Miért tart szeretõt?

Vallai Barbara | 2004. Július 20.
Miért nem vagyok neki elég én, mikor imádok hemperegni, minden vágyát kielégítem, kényeztetem, de azt is megértem, ha fáradt, mert sokat dolgozott, és nincs kedve a dologhoz, és most még fogytam is, persze õ nem sportol semmit a sok munka miatt...





de miért dolgozik annyit, amikor kevesebbet is dolgozhatna, persze külön rosszul esik, hogy ha vége a munkának, egy kollégájával megy el beszélgetni, velem csak később találkozik, kell neki a kikapcsolódás, erősítgeti, de miért nem velem?

Miért van szüksége hódításokra, miért nem elég, hogy engem meghódított, tök könnyedén egyébként, azt is megfigyeltem, hogy nagyon fontos neki mások véleménye – nőké is -, ezt is kicsit furcsállom, mert nekem csak az ő véleménye számít, mindent vele akarok megbeszélni, de ő olyan kevés dolgába avat be, ha valamit eldönt, tuti előtte megbeszélte a barátjával, de velem nem vagy csak épphogy, és mindentől függetlenül miért mesél olyan keveset?

Azért tart szeretőt, mert fel akar vágni vele az éretlen facér barátai előtt, akik tökéletesen alkalmatlanok egy kapcsolatra, vagy a munkahelyén nincsenek sikerélményei, múltkor is volt az a dolog, hogy próbálkozott, és nem jött össze, és nagyon levert volt napokig, esetleg én rontottam el valamit valahol, tudom, mostanában én is kissé elhanyagoltam, de nekem is összejöttek a dolgok, de akkor sem így kellene, nem?









Lehet, hogy izgalomra vágyik, kell neki az adrenalin, az újdonság varázsa, de miért nem beszéltünk róla, tudja, hogy velem mindent meg lehet beszélni, nem lett volna könnyű, de ha nyílt kártyákkal játszik, akkor legalább tudtam volna valamit tenni, lett volna beleszólásom a dologba, de így kész helyzet elé állítani, vajon kedveskedik neki virággal, mint nekem, vagy csak a szexről szól ez az izé?

Mióta tarthat ez a dolog, azt mondja csak egy hónapja, de higgyem is el neki, fogadkozik, hogy engem szeret, én kellek neki, csak elragadta a szenvedély, megfeledkezett magáról, de többet ilyen az életben nem fordul elő, és azért sem volt teljesen haszontalan mégsem a dolog, mert így rádöbbent, hogy mit érek neki, hogy mennyire fontos vagyok a számára, és nagy árat fizettünk ugyan, de megtanította az élet ezen a félrelépésen keresztül, hogy mérlegre tegye, mi fontos, mi nem, mert azzal a másikkal sem volt jó igazán, és közben folyton rám gondolt, érted?





Vagy nem számít ez az egész, mert ez csak egy kis futó kaland, egy semmiség, bliktri, egy futó zápor végigsöpört a tájon, de a nap kisütött utána, mint minden zápor után, ilyenek a pasik alapjában véve, nem hittem, hogy velem is megtörténhet, de mégis hogy tud így emberek közé menni, a barátaink közé, fütyül rá, mit gondolnak, fütyül ő mindenre, a másikra, a másik érzéseire, az egész világra, neki jó legyen, az a fontos, hogy a másiknak rossz, az nem érdekli, mert önző és kész?
Exit mobile version