Sok nõ görcsöl a teste miatt, hogy itt kicsit több, amott kevesebb...Takargatják a kínos testrészt, nehogy valami olyan derüljön ki, ami végérvényesen elriasztja a férfit. De vajon mi jár eközben a férfiak fejében?
|
Nem teszi fel magának a kérdést… |
Az első közös éjszaka utáni reggel a férfi kiszáll az ágyból anyaszült meztelenül, járkál a lakásban, a szoba közepén állva pucéron telefonálgat, kacarászik, majd kislattyog a konyhába vízért, egy pohár tejért, kávét főz.
A nő ezalatt a paplan alatt lapít, majd mikor épp nincs a férfi szemeinek kereszttüzében, bugyiba ugrik, felkap egy keze ügyébe eső pólót vagy a trikóját, és mozdulataira vigyázva kisurran a mosdóba. Elfogadható állapotba hozza magát, majd visszakígyózik a párnák közé.
Mi a különbség két történet között? A férfi nem teszi fel magának a kérdést, hogy mi van akkor, ha a nőnek nem tetszik lottyadt feneke, szőrös dereka vagy széles bokája. A nő viszont görcsöl, hogy hátha nem elég hosszúak a lábujjai, vagy meglátszik rajta a tegnapelőtti képviselőfánk… A gátlás lassan múlik el. Annál is inkább, mivel egyes férfiakat külön tüzel a női szemérem, és még pimaszabbul viselkednek, amitől a női görcs még lassabban olvad el.
Jogos a félelem? Az első vetkőzést a férfinál nagy várakozás előzi meg. Közelről szemügyre veszi a női test legapróbb részleteit, minden neki tetsző momentumnál pillanatra abbahagyja a terület puszilgatását, szemét lehunyja, hálát ad az istennek, hogy ilyen szépet láthat, kinyitja szemét, ellenőrzi, hogy jól látott-e, és folytatja szájával-szemével a zarándokutat. Tüzetesen megvizsgál mindent, mintha négylevelű lóherét keresne. Ezzel azonban korántsem ért véget a vizsgálódás, mert a részletek mellett az egészre is nagyon kíváncsi. Arról nem is beszélve, hogy egyes idomok, mint például a láb, közvetlen közelről nem érvényesülnek. Ehhez perspektívára van szükség. Minden látott, tapintott, csókolt részletet az eminens tanuló szorgalmával és lelkiismeretességével dolgoz fel, raktároz el, hogy később majd a trolin vagy az íróasztalnál ülve, baráti társaságban a nők rémálma – elővegye a kedves gondolatot, képet, és kicsit nézegesse, ízlelgesse, szeretgesse.
De mi van, ha valami nem tetszik neki? Az
elején nem érdekli, agyát jótékony, irgalmas homály fedi, a friss diadal homálya, önnön nagyszerűségének rózsaszín köde. Mint minden köd, ez is felszáll egyszer, de akkorra már megszerette a nőt, és nem érdekli, hogy milyen széles a csípője vagy mekkora a melle, van-e narancsbőre, sőt kiröhögi az asszonyt, mikor az szóba hozza.
A férfi nem görcsöl a külseje miatt. Meg van győződve róla, hogy az ő teste tökéletes, faragott Apolló vagy ha nem is az, vannak rosszabbak a piacon.
Visszatérve a nőkre, nekem nagyon tetszik, mikor a nő nem szégyenlős. Van benne valami lefegyverző, ahogy lehajigálja a ruháit, maga veszi le a felsőt, fütyül a világra, a szabályokra, a férfi fürkésző pillantásira, mintha azt üzenné: bomba nő vagyok, tudom, de ha nem tetszem, faszikám, majd találok mást, aki őrjöngeni fog a testemért.