Folytatjuk sorozatunkat, amelyben azt próbáljuk bemutatni, hogy miként vélekednek a szerelemrõl a férfiak. Ezúttal egy 56 éves, feleségétõl különélõ férfi mondja el történetét.
Először egy nő szemét nézem meg. Utána az alakját. Ha nincs meg a kapcsolat a nő tekintete és az én gondolataim között, amelyek körülötte forognak, akkor nagy valószínűséggel nem lesz semmi közünk egymáshoz. Számomra nagyon fontos, hogy egy nő elismerje azt a vágyat, amit én gondolatban hozzá kapcsolok. Talán ezért is szeretek bókolni a nőknek. Ekkor érzem úgy, hogy igazán élek. Vannak férfiak, akik szenvedélyes szerencsejátékosok. Mások szenvedélyes utazók. Van egy barátom, aki azt mondta, hogy az utazásai előtti izgalmi állapotot szereti igazán, amely sokkal intenzívebb, mint maga az utazás. Nem tudom, ez talán valami ösztön a férfiakban, hogy menni kell, gyűjteni kell az élményeket, amelyek kizökkentenek a szürke mindennapokból. Ahogy más férfiak szenvedélyes utazók vagy szerencsejátékosok, én szenvedélyes bókoló vagyok. Egyszerűen meghalnék, ha nem mondhatnék szépeket a nőknek. Nem pusztán arról van szó, hogy látható örömet okozok egy nőnek, ha megdicsérem a haját vagy a lábát, és ez jól esik nekem is, hanem arról, hogy úgy érzem: valamiképpen felfokozódik a létezésem, amikor férfiként léphetek fel egy nő színe előtt. Ilyenkor teljes intenzitással élem meg az életet. Amikor bókolok, mindig van bennem egy kis drukk, hogy most tetszeni fog-e a komplimentem a nőnek, vagy sem.
Fiatalabb koromban színész akartam lenni. Népi táncoltam tizenöt évig, országos
döntős is voltam. Ha profilból nézed az arcomat, láthatod, hogy római arcélem van. Ezt csak azért mondom, mert tapasztalataim szerint nagyon sok jóképű férfi van, akik gátlásosak és nem mernek közeledni a nőkhöz. Szerencsére nekem olyan az alkatom, hogy nem tudok csendben maradni három percnél tovább. Ezért általában könnyen teremtek kapcsolatot mindenkivel. Nagyon szeretek munkahelyi partikon ismerkedni. Itt megfelelő alkalom adódik arra, hogy fesztelen modorban beszélgessek a hölgyekkel. Körülbelül öt perc alatt kiderül, hogy megmaradunk-e a szakmánál, vagy továbblépünk-e a magánélet irányába.
Első és egyetlen feleségem négy éve költözött külön tőlem. Két gyerekünk van, egy 20 éves fiú és egy 17 éves lány, akik velem élnek. Ez gyerekeim döntése volt, aminek nagyon örülök. A gyerekeimmel nagyon jóban vagyok, csakúgy, mint a feleségemmel. Van egy barátnőm, akivel hetente háromszor-négyszer találkozom. Ő egy 28 éves lány, akivel minden téren megértjük egymást. A mai fiatalok gyakran elfelejtik, hogy ez az egész szex-kérdés fejben játszódik. Ezt úgy értem, hogy egy kapcsolat szerintem akkor működik jól, ha a gondolkodásbeli korlátokat együtt próbáljuk lebontani. Vagyis nem elég, hogy tetszünk egymásnak, az is kell, hogy nyitottak legyünk egymás vágyaira. Lehet, hogy bennem van a hiba, de az a tapasztalatom, hogy a magam korabeli hölgyekkel az ilyesmit nem lehet megbeszélni.
