Az első találkozás
Nem szerveztünk semmit, egyszerűen csak sodródtunk az eseményekkel. Karácsony másnapján találkoztunk először hármasban, és rögtön hatalmas társasjáték-csatába kezdtünk. Én a magabiztos nők lendületével játszottam és rögtön meg is vertem az apát és a lányát is. Amikor a két ugyanolyan vágású, barna, csalódott szempárba néztem, rájöttem, régen anya miért játszott mindig úgy, hogy mi, gyerekek nyerjünk. Ezután kicsit ügyetlenebb voltam, és direkt nem akartam nyerni. A győzelemnél fontosabb volt a vidámság és a büszkeség, amit arcukon láttam.
Okos férfi
A nehézségek az összeköltözés után jöttek. Bár nem élünk minden nap együtt, az első estét az új lakásban hármasban töltöttük. Izgatottan vártam, hogy a saját szobában, az új lakásban otthon érzi-e majd magát. Én annyira igyekeztem, de a miért nincs ajtó a szobámon, az én anyukám hűtője sokkal jobb, miért nincs függöny az ablakon mondatokon lelkesedésem széttörött. Csalódott lettem és elkeseredett.
A pasim viszont remekül oldotta meg a problémát. Egyszerűen bejelentette, hogy nincs probléma. Beszélt a lányával, és tisztázta: szereti őt is és engem is, nem választ kettőnk között. Az érzések nem kizárólagosak, és senki sem fog kevesebb szeretetet kapni.
Kínlódó gyermek
Hiába él apa és anya külön már évek óta, és bármennyire is jófej az a másik nő, azért az lenne a legjobb, ha apa és anya együtt élne. Hogyan lehetne teljesen szeretni a másik nőt, akit az anya nem kedvel igazán? Jó lenne maradni az apáéknál, de menni kellene, hiszen anya vár…
Rossz látni a kínlódását, ahogy senkit sem akar megbántani, miközben vágyaival küzd. Váratlan pillanatokban megdöbbent a rosszindulat, ami szavaiból csepeg, még akkor is, ha tudom, csak másolja azokat a szavakat. Az egyensúlyt keresi, és én ehhez úgy járulok hozzá, hogy nem sértődöm meg, ha a tőlem kapott ajándékot nem viszi magával, és nem kényszerítem értelmetlen választásokba, de a kamaszos lázadásnak sem engedek teret.
Nem az anyád vagyok
Legnagyobb kalandunk és csatánk az első kettesben töltött nap volt. Ő a határait próbálgatta, én pedig tudtam, hogy szeretettel, de következetesen nem hagyom magam. Nem egy napról volt szó, hanem az elkövetkező évek szabályait kezdtük lefektetni. Tudtam, a szigorú igazságosság, a szeretet és a beszélgetés többre képes, mint a behódolás vagy az acsarkodás.
Én mondtam ki, mert fontos volt kimondani, nem vagyok az anyád. Helyzetemből adódóan megtehetem, hogy a barátnője/cinkosa legyek. Egy idősebb, tapasztaltabb nő, aki még több színt csempészhet egy kislány életébe. A múltkor bezárkóztunk a fürdőszobába, majd elvonultunk a szobába, és számtalan papír zsebkendőt elhasználva beszélgettünk, sírdogáltunk és nevetgéltünk egy kicsit.
Életünk ritmusa
Én azt se bánnám, ha velünk élne, mert szeretem, minden félelmével, bájos mosolyával együtt, és a felelősség sem riaszt. Tudatosan úgy szervezem a napjaimat, hogy a szerda estéket itthon töltsem, mert minden szerdán nálunk alszik. Minden második hétvégén is velünk van, bár ezek a hétvégék igazán rövidnek tűnnek. Éppen elkezdünk valamit, és mire belemelegednénk, itt a vasárnap este. Nem haladunk nagy lépésekkel, de remélem, várunkat szilárd alapanyagból építjük, és kibírja majd az évek próbáját.
Kapcsolódó fórum: A páromnak gyereke van! »