Hol a vége?

Ha eddig még nem tettétek, hát mostantól szükségszerűen elbeszéltek egymás mellett, hiszen egyikőtök még „bent” csücsül, míg másikotok már „kintről” szól vissza. Az intelligencia, a türelem és a megértés sokat segít ilyenkor, de bizton mondhatom, hogy nem old meg semmit. Ez sajnos a kibicek nagy tévedése.

Persze korántsem mindegy, mit nevezünk megoldásnak. Szüleitek általában a hangos jeleneteket mellőző, békés elköltözést tekintik annak. A haverok szerint maradhatnátok barátok. Számodra az volna a megoldás, ha visszatérne hozzád, számára meg az, ha elengednéd végre. Akárhogy is nézem, e két utóbbinak aligha akad közös nevezője, úgyhogy egyszer s mindenkorra le kell tennetek arról, hogy megtaláljátok. Nincs.

Ami van, az te vagy, most már őnélküle.
Mindegy, hogy mit csinál, mindegy, hogy mit mond, mindegy, hogy mit gondol, ahhoz neked már nincs közöd – egyszerűen azért, mert ő már nincs itt.
És ha úgy tűnik, hogy de igen, akkor előbb vagy utóbb rá fogsz jönni, hogy az, akit magad mellett érzel még mindig, már csak az emléke. Amikor véletlenül összefutsz vele, ne adj’ isten, direkt, és ránézel, nem őt látod, hanem mindazt, amit gondolsz róla, mindazt, amire emlékszel. Ez az exek legfontosabb ismérve, hogy tudniillik nem látjuk őket, csak azt, ami hajdanvolt közös történetünkből maradt.

Nincs is más, ezt az egyet kell felfognod – a megértés nem segít -, hogy olyan, hogy „mi”, már nincs. Csak az van, hogy „én” és „ő”.

Most csalódott vagy, fenébe a lírával, neked praktikus tanácsokra volna szükséged, hogy mit csinálj ekkor vagy amakkor, mit mondj, hogy ne látsszon rajtad, vagy inkább látsszon, ki tudja? Mit mondj a gyereknek, sírhatsz-e előtte? Meg hogy írhatsz-e sms-t, vagy burkolózz némaságba, hátha akkor frászt kap, hogy mi lehet veled? Kikapcsold-e a telefonodat éjszakára, vagy nyugodtan tedd a párnád alá, hátha? Pasizz, hogy lássa, vagy inkább úgy, hogy ne lássa, vagy egyáltalán ne, meg kell bolondulni.

Jobban értem, mint hinnéd. Nincs jó tanács. Amíg nem engeded el a történetet, amíg nem bírsz magad maradni, mindegy, hogy mit csinálsz, nem működik semmi. Amíg nem hiszed el, hogy vége, nem működik semmi. Csak az exelés. És ez nem baj. Az is gyógyít. Idő kell – többségünknek sok, a szerencséseknek kevés. És ez alatt bármit teszel, neked úgyis fájni fog, neki meg már úgysem, úgyhogy csinálj csak nyugodtan akármit, amitől neked jobb lesz.

A gonoszság – csak az, ami visszaüt, azzal óvatosan. A gyerekkel meg őszintén, de sosem bizalmasan. Rímel, ez van. A szakirodalom szerint két év. A magam tapasztalata szerint három. Nagyon ritkán tíz is lehet. De olyan, hogy nem múlik el, csak a filmekben van.