Az ember genetikai készlete 1%-ban tér el a bonobo majométól. De vajon miként jelentkezik ez a csekélység a szexualitás területén? Miért képesek a nõk terhesség idején is a nemi életre? Miért övezik a férfiak mitikus tisztelettel nemi szervüket? Az alábbiakban megtudhatjátok.
Az evolúció során nemi viselkedésmintáink, sőt élettani tulajdonságaink is alapvető változásokon mentek keresztül. Például sok más állat az év egy rövid idejére korlátozza nemi aktivitását. Akkor ugyan élnek és időnként halnak is érte, az év többi részében azonban hormonjaik szintje lecsökken, gyakran jelentős külalakváltozáson esnek át, figyelemfelkeltő színeiket elvesztik. Aztán itt van az udvarlási viselkedés.
A többi főemlős nem vesztegeti sokáig az idejét ilyesmire, a férfi viszont mintha élvezné. Igaz ugyan, hogy sok társadalmi, gazdasági vagy divatszempont igyekszik kiiktatni az önálló párválasztás és a kapcsolatépítés időigényes szakaszát, de sok nő hallhatott férfiakat panaszkodni az udvarlás rövidségéről. Az is tapasztalat, hogy ha a férfiaktól nem vonjuk meg az önkifejezés szabadságát, akkor hosszan és szívesen udvarolnak.
A párosodással kapcsolatosan is sok újítást vezetett be fajában az ember. Ezek a változások mind arra mutatnak, hogy a természet a nők kívánságaihoz igyekszik alkalmazkodni, és formálni a férfit, hiába próbálták ezt már a Bibliában is megfordítani. Elsőre mindjárt szembeötlő a különbség a kifejlett gorilla hímvesszejének teljes pompájában 5 centiméteres nagysága és a testmagasságát tekintve jóval kisebb férfi közt. Ugyanakkor azonban hiányzik belőle az a péniszcsont, amely a többi főemlősében megvan.
Ez a csont a legkisebb nemi izgalom hatására kilökődve pillanatok alatt teljes behatolóképességet hoz létre. Szóval ez a férfinak nincs, ezért kénytelen sokkal tovább foglalkozni az előjátékkal (és nem azért, mert valakik erre nógatnák!).
Hasznos titokA többi változás kifejezetten a nők anatómiáját érinti. Ezek közül az első az orgazmusra való képesség. A második az, hogy erre mindig képes, nemcsak a peteérés, vagyis a fogamzóképesség rövid időszakában. Sőt a nők a terhesség idején vagy a klimaktérium után, tehát a szaporodóképességtől teljesen függetlenül is képesek a szexre. Nincs még egy főemlős, amely ehhez hasonlóan viselkedne. Ez azt jelenti, hogy a nők nemi aktivitása háromnegyedének semmi köze a fajfenntartáshoz. Harmadszor: a nőkön nem látszik a peteérés időpontja.
A többi főemlős nőstényei szembeötlő jellegzetességekkel hirdetik megtemékenyíthetőségüket, ám a nők egyenesen eltitkolják. Így a férfinak újra és újra próbálkoznia kell, ha utódot akar. És ez még csak a felek fizikai bemutatása, voltaképpen a bevezető. Már ebből is látható, hogy a férfi nem annyira ura az eseményeknek, vagy önmagának, mint hinni
szeretné. Néha megtörténik, hogy két, kifinomult technikákkal rendelkező, minden hájjal megkent, biológiai fegyvereinek birtokában lévő játékos igyekszik kijátszani a másikat. Ennek az érdekfeszítő és mindenkit érintő játszmának a leírása közben rögtön eszünkbe juthat Karinthy jól ismert mondása, amely szerint férfi és nő soha nem érthetik meg egymást, mert a férfi a nőt akarja, a nő meg a férfit.