A férfiszex csodája

nlc@fe | 2003. Október 16.
Ha az ember lánya körbenéz, úgy tûnhet, mintha az volna a természet szándéka, hogy a legaktívabb és legvirtuózabb szexatlétát fejlessze ki a férfiakból. Ez vajon biológiai sajátosság vagy társadalmi cselekvés? Létezik-e az állatvilágban olyan evolúciós szempont, amely kordában tartja a hím egyedek "nagyvonalú" nemi ösztöneit?













 


 



Az összes állatfaj két szexuális stratégiát követhet az utódnemzésben.
Az első csoport hímjei a lehető legtöbb utódot próbálják a lehető legnagyobb területen elszórva nemzeni. Az ilyen hím nem ismeri utódait, nem érdeklődik utánuk, azok sorsa kizárólag a nősténytől vagy a szerencsétől függ. A rengeteg védtelen utódból csak néhány éri meg a felnőttkort, de ha elég aktív a hím, vérvonala fenn tud maradni. Ez a mennyiségi modell.

A másik stratégia a kevesebb utód gondos felnevelése. A fejlettebb állatok több időt és figyelmet szentelnek az utódokra, hogy azok minél biztosabban állhassák meg helyüket az életben. Ez a minőségi modell. A nagy erőfeszítést követelő nevelési munka sokkal sikeresebb, ha mindkét szülő




gondozza az utódokat. Az ember fejlettségét mutatja az állatvilágban példátlanul hosszú szülő-gyermek kapcsolat is, amíg az utód a vele született ösztönökön kívül egyéb képességeit is megtanulja használni.
Ezért célszerű személyes, érzelmi alapokra épülő párkapcsolat keretein belül nevelni az utódokat. A természet azonban nem követel választást. Sajnos a férfi fizikailag teljesen alkalmas a két stratégiát egyszerre alkalmazni.
Élhet tartós párkapcsolatban egy nősténnyel, ugyanakkor osztogathatja bőkezűen a génjeit kevésbé koordináltan is. A baj csak az, hogy tartós érzelmi kapcsolat építésének igénye olyan nagy a gyermekkel megajándékozni kívánt nőstényben, de a férfiban is, hogy az új kapcsolat rövid időn belül kínosan hasonlítani kezd az elsőre. Tartós párkapcsolatból pedig még a férfi sem tud a számára is kielégítő mélységben többet fenntartani, vagyis a szerető egy idő után óhatatlanul törést okoz a kapcsolatban, veszélyeztetve az utódok biztonságos fejlődését.


Hárem vagy kommuna?





Azért a férfi sok érdekes dolgot megpróbált, hogy mégis megoldja ezt a kérdést.
Az egyik legkézenfekvőbb talán a nyílt házasság. A történelem folyamán rendszeresen vissza is tér ez az ötlet. Teremtsünk ideális feltételeket: zárjuk ki a rendszerből azokat, akik nem értenek egyet az elképzeléssel, s mindjárt egy kis kommunát kapunk. És valóban, legutóbb a szexuális forradalom idején terjedt el a nyitott szexuális élet eszméje. Kezdetben jól működő közösségeket azonban rendre szétvetette az elsősorban a férfiak közötti rivalizálás és a pártokra szakadozás rendszeresen visszatérő problémája.
Zárjuk hát ki a többi férfit: ez meg a hárem. A hárem vezére az élővilágban mindenütt ki van téve a nőstények nélkül maradt hímek partizánakcióinak és a nőstények közötti versengésnek. A leghatalmasabb szexbajnok oroszlán sem tudja a hárem urának pozícióját generációkon keresztül fenntartani. Még a legerősebb vezért is el tudja űzni trónjáról az egyre több ivarérett trónbitorló szervezett akciója. A férfi kicsit előrelátóbban már a saját szaporulatában is rögtön megalapozza rémuralmát, hogy ezzel biztosítsa pozícióját a növendék hímek között. A királyok élete csupa szervezés, csupa gyanakvás és rettegés, ezt minden főnök tudja. Ebben a stresszben pedig elvész a meghittség biztonsága, a párkapcsolat melege, ami azért a férfinak is kell időnként.
Exit mobile version