A múltkor olvastam egy cikket a n
ők lapja c@fe-n arról, hogy mi a jó házasság titka. A cikkben négy tényezőt jelöltek meg, amelyből háromnak kell fennállnia egyszerre: azonos érdeklődés, azonos anyagi helyzet, kiegyensúlyozott szexuális élet, és azonos elképzelés a gyereknevelést illetően. Nyilvánvalóan embere válogatja, hogy melyik három tényezőről van szó, de ehhez én még hozzátenném az őszinteséget is. Végül is miért tagadnánk meg magunktól valamit, ha azt nyíltan fel lehet vállalni? Én alapvetően hűséges és családszerető ember vagyok, de szükségem van az új élményekre még így hatvan felé közeledve is , amelyekből erőt meríthetek. Egy kolléganőm szerint ez azért van, mert Rák a napjegyem és Kos az aszcendensem. Ő gyakran szokta mondani, hogy olyan vagyok, mint egy óriáscsecsemő, aki a kapcsolatain keresztül szeretné átélni az elfogadottságát. Egyébként az asztrológiában nem úgy hiszek, hogy holnap fejemre fog esni egy tégla, mert piros nyakkendőt kötöttem. Inkább úgy fogalmazok, hogy igenis léteznek embertípusok, amelyeket számtalan egyéni tulajdonság színez át. Az asztrológia abban segít, hogy felvegyem azt a fonalat, amelynek mentén megismerhetem önmagamat. A feleségem például Halak aszcendesű volt, akivel tűz és víz voltunk egymásnak. Ahogy a feleségem szokta mondogatni: én voltam az elefánt az álmai porcelánboltjában.
Állítólag fiatalos férfi vagyok. Rendszeresen teniszezem, és ha időm engedi, otthon szobabiciklizem. Néha elszívok egy jó szivart vagy megiszok egy pohár vörösbort, de egyébként próbálok egészségesen élni. Nem tagadom, hogy szeretem a szexet. Élettani vizsgálatok is bizonyítják, hogy a jó szex megfiatalít: emelkedik a vérnyomás, az endorfinok olyan érzelmi állapotot indukálnak, melyek csökkentik a szorongást és a stresszt. Szerintem a szex, mint testmozgás és érintés, a legjobb boldogságforrásunk.
Egyelőre nem akarok hosszú távú kapcsolatot. Örülök, hogy van egy társ mellettem, de nem valószínű, hogy még egyszer házasodni fogok. Jól érzem magam így. Mindenem a munkám, három diplomám van, állandóan képzem magam, gyakran hétvégén is dolgozom. Pénzügyi területen dolgozom, ahol nem engedhetem meg magamnak a lemaradást. Előző munkahelyemen volt alkalmam sűrűn tanulmányozni az olasz vállalati kultúrát. Ott például a számviteli fegyelem sem volt annyira feszes, mint mondjuk a mostani munkahelyemen. Az olasz férfiak valahogy lazábban kezelik az életet. Ez nagyon tetszik nekem, mert így a munkahelyi stressz is kevésbé telepszik rá az emberre. Nekem tíz női beosztottam van, akik iránt felelősséget kell vállalnom. Tapasztalatom szerint egy kedves szó, valamilyen apró figyelmesség nagyon sok problémát megoldhat. A beosztottaim tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzám, ha valami gondjuk van. Egy dolgot nem szeretek: az őszintétlenséget és a közönyt.
Életemben talán egyszer fordult elő, hogy olyan nővel kerültem futó kapcsolatba, akinek látszólag semmit nem láttam a szemében, amikor ránéztem. Hiába vetkőztettem le a szememmel, majd öltöztettem fel a saját vágyaiba, amelyeket gondolatban velem kapcsolatban megengedett, ez egyáltalán nem tükröződött a tekintetén. Látszólag nem tudtam zavarba hozni, sem megnevettetni. Őszinte volt, de olyan közönyös, hogy már szinte fájt. Mintha csukott szemmel járna, és éppen ez lenne benne a vonzó.
Azt hiszem, ez a szerelem. A vágy arra, ami a csukott szem mögött van. Amíg felnyílik a szem, addig tart a szerelem. Ez még rímel is. Szóval, szerintem a szerelem ideig-óráig tarthat csak, esetleg évekig, de semmiképpen nem köthető egyetlen nőhöz – legalábbis nálam. Ebben az értelemben én állandóan szerelemben élek. Ahogy Zorán mondja a Kabátdal-ban: “A szerelem, az egy szép kabát / Kár, hogy ritkán illik ránk / Vagy túl kicsi, vagy túl nagy / Mégis mindig benne vagy.”
(Képeink illusztrációk)