A tökéletesség csapdája

Nők Lapja | 2004. Március 23.
– A nagyon tökéletes, harmincas szingli lány, aki gyönyörû, jól „meg van csinálva”, sokat keres, kocsija és lakása van, az egyedül töltött évek alatt berendezkedik egy olyan életre, amelyben mindent meg tud oldani – mondja Zeley Réka pszichológus.

Zeley Réka
– Ha találkozik egy pasival, akkor az úgy érzi, az ilyen lánynak nincs szüksége semmire, merthogy az élet minden területén jól elboldogul. Ráadásul az ilyen lány nem meri magát kiszolgáltatottnak és gyengének mutatni. Nekem is van ismerősöm, aki tipikusan ilyen helyzetben volt.

Képzeljünk el egy harmincas jogászt, egy gyönyörű lányt, aki minden szempontból rendben van. Volt egy barátja, akivel évekig együtt voltak, de aztán szakítottak valami miatt. A lány úgy tervezte, hogy egy éven belül fog találni magának egy másik fiút. Kidolgozott különböző „koncepciókat”, például, hogy éjszaka kell kimenni a hipermarketbe, és a mélyhűtő-pultnál tipródó magányos pasikat kell „levadászni”. Sőt: voltak a fejében potenciális jelöltek is. Eltervezte, hogy majd melyikkel fog randizni, és egyszer majdnem össze is jött valami, ám az derült ki – több pasitól is azt hallotta vissza –, hogy megijeszti őket a tökéletessége, a sminkje, a műkörme. Az egész, ami árad belőle. Ez nagyon ellentmondásos dolog, hiszen a nők szeretnének minél tökéletesebbek lenni, de úgy látszik, van egy pont, amin túl ez elrettentő.

Ráadásul ebben nincs nagy különbség a két nem között. Az ember önbizalmának nem tesz jót, ha egy tökéletes „példánnyal” találkozik össze. Azt gondolja, nem feltétlenül ér fel odáig, vagy a másik nem feltétlenül fog vele szóba állni, így aztán ki sem tud alakulni még egy felszínes kapcsolat sem. A tipikusan ilyen élethelyzet a serdülőkor, amikor az ember azt gondolja magáról, hogy rettenetes, és rá sem lehet nézni. A fiúknál ez talán erősebben jelentkezik, és előfordul, hogy valakinél ez nem múlik el. A lányok is teljesen bizonytalanok, a többi lány előtt is megnő a presztízsük. Visszatérve a felnőttekre: mindenki azt hiszi, hogy ő fél jobban, pedig a másik is szorong ugyanannyira – ha nem jobban.

A húszas-harmincas éveikben járó fiúk gyakran attól félnek, hogy a lány már nagyon el akarja vetetni magát feleségül: majd jól belécsimpaszkodik, és beköti a fejét, és soha többé nem tud megszabadulni tőle. Ez is tévképzet, ugyanis nem mindegyik lány akar azonnal, bármi áron férjhez menni.

Az is érdekes, amikor egy jóképű, sikeres férfi nem tud igazán tartós kapcsolatokat kötni, amelyben kéz a kézben együtt járna az érzelem és a szex. És ha valakinél ez nagyon furcsán ismétlődik, akkor lehet arra gondolni, hogy az illetőnek esetleg olyan egyéb, személyes problémája van, ami ezt megmagyarázza. Mi, pszichológusok ilyenkor arra szoktunk gondolni, hogy biztosan a gyerekkori anya-fiú kapcsolattal volt valami baj. Ugyanis minden társas viszony modellhelyzete – a fiúknál és a lányoknál is – az anyával való kapcsolat, hiszen ez volt a legelső és legfontosabb a gyermek életében. Ha ez zavartalan és harmonikus volt, akkor mindenkinek jobban fog működni a kapcsolata.

A szex sok férfiban szorongásokat kelt, mert teljesítményhelyzet, vagyis produkálniuk kell magukat. Magukat is „meg kell mutatniuk”, a nőt pedig ki kell elégíteni. Woody Allennek van egy remek aranyköpése: „orgazmusokat könnyebb színlelni, mint erekciót.” Vagyis a nőknek sokkal könnyebb dolguk van, már ami a szexet illeti.

Exit mobile version