondolatvilágban, a női társadalom lassanként árucikké vált. A lányos apák hozományt adtak gyermekükkel, hogy a jövendőbeli férj biztosítsa számára a megfelelő életvitelt. A férj, az anyagi javak mellett anyát kapott leendő törvényes gyermekeinek, melynek fejében a harmonikus családi hátteret kellett kínálnia.

A házasság szent köteléknek számított, melyben az asszonyra hárult a család összetartásának és a gyermekek nevelésének fáradtságos feladata. Az odaadó férjek, hogy könnyítsenek házastársuk kötelességein, nem terhelték őket egyéb elvárásokkal.





Az asszonyoknak nem kellett a tökéletes szerető és a lebilincselő szellemi partner szerepét betölteniük, mert ezt a nemes kihívást átvállalták a hetérák. A kereskedelem, a városok és a kézművesség fejlődése hozzájárult, hogy a férfiak egyre több szabadidővel rendelkezzenek, amit előszeretettel ütöttek el művelt, szellemes és mindemellett vonzó hölgyek karjai közt.

A görög férfiak nagyobb becsben tartották a prostitúció gyöngyszemeit, mint saját feleségeiket vagy egyéb érdemes asszonynépet, és soha nem keverték a házasságot és a szerelmet. A hetérákkal való igen kellemes együttléteket az istenek ajándékának tulajdonították, ám vigyáztak arra, hogy ne tápláljanak az egészségesnél nagyobb érzelmet irántuk. A szívfacsaró, tudathomályosító szerelmet betegségnek tartották, ami megjósolhatatlan szövődményekkel jár. Tehát jobb megelőzni.





Az ókori Róma polgárai sem maradtak le a görögök mögött a túlfűtött erotika gyakorlásában. Messze földön híressé váltak buja orgiáik, ahol aktívan áldoztak a szerelem oltárán. Nem törődtek a mámoros órák következményeivel, fő céljuk az örömszerzés maradt. Mivel a védekezés nem tartozott erősségeik közé, legalábbis a szexuális harcmezőn, gyakorta estek a nők teherbe, amitől házilag elvégzett abortusztokkal igyekeztek szabadulni.

A keresztény vallás megerősödésével és terjedésével azonban fordult a kocka, és a bujaságot a gonosz szinonimájaként emlegették sok évszázadon keresztül.