Nyelvelõ férfiak

Siethet a nő az utcán, állhat várakozva valakire a ruhatárban, vagy nézhet maga elé a semmibe ellenséges tekintettel – mindez nem zavarja őket.
Nem teketóriáznak, nem töprengenek, nem görcsölnek, hanem megszólítják őket. A továbbiakban sem jönnek zavarba, hisz a kapcsolatteremtés és –fenntartás szakpárján jelessel végeztek, művészek ők, a beszéd művészei, vagy inkább illuzionistái, az emberi játszmák rutinos ismerői, a halandzsa-nyelv bajnokai, a bók mágnásai, a lovagköltők leszármazottai. Vagyis hazug, aljas gazemberek.

Az alábbi szabályok a kisujjukban vannak:

– Dicsérd a nő választását, tudását, ne pedig őt magát.
– Beszélj neki a céljaidról, a vágyaidról. Mutasd meg, hogy van jövőképet, hogy tartasz valahova.
– Érd el, hogy pozitív, szerelmes, nyílt érzéseket, emlékeket idézz fel benne.
– Kapcsolódj bele az álmodozásába.
– Beszélgetés közben érintsd meg olykor észrevétlenül.
– Hallgasd meg, és kérdezz tőle.
– Visszhangozd az értékrendjét.





Csak a saját megérzésükre hagyatkozhatnak eközben, mely a nő reakcióiról tájékoztatja őket és a siker esélyeiről. Bárhogy is legyen: beszélj és mosolyogj és bókolj! De ne negédesen bókolj, ne nyálcsorgatva mosolyogj, és ne panaszkodva beszélj! És jaj, ne epekedj! Még rengeteg kiegészítő tilalmat és előíró parancsot ismer az udvarlás irodalma, de hát ezeknek a fickóknak nincs szükségük elméletre. Az udvarlás a lételemük.

Az állatvilágban, a legfejlettebb kommunikációval megáldott (legszebben daloló, legszebben táncoló, legszebb tollakkal, azaz „kommunikációs szignálokkal” rendelkező) egyed fog párosodni.
Az udvarlás bár játékos, nem puszta játék, azaz nem öncélú. A cerkófmajom ugrálásának vagy a humanista szerelmi költészetnek a célja: az imádott meghódítása. A vágyat pedig csak túlzásokkal lehet kifejezni. Vannak férfiak, akik szemtelenül vakmerőek, ha a vágyuk kifejezéséről van szó:






„Füllentés, hogy a női arc maga a Hold, megtestesült s földre szállt; csöppet sem hihetőbb bók, hogy a szemük kéksége lótuszvirág; s minden tagjuk arany! bolond se hiszi el, tudják, a költő hazug, bőr, hús, csont csak a nő, de ha szeme int, észt veszt a bölcs férfi is.”