A fátyolról még csak álmodó lányok jót derültek Julia Roberts alakításán, miközben értetlenül csóválták a fejüket: ki lehet olyan őrült, hogy faképnél hagyja Richard Gere-t…?! A férjes asszonyok azonban már megértőbben bólogattak a szeleburdi nő kicsit karikírozott történetét látván. Igen, a házasság intézménye nem mindig tetszik szentélynek. Pláne nem az esküvő napjának hajnalán, amikor annyi megválaszolatlannak tűnő kérdésen töpreng egy leendő feleség.
Tari Annamária pszichológus szerint a nagy esemény szervezése közepette az ara legtöbbször elfeledkezik saját lelki készülődéséről. Márpedig az esküvő után új fejezet kezdődik az életében, amelynek következményein nem árt előre elgondolkodnia.
Hogyan és miért jut el egy menyasszony esküvője közeledtével a sokszor hisztérikus kétségbeesés határáig? Mi ad okot a pánikra? Hiszen ideális esetben álmai lovagjához készül hozzákötni az életét.
– Fehér ló és herceg ide vagy oda, az esküvő pszichológiai értelemben szorongáskeltő esemény. A félelem ez esetben a legtermészetesebb reakció, hátterében két ok is rejtőzhet. A könnyedebb magyarázat középpontjában a ceremónia áll. Az esküvőjéről már mindenki kislányként álmodozni kezd, és mire fölcseperedik, sikerül filmbeillő eseményt kreálnia belőle. Ráadásul ma már minden elképzelés megvalósítható csupán pénz kérdése. Amikor azonban ténylegesen hozzáfog a szervezéshez, találkozik a valósággal. Ha dundi és alacsony, akkor ruhájában bizony nem fog olyan légiesen vonulni, mint Claudia Schiffer. Föl kell dolgoznia azt is, hogy az oltárnál majd mellette álló, tündéri, de átlagos fickó lesz az ő férje, nem pedig egy hollywoodi sztár. Ha ráadásul nem is szeret szerepelni, az egész szertartás lassan lidércálommá nő a szemében. Fantáziálni kezd arról, hogyan botlik majd meg a szőnyegen, hagyja el a fátylát, izzadja le az arcáról a sminket… A környezet várakozása az esküvőt illetően, a Mit szólnak majd effektus, és az ennek való megfelelni akarás, nagy teher lehet a házasulandóknak.
Márpedig gondolataink sokszor megvalósítják önmagukat. Mit tegyen ebben az esetben?
Szervezzen olyan esküvőt, ahol tudja, nem érzi majd magát kényelmetlenül. A félénkek egy csendes ceremónián, családtagjaikkal és barátaikkal körülvéve ünnepeljenek. Szeretteik körében felszabadultan fogják megélni a boldogságukat, és ez a legfontosabb.
Mi a másik magyarázata a félelemnek?
A komolyabb ok az elköteleződés mítoszában rejlik, amelynek visszáságaira sokan az esküvő előtti finisben döbbenek rá. A házasságot igazoló papír ugyanis összeköti a feleket, és látszólag végérvényessé tesz egy döntést. Manapság azonban a párkapcsolatok legkényelmetlenebb pontja az egymás iránti felelősség felvállalása. A fiatalok féltik a szabadságukat. Kikérik maguknak, ha azt mondjuk, hogy együtt élnek a kedvesükkel, márpedig minden éjjel együtt alszanak. A komoly kapcsolat, és annak megpecsételése, a házasság pedig igenis együtt jár egy sor a pár számára új íratlan szabállyal. És igen, még az ember legszendébb lányában is felmerül a kérdés: tényleg csak ez a férfi érint meg már életem végéig? Az ijedtség mindkét fél részéről törvényszerű. Nem véletlen, hogy ezzel az érzéssel magyarázható az a statisztikai adat is, miszerint évről évre csökken a házasulandók száma.
Mit tegyen az ara, ha már minden rózsaszínű álma szürke ködbe veszett?
