Mire gondol a pasi KÖZBEN?

Beléndey Bogdán | 2003. November 25.
Nemcsak azért nehéz errõl beszélni, mert a téma a tabusított, intim tárgyak közé tartozik, hanem azért is, mert amint átgondolja saját tapasztalatait, szembesülnie kell jónéhány szokatlan, meglepõ és kínos ténnyel.









A legelső meglepetés akkor éri, mikor rájön: a KÖZBEN eszébe jutó gondolatok, fantáziák, asszociációk jelentős részét igyekszik saját maga előtt is titokban tartani. Ennek oka feltehetően az, hogy szexuális barkácskészletünk nagyobb hatékonysággal működik az ösztönök síkján, ahol viszont a tudat és az értelmezés világossága zavarólag hat. Ha mégis felhozza a mélyből és nevesíti tapasztalatait, a kötelezőnek tekinthető, illetlen fújj-malacságokon túl nemkevés csalfaságot, érzéketlenséget, sőt durva udvariatlanságot is talál.

A bűntudatos felismerés, hogy a páros szexuális játék voltaképpen erkölcstelen malackodás, sokszor megjelenik. Nem elég, hogy a belénk sulykolt társadalmi normákra fittyet hányva felfedjük szemérmünket a másik előtt, de olyan tettekre ragadtatjuk magunkat, ami elegáns asztaltársaságban végképp elképzelhetetlen. Nem elég, hogy az előjáték során a beszéd és a lélegzés megszentelt testrészei érintkeznek az alsó ösztönrégió ritkán látott, különös szerveivel, de ezeket a különös szerveket – amik a nemi eufória izgalmában még különösebb állapotba kerülnek – hagyjuk teljesen egymásba olvadni.

A férfi és nő közötti határvonal felodódik az extázis ködében. A pasi KÖZBEN minden sejtjével átérzi, hogy benne van a nőben, benne van abban a rejtélyesen nedves és forró ellenvilágban, ami az ő testi-lelki világának kiegészítője, ami már nemcsak a vele közös játékot űző nő, hanem a NŐ a maga teljességében. És ettől a bűntudatos lelkesedéstől még nagyobb, szinte már szédítő izgalom izgalom tölti el, aminek hatására még szorosabbá válik a különös szervek belső illeszkedése, a velőt csiklandó, ritmikus ösztönmozgás kikerül akaratunk hatásköréből, öngerjesztővé válik, és a végelenbe szökő feszültség belerobban a közös kéjbe.










A pasi azonban máskor, más helyzetekben, mást gondol közben. Mert sajnos vannak hétköznapok is. Gyakori jelenség, hogy a rutin beszüremkedik a hitvesi ágyba is, és a pasi azon kapja magát, hogy egyszerűen elkalandozik KÖZBEN. A szerelmi torna kellős közepén, arcán az izgalom pírjával és az eufóriától ködös szemmel arra gondol, hogy a délután vett karajt nem tette be a hűtőbe. Ott van abba a furcsa, belülről fóliával bevont hentespapírba csomagolva a konyhapulton. Kibírja-e még a karaj ott kint és meddig bírja ki? A pasi felméri a helyzetet: a szeretkezés öt, uszkve tíz percig tarthat még, ennyi már nem oszt, nem szoroz, ha a karaj úgyis délután óta a konyhapulton van. És a pasi hirtelen magára ébred és homályos lelkifurdalás fogja el, hogy a legszentebb tevékenység közben gondolatai egész máshol járnak.

Aztán nemcsak hétköznapok vannak, de vannak rossz hétvégék is, amikor megúnt, vagy éppen eleve érdektelen partnerrel hozza össze a pasit az ösztönlét szelleme. Ilyen alkalmakkor adódik, hogy a pasi csal. Csal, mert KÖZBEN egész egyszerűen arra gondol, hogy a Zsuzsi a Kati és a Zsuzsi hullámzó érzékiségére rávetíti az éppen elérhetetlen Kati imádott képét, tehát KÖZBEN nemcsakhogy máshol, de ráadásul mással is van. Ezt az udvariatlan szerepjátékot erkölcsileg legfeljebb az mentheti, ha az adott szituációban kölcsönös.
Exit mobile version