Karácsony, vagy amit akartok

t.l. | 2005. December 15.
Elõre leszögezem, az alábbi írás nem karácsonyellenes. Bármennyire is divatos dolog manapság sárba taposni az említett ünnepet, ez az írás nem errõl szól. Sokkal inkább az érem, azaz az ünnep másik oldaláról.





Nevezetesen arról a folyamatról, amitől – érthető módon – az agyunk képes ledobni a gépszíjat, azaz az ünnephez vezető időszakról, ami a mai profitorientált világban már októberben kezdetét veszi. A vásárlásra buzdítás irritálóan korai beindítása a kereskedelem részéről (ami előzetes felmérések alapján is 50 milliárd!!! forint pluszbevételt generál) számomra elég ijesztőnek tűnik, és a jelenség legalább annyira tenyérbemászó, mint a szilikonnal kidekorált egyszeri széria playmate nyomulása a tv-ben a félkilences hírek előtt. 

Még el sem tűntek az akciós füzetcsomagok, máris itt figyel a csokitélapó, immár csatasorba állítva maga mellé magát a Megváltót is, xmas dizájn, no meg persze díszek mindenfelé. És mindez már októberben, amikor a szokásos havi spájzolás szerencsésebb esetben csak plusz félórát venne igénybe, de hát a gyengébbik nem valamiért úgy lett kódolva genetikailag, hogy gombnyomásra ürüljön a tudat, így természetesen a tavaly vásárolt gömbök már nem jók, és különben is. Ezúton tiltakozom például a butikkirakatok idei „gerappája”, a valódi tollakkal díszített szárnyak ellen, amiről előbb ugrik be egy elgázolt galamb teteme, mint egy angyalka szenteste.

Persze ránk, férfiakra is gondolnak ilyenkor, elég, ha a minőségi égetettszesz-felhozatalra vetjük vigyázó szemeinket. Mert igen, kedves lányok, asszonyok, a pasik achillese – a műszaki osztály és a dvd polc mellett – a díszdobozos márkás italoknál található. Erre aztán kellőképpen rá is gyúrnak a forgalmazók, elég, ha a fémdobozos ünnepi kiadású palackokra gondolunk, amelyek mellé nemcsak – egyébként – tetszetős poharak dukálnak, de a túlélőkéstől kezdve a whiskeykészítés nemes tudományát bemutató kiskönyvig mindent csatolnak, a lényeg hogy a kosarunkban landoljon, hiszen ez jár nekünk!

És itt van a kutya elásva, amire a kereskedő és szolgáltatóipar olyan ügyesen alapoz ilyentájt. Jómagam is hajlamos vagyok az ünnepi előkészületekkor elnyalogatni fél üveg jobb gabonapáleszt, és persze a rokonoktól sem sajnálom másnap. Ez az az alkalom, amikor nem vonunk meg magunktól semmit, csak ezen hozzávalók beszerzésének folyamata (magyarul a bevásárlás az ipod-tól a pulykáig) tudja hazavágni az ünnepet annyira, hogy még a szülőzés is csak nyűg lesz, pedig a hazai ízek…





Magunktól az életben nem vennénk díszeket, de a párunkra bátran rá lehet bízni, mert a férfiember max. odáig jut el, hogy fenyőgyantától ragacsosan, megdicsőült módon faragja bele a fát a talpba, de díszíteni már nem igazán szeret. Erről jut eszembe, valaki készíthetne felmérést, hogy a kertvárosi izzósoros dekorüberkedés átlagban mennyivel tolja meg januárra a villanyszámlát, mert amit egy-két otthonnál látni…

Summázva a leírtakat, a karácsonyt igenis lehet élvezni, annak kulináris és anyagi túlkapásaival egyetemben, viszont jövő ilyenkorra meg kell tanulnunk kezelni a ránk kényszerített helyzetet. Ne hagyjuk, hogy az akciós feliratok, az amúgy is lételemünkké vált rohanás rányomja bélyegét a decemberre, mert az annál sokkal értékesebb, hogy megmérgezzük ezt a pár napot.
Szakítsunk időt magunkra is. Az ünnep jó, csak a fogyasztói táradalom nagy felvirágzásának közepette sikerült elfelejtenünk, hogy kell helyesen „használni”, élvezni minden pillanatát, a favásárlástól újévig.

Megyek is szaunázni, kell a méregtelenítés és egy kis nyugi így a decemberi rohanás közepén – hátravan még legalább két kör az ajándékokért, és a fent említett díszdobozos Tennesseet sem táraztam még be.
Ha addig nem találkoznánk: Boldog Karácsonyt!
Exit mobile version