Meglepetés
Nem szabad alábecsülni a férfiakat, egyáltalán nem mulyák és tehetetlenek. Éva 23 éves volt, amikor egy forró nyári napon, sortban és trikóban, frissen mosott ruhákat teregetett. Egy éve ismerték egymást a fiúval, aki korábban és fehér ingben érkezett a megbeszélt randira. Éva éppen végzett a teregetéssel, amikor a fiú egy papírhengerből elővarázsolt egy szál fehér rózsát és két karikagyűrűt. A fiú, mint egy lovag úrhölgye előtt, térdre is ereszkedett és úgy tette fel kérdését: Leszel a feleségem? Éva arcán csorogtak a könnyek, a fiú felhúzta ujjára a gyűrűt – ami pont jó volt – és gyorsan keresett magának valamilyen elegáns ruhát.
Mirjam harmincadik születésnapja előtt, egy olaszországi nyaralás szerdai napján, a legváratlanabb pillanatban kapta meg eljegyzési gyűrűjét. Kamaszévei végén a réz függönykarikát képzelte el, mint tökéletes eljegyzési gyűrűt, majd az évek múlásával kevés romantikusabb helyszínt tudott volna elképzelni a lánykérésre, mint egy világítótornyot. A pasija ennél azért rafináltabb volt, Velencében a Sóhajok-hídjánál álltak, amikor előkerült a gyűrű és a férfi hozta szokásos humorát: “Egy férfi számára nincs ennél tökéletesebb hely a lánykérésre…” Kacagtak, miközben a többi turista fényképezett.
Anikó kezét tavaly ősszel, a születésnapjához legközelebb eső vasárnap kérte meg párja, akivel már több éve együtt éltek. Egy étterembe hívták mindkét családot és mindenki tudta, hogy mi fog következni. Az örömanyák frissen fodrászolva ültek az asztalánál, az apukák pedig zakóban feszengtek, csak a testvérek élcelődtek és ontották a poénokat. A pár együtt választotta ki a gyűrűket és most apró tokban ott lapultak Robi zsebében. Miután a pincér felvette a rendelést, Robi felállt, és nem pohárköszöntőt mondott, hanem az apósjelölttől – ő hívta így évekig – megkérte barátnője kezét. Felhúzták egymás ujjára a gyűrűt, majd elköltöttek egy bőséges vasárnapi ebédet.
Ernő neveltetéséből és habitusából fakadóan tudta, a lánykéréshez a régi szokás szerint a „köves” gyűrű a legjobb. Étterembe vitte kedvesét és a vacsora végén az étteremben letérdelt elé, megkérte a lány kezét és egy gyönyörű, csillogó, zöld köves gyűrűt húzott az ujjára. Az étteremben nagy volt a meglepetés, de a pincérek gyorsan feltalálták magukat, és pezsgővel kedveskedtek a jegyeseknek. Később együtt vették meg a karikagyűrűt.
Most vagy soha
Persze van olyan pár is, akik egy vasárnap reggel úgy ébredtek – máig vita közöttük, hogy kitől származik a gondolat -, hogy most már tényleg ideje gyűrűt venni és összeházasodni. Három hónapja éltek együtt. Bementek pár ékszerboltba, még aznap délelőtt kiválasztották a gyűrűket és kitűzték az esküvő napját is.
Nóra történetéből igazi regényt lehetne írni. Három és fél éve élt együtt párjával, akibe halálosan szerelmes volt, viszont a férfi soha semmilyen utalást nem tett a jövőre. Félévente esküvőkre jártak – mindenki nősült és férjhez ment a baráti társaságban –, viszont az ő pasija nem tett házasságra utaló célzást, még egy picikét se. Nóra ezért magában elhatározta (és persze csak legjobb barátnőjével beszélte meg), hogy ha harmincadik születésnapjáig nem kéri meg a kezét, akkor új pasi után néz. Karácsonykor apró ékszerdobozt talált a karácsonyfa alatt. Nagyot dobbant a szíve, de még mélységesebb volt csalódása, amikor kiderült, hogy nem gyűrűt, hanem fülbevalót rejt az apró dobozka. Múltak a napok és a hetek, sőt a hónapok. Semmi. Se egy célzás. Se egy utalás. Semmi. Elérkezett Nóra 30. születésnapja és amikor hazaért a munkából, a pasija már otthon várta. Mint a mesében, elővett egy gyűrűt, és felhúzta Nóra ujjára. Kérdés nélkül, természetesen – mintha nem is lehetne más rendje a dolgoknak.
Ti írtátok – fórumajánló:
Megkérték a kezemet! »
Lánykérés étteremben »