Először is, ne legyen ennyire borúlátó! Gondolja végig előző kapcsolatait. Vegye sorra, melyik miért ért véget. Rá fog döbbenni arra, nem véletlen, hogy ezzel a férfival áll majd az oltár elé mert vele sikerült a kötelező buktatókon túljutni, így tehát ő a legméltóbb rá, hogy a férje lehessen.
De képes valaki ilyen pánikhelyzetben tisztán gondolkodni?
Sőt, csak ekkor kész rá! Hiszen tudja, hogy már nincs ideje rágódni a dolgon, most kell döntenie. Az is nagyon fontos, hogy még időben elhatározza: jó feleség, jó társ lesz. Mert nemcsak törekedni kell rá, hanem tenni is érte, hogy ne következzék be a klasszikus házassági állapot. Vagyis a nászút után az ifjú házasoknak ne változzon meg a külsejük, a személyiségük. A férj ne növesszen pocakot, a feleség ne kinyúlt pólóban flangáljon otthon. Maradjanak igényesek magukra és egymásra nézve. És ne akarják megváltoztatni a másikat az úgyis eredménytelen próbálkozás lenne. Ráadásul társuk jogosan háborodna fel, hiszen ő már a házasságuk előtt is olyan volt és úgy viselkedett. Egy házasság nem attól működik, hogy a feleknek papírjuk van róla. A kapcsolatot életben kell tartani, és ehhez mindkettőjük munkájára szükség van. Határozzák el, hogy gyermekük születése sem fogja felülírni az addigi viszonyokat. A csemeték gondozása és nevelése életre szóló felelősség. De bármi történjék is, a legfontosabb, hogy megtartsák kettejük szoros viszonyát. Ne érezze egyik fél sem, hogy a gyerekkel való törődés miatt ő peremhelyzetbe került. Ha mindezt végiggondolta, beszélje meg a párjával. Tűzzék ki célul, hogy ők tényleg mintaházaspár lesznek. Így például az esküvő előtti pánikot is a legcélszerűbb a leendő férjjel megbeszélni.
A menyasszony kimondott gondolataival, jövőbe vetett bizonytalanságával nem bántja meg a társát?
Nem. De csak akkor nem, ha mindketten képesek rá, hogy őszintén megbeszéljék a problémáikat. Ugye senki sem hiszi azt, hogy leendő férjura például nem aggódik amiatt, hogyan lesz hű élete végéig asszonyához?
Ha a másik az igaz szó hallatán megsértődik, azon érdemes elgondolkodni. Mert akkor a későbbiekben miként beszélik majd meg tényleges gondjaikat? Néhány év múlva például probléma lesz egysíkúvá vált szexuális életük. Ha valamelyikük felhozza a témát, arra nem az a megoldás, hogy a másik fél kikéri magának a kérdést, és megsértődik.
Valójában tehát a későbbiekre nézve jó teszt lehet ez a beszélgetés?
Pontosan, olyan, mint egy képletes lakmuszpapír: megmutatja a feleknek, hogyan fognak majd egy házastársi akadályt megoldani. Persze, a téma felvetése előtt gondosan meg kell választani a legmegfelelőbb hangnemet, megfogalmazást. Nem kell a szerencsétlen másikat a szikár tényekkel jól fejbe vágni. A legfontosabb tehát, hogy megtanuljanak kommunikálni, vagyis beszélgetni egymással.
Részben, de pont ennyire fontos az egymás iránti elköteleződés, a bizalom is. Nem beszélve a szeretet erejéről. Mert fontos, hogy képesek legyenek egymást nagyon szeretni. A szerelem intenzitása ugyanis egy idő után lecsillapodik, hiszen elvész az újdonság varázsa, a megszerzés gyönyöre. A törvényszerűen bekövetkező lehiggadásnak azonban nem kell azt jelentenie, hogy a másik már nem fontos. A kölcsönös szeretet lehet ugyanolyan szép, mint a kezdeti lángolás. A szenvedélyes vibrálás pedig újragerjeszthető. Ha készek vagyunk megújulni, képesek vagyunk arra is, hogy ismét vonzóvá váljunk a társunk szemében. Ne tessék tehát hagyni, hogy az érzelmek és az érzékek elsikkadjanak!