A szív két rekesze

Myreille | 2005. Augusztus 16.
Elõször minden kapcsolat igazinak tûnik, gyakran gyereket vállalunk, hiszünk, aztán kiderül, mégsem örökre szólt. Elválunk, újra keresünk, és a helyzet egyre nehezebb - már nem csak magunkért, de gyerekünkért is felelõsséget kell vállalnunk.




Nehéz megmondani, mi történik velünk. Számtalan sikertelen párkapcsolattal múltunkban araszolgatunk a boldogság felé. Egy új kapcsolat – ugyanúgy, ahogyan nekünk -, gyerekünknek is új életet hoz. A változás egyszerre vonzó és riasztó. Az újdonság vonzó, de az ismeretlenség riasztó.


Kis tücsök és nagy rosszcsont

A gyerek(ek) kora éppen annyira könnyíti, mint nehezíti a következő párkapcsolat kialakítását. A kicsik könnyen kötődnek, de nehezebb elmagyarázni nekik, hogy miért esett szét a család és ki ez az „idegen” itt velük. A kamaszok könnyebben megértik a férfi-nő kapcsolatokat, de dacosabbak, keményebbek. A felnőttek viszont mosolyogva nézik öregedő szüleik boldogságát.






Férfi gyerekkel


A válások többségénél a gyerekek anyjukkal maradnak, így a férfinak a hétköznapokban és az ismerkedésnél kevesebb kötöttséget jelent, hogy gyermeke van.
Nem kell senkinek sem elmagyarázni, hol töltötte apa az éjszakát, vagy hova készül ilyen csinosan az este. A szív két rekeszében és a mindennapokban jól megfér a gyermek iránt érzett szeretet és ragaszkodás, valamint a nő iránt érzett szerelem és ragaszkodás. A szeretett személyek fokozatosan kerülnek közel egymáshoz, ezért az első időkben kevesebb a súrlódás, és ez kevesebb fejtörést okoz az egyensúlyozónak, aki gyermeke és szerelme örömén kívül, saját boldogságát is keresi.






Nő gyerekkel

A legtöbb férfi menekülőre fogja, ha megtudja, az éppen megismert nőnek gyermeke van. A nő társra, szeretőre vágyik, de a férfi a megismerkedés pillanatában tudja, hogy nem csak ezeken a területeken kell helytállnia, hanem ha komolyra fordul a kapcsolat, akkor apa és családfenntartóvá is válik.
Túlságosan mellbevágó ez a felelősség, ezt sokan nem vállalják, viszont néhányan éppen örülnek a családnak és a gyerekeknek. Nem számít a vérségi kötelék, mert ennél sokkal erősebbek a szeretet-kötelékek.

Nem érdemes sírni az után a férfi után, aki a kapcsolat kizáró okának tartotta a gyereket. Nőt és gyermekét nem lehet külön kezelni, aki „(szépség)hibának” tart egy gyereket, az nem is méltó a nő szerelmére, és az a kapcsolat, lángoljon is bármennyire a szerelem, csupán csak kaland. Ésszel ezt nagyon jól tudja az ember, de heves érzelmek tüzében sokkal fájdalmasabb és kínzóbb.






Kisördögök és Cupidók

Nem csak filmvásznon és írók képzeletében léteznek olyan gyerekek, akik magányos apukájuknak, vagy anyukájuknak igyekeznek párt találni, vagy éppen a felnőttek támaszai végtelen és feltétel nélküli szeretetükkel.
„Apa, akkor most erről többet nem beszélünk” és „Anya, szerintem a Jani sokkal jobban illik hozzád” gyermeki komolysága, még a legelkeseredettebb és legborúsabb pillanatban is napsütés hoz.





Gyakran viszont a gyerekek nehezítik meg az új párkapcsolat kialakítását, hiszen jól megvannak ők apával, vagy anyával, nincs szükség harmadikra, vagy éppen azt szeretnék, ha szüleik ismét együtt élnének. A helyzetet – mindenki számára – tovább bonyolítja a gyerek másik szülője, aki nem akarja elfogadni, hogy régi párja újra szerelmes.

Sokféle taktika létezik ilyen helyzetben. A hallgatás és a kivárás eredményes lehet, de sok harci sérülést okoz. Helyesebb útnak tűnik, ha az új kapcsolatot kialakító szülő őszintén beszélget gyerekével: tisztázza az erőviszonyokat, valamint biztosítja gyerekét szeretetéről.

Exit mobile version