Amikor elõbújik a vadállat – szétköltözés

Márpedig az asztalt nem adom!

Nem lehet olyan sokáig élni ahhoz, hogy az ember elég tapasztalatot szerezzen a „hogyan szakítsunk” és a „szétköltözés mikéntje” témakörben. Nem véletlen, hogy a témának nincs is koronázott szakértője. Az mindenesetre bizonyos: nehezen érthető, hogy a szakítás után a korábbi nagy szerelem hogyan tud olyan vad utálattá válni, hogy a felek képtelenek együttműködni, viszont kölcsönösen szivatják egymást.

A fenti lista még csak a jéghegy csúcsa, csak néhány a megfogalmazódó kérdések közül. Huh, mennyi kérdés, és ezeket mind meg kell válaszolni. Persze gyönyörű és konfliktusmentes megoldás lenne minden ingóságod odaadni egy árvaháznak, szeretetotthonnak vagy más hasonló közületnek, de – tudjuk jól – ez a valóságban nem működik. Dosztojevszkij megoldása feltehetőleg a közös lakás közös felgyújtása lenne. Úgyhogy ezt is elfelejthetjük.

A valóságban, miközben a fenti kérdésekre keresik a frissen szakított párok a választ, szinte elkerülhetetlen a hangulat fokozódása. Mindenki ideges alapjáraton, szeretne túl lenni az egészen, furcsa gondolatok kavarognak a fejekben, különösek a reakciók. Hogy van ez? Két éven keresztül minden áldott nap együtt voltunk, egy ágyban aludtunk összebújva, még tegnapelőtt is, most pedig hónapokig nem fogom látni, akkor is csak órákra? Bizarr helyzet.

fifti-fifti

Plusz sokan szerepet is játszanak, ami szintén nem előnyös. Az egyik fél a bűnbánót alakítja, a másik az elhagyottat, akivel elbántak, akinek nem maradt más, mint a büszkesége, meg az a pár kis ingósága, amivel újrakezdhetné elfuserált életét, ha a másik hagyná. De a szabály szerint nem hagyja. Ilyenkor ugyanis már mindkét fél a saját érdekeit képviseli, talán túlságosan is. Olykor elszabadulnak az indulatok. Az egykor boldog pár tagjai rövid időre utálni kezdik egymást. Ha a lakás nem közös volt, zárcserékkel és néha még betöréssel is gazdagítják egymás életét, és az emberi faj megnyilvánulási módjait.

A józan ész ebben a helyzetben a „szakító” oldalán áll, ő jobban képes a racionális gondolkodásra, de ez most a civakodás melegágya. A tárgyaknak ugyanis van érzelmi értékük is, amivel a racionális elme nem számol. Ő fifti-fifti osztozkodna. Valaki ellenben, mondjuk, imádja a szőnyegeket, a közös kufircolásokat juttatja eszébe, ezért igényt tart rá, vagy pedig a lemezjátszóhoz kötődne valamilyen ürüggyel. Kifejezhető ez forintokban?

Az alapos összeveszés sokszor elkerülhetetlen. De tudjátok mit, nem is baj. Az ember iszonyúan felidegesíti magát, megállapítja, hogy megint nagyon szarul választott, és megy tovább az élet. Sőt, a veszekedés katarzisa lehetővé teszi, hogy végképp leváljon a korábbi kapcsolatáról, és ez viszont jó hír.