Menjünk vagy maradjunk?

…az egész heti kemény munka után egyszerűen nincs kedvetek emberek közé menni hétvégén …

Általában leszögezhetjük, hogy az egyik fél mindig jobban szeretne kimozdulni, mint a másik. Egy egészséges párkapcsolatban ez nem jelenthet gondot. Probléma akkor adódik, ha a kimozdulást és otthonmaradást nem sikerül megfelelő módon, arányosan összehangolni. Hosszú távon ez akár a párkapcsolat rovására is mehet. Pszichológusok szerint, ha az egyik fél látványosan nem vesz részt valamely közös élethelyzetben, az tartósan próbára teheti a kapcsolat innovációs képességét. A „lemaradó” fél magatartása ugyanakkor segélykérésként is funkcionál: valamiért elégedetlen a kapcsolat jelenlegi szakaszával, amin változtatni szeretne. Önmagában a kimozdulás-otthonülés vita persze nem fogja elrontani a kapcsolatot, de a konfliktus jelezheti egy mélyebb ellentét meglétét. Ha sikerül feloldani ezt az ellentétet, akkor valószínűleg a kimozdulás-otthonülés sem válik problémává. Egy-egy jól sikerült hétvégi kimozdulás még fel is frissítheti a kapcsolatot. Hogy mit kell ehhez tenni? Egyszerűen csak újra kell írni az alap alkotmányt.

Naa, gyere már!

Alkotmányos kérdés

Minden párnak megvan a maga láthatatlan alkotmánya, amely többek között kitér a kimozdulás-otthonülés közös szabályaira is. Vagyis körülbelül tudjuk, hogy a másik alkatilag mit szeret, hogyan töltődik fel, milyen módon viszonyul a külvilághoz. Tudattalanul még azt is felmérjük, hogy a másik igénye mennyire tér el a sajátunktól, és mennyi energiát igényel tőlünk, hogy mindehhez alkalmazkodjunk. Kezdetben mindig hozzánk illő társat választunk. Ám idővel bekövetkezhet, hogy élethelyzetünk megváltozik: az egyik fél többet dolgozik, így kevesebb energiája marad az alkalmazkodásra. Ugye számtalanszor tapasztaltátok már, hogy az egész heti kemény munka után egyszerűen nincs kedvetek emberek közé menni hétvégén – miközben párotok két hete arra vár, hogy végre nagyot bulizhassatok együtt egy koncerten? De ti legszívesebben otthon maradnátok: vennétek egy forró spa fürdőt, füstölőt gyújtanátok, majd bebújnátok az ágyba egy jó könyv mellé. Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen úgyis elmentek a koncertre, mert nem akarjátok megbántani párotokat, ám belül nem igazán tudtok feltöltődni. Kérdés, hogy ez problémaként vagy innovatív kihívásként jelenik-e meg a kapcsolatban, és mindkét, vagy csak az egyik fél számára? Megvan-e a szándék, hogy újraírjátok az alkotmányt, vagy sem?





Terápia

Sokan a megváltozott külső körülményekre hivatkoznak, amikor eltérnek a közösen kialakított berendezkedéstől. A már említett sok munka mellett gyakori hivatkozási alap az életkor megváltozása. Lenyugodtam, már nem érdekelnek az új emberek. Lemenni a Szimplába tülekedni, ahol füst van és tömeg? Semmi kedvem. Pedig a közös hétvégi kimozdulások nagyon jó párkapcsolat-építő tréningnek bizonyulhatnak. Hozzáteszem: én kimozdulás-párti vagyok. A társasági életben való részvétel segíthet újra elhelyezni egymást önmagunk szemében, párként és külön-külön – akár tizenöt év után is. Egy szombat esti közös táncolás további pozitív visszacsatolás lehet mindkettőtöknek: hogyan viselkedtek egymással mások előtt, még mindig képesek vagytok-e felszabadultan egymással táncolni, stb. A társfüggőség nem jó dolog. Autonómia nélkül nincs partnerség. Nincs annál rosszabb, mint amikor egy buliban azt veszed észre, hogy a csajod képtelen megszólalni, és alig várja, hogy hazaérjetek. A partnerség nem azt jelenti, hogy személyiségünk feloldódik a másikban. Ugyanakkor: szeretettel sok mindent orvosolni lehet. A menjünk vagy maradjunk problémáját ezért közösen kell újrafogalmaznotok. De nincs biztos recept. Én azt tanácsolom: beszélgessetek, és járjatok minél többet társaságba! Úgyis kiderül, aminek ki kell derülnie.