16 évesen gondolt egyet, és feljött Budapestre. Egy osztálytársa hívta azzal, hogy itt megcsinálhatja a szerencséjét. Egy svábhegyi, zártkörű klubban mutatta be a tulajdonosnak, ő maga pultoslány volt ugyanott. Azt mondták B-nek, hogy mutassa meg, mit tud, ha megfelel, felveszik. B-nek éppen csak a lába nem akadt össze zavarában, de ezek majd felfalták a szemükkel, tudta, hogy mindegy, mit csinál. 16 éves volt, tetszett neki a dolog. Annyit mondtak, hogy egy kicsit erotikusabb is lehetne, de majd kialakul.- mondja B., és elfintorodik.
El kellett volna mennie valakivel, és nem akart. Arról azért nincsen szó, hogy agyba-főbe, de maradt nyoma rendesen. Másnap már elment. Ezek pénzes pasik voltak, meg műveltek is, nem volt nagyon rossz velük, csak én nem kurvának jöttem ide. B-nek négy állandó látogatója lett, egy idő után ha akart volna, se mehetett el mással. Lakása volt, ruhái és ékszerei, de hozták-vitték, egy lépést sem tehetett egyedül.
Aztán egyszer eladták. Egy ukrán vett meg, nem t’om, mennyiért. Nem tudtam semmit, csak azt, hogy majd elvisznek. Minden este, amikor elindultunk a bárba, azt hittem, na most. Aztán egyszer kiugrottam az autóból. Nem volt zárva? Nem ültek melletted? Az ablakon keresztül. Volt egy táskám, amelyiknek vasalva voltak a sarkai, azt vágtam az üvegbe, úgy robbant, mint egy bomba a filmeken. B. nevet, nem néz rám. Forgalmas helyen, rögtön odajöttek, ömlött az arcomból a vér, ezek meg úgy begazoltak, hogy elhúztak, hát ennyi. Kórház, meg minden, de látod, hogy nézek ki. Asszem, megérdemeltem. Még csak fel se mertem jelenteni őket.