Lankadt férfivágy

A világban kétféle hormonálisan virágzó nő létezik: akinek van szexuális élete, és akinek nincs. De vajon hová tartoznak azok, akiknek minden adott volna örömteli hancúrokhoz, hiszen minden este egy férfi mellett hajtják álomra a fejüket, mégis olyan ritkán izzik fel a szenvedély kettőjük között, hogy két esemény között talán még azt is elfelejtik, hogyan kell csinálni.

Csökkenő aktivitás

Hajlamosak vagyunk a férfiakra úgy tekinteni, mint szexközpontú ösztönlényekre. No de lehet-e általánosítani egy olyan korban, ahol a stressz és a teljesítménykényszer a kapcsolatokra is rombolóan hat? Ráadásul nem létezik tudományos norma arra vonatkozólag, hogy egy párnak milyen sűrűséggel illendő összebújnia. Egy biztos: az utóbbi évtizedekben sokat változott a férfiak aktivitása, és nem éppen pozitív irányban. Míg 30 évvel ezelőtt a 18–30 év közötti férfiak havi 18–22 alkalommal bújtak össze az asszonnyal, addig ma mindössze 5–10 alkalommal. A 30–40 év közötti pasiknál kicsit jobb az arány: ők átlagosan havonta 8–12 alkalommal szexelnek állandó kapcsolatukban. Egy biztos: ha egy kapcsolatban apadni látszik a nemi vágy, az onnantól két ember problémája. Mi, nők éppen úgy magunkon viseljük a jegyeit, mint a csökkent libidójú férfi. No de mi a teendő akkor, ha egy ivarérett ifjúnak heteken át nem szottyan kedve egy kiadós összebújásra?

Megint ludas a média

A mozivászon és a tévéfilmek tévutakra visznek minket. Gondoljunk csak bele, hogy szinte minden hollywoodi remeknek része a pikáns ágyjelenet, és persze a legritkább esetben marad el a nő orgazmusa vagy tör a csúcsra idejekorán a férfi. Erekciós problémák végképp nem fordulhatnak elő, amikor a női és férfi főszereplő végre egymásnak esik. Ezekben a jelenetekben minden fantasztikusan idillikus és szenvedélyes, nem csoda, hogy sóvárogva gondolunk a férfisztárokra, akiknek testét gyakorta férfidublőrrel helyettesítik be.

Olvasd el szerzőnk többi írását is!

• Szexetikett az első éjszakára » • Van élet az ex után? » • Majd hívlak… » • Nő magas fizetéssel – előny vagy hátrány? » • Okulj a romantikus filmekből! »

Szintén a média – a televízió és a magazinok – hibája, hogy a szexuális életet úgy tüntetik fel, mintha maguknál az érzelmeknél is fontosabb volna. Ezeket nézve és olvasva pedig könnyen olyan érzésünk támadhat, hogy a mi szexuális életünk nem eléggé izgalmas. Csoda, ha ez az egyébként is nagy nyomás alatt élő férfiaknak stresszt okoz? A teljesítménykényszer és a stressz hatására pedig csökken a tesztoszteronszint, ezzel egy időben viszont a béta-endorfin nevű ingerületátvivő anyag szintje megemelkedik, ami a szervezetünkben fellelhető egyik legnagyobb vágygyilkos.

Azzal sem árt tisztában lenni, hogy a valóságban – ha tetszik, ha nem – nincs olyan ember, aki mindig és minden körülmények között készen állna a légyottra. Ha nem az egyéni szükségleteinket nézzük, hanem egy idealizált körülménynek szeretnénk megfelelni és ahhoz hasonlítgatjuk magunkat, ingerküszöbünk egyre magasabb lesz, ráadásul mi magunk is rágörcsölünk a férfiú teljesítményére, és máris keresztet vethetünk a szexualitás önfeledtségére.

Átmeneti szélcsend

Ha korábban minden a legnagyobb rendben ment, és a kapcsolat előrehaladtával csökkent a férfilibidó, akkor nem lehetetlenség újra tüzet csiholni, hiszen egyfelől biztosak lehetünk abban, hogy a párunkat nem gátolják egészségügyi okok, másfelől egy egyébként harmonikusnak mondható kapcsolatban mindent meg lehet beszélni, meg lehet oldani.

Ha viszont a kapcsolat eleve kihívásokkal küzd, gondoljunk arra, hogy a ridegnek tartott férfiakra éppúgy kihatnak a magánéleti problémák, mint a mi mindennapi lelki életünkre. Sajnos sok nő ezen a ponton feladja. Gyakran hallani egyféle dacból, hogy „ha ő nem kezdeményez, én sem fogok”. Itt vérzik el sok kapcsolat, hiszen ahogy kihűl a hitvesi ágy, úgy nőhet az érzelmi távolság a felek között. Innen pedig már csak egy ugrás a hűtlenkedés és/vagy a szakítás.

Hiányjel a kapcsolatban

Adriennt (nevezzük így) régóta ismerem. A valaha tüzes, energiától duzzadó lányból két év leforgása alatt hangulatingadozásokkal és komoly premenstruális problémákkal küzdő, folyton fáradt nő lett.

Ti írtátok – fórumajánló

• Padlón a pasim libidója » • Gondok a szexben »

„Ezt szerintem csak az tudja kellően átélni, aki járt már hasonló cipőben – szögezi le, mielőtt belekezdene történetébe. – Minden úgy kezdődött, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Tamás (nevezzük így) nagyon jóképű és végtelenül kedves fiú, aki már az első találkozásunkkor megdobogtatta a szívemet. Bár bizonytalannak éreztem eleinte, mégis hamar sor került az első közös éjszakára. Sajnos kudarccal végződött, de akkor még azt gondoltam, csak izgul. Később hol sikerrel jártunk, hol nem. Tamás gyakran kiborult, és olyasmiket mondott, hogy neki nincs szüksége a szexre (pontosabban a kudarcélményekre), és ennek megfelelően a próbálkozásaink is megritkultak. Aztán én kerültem mélypontra, úgy éreztem, nem is vagyok igazán nő, ha nem kíván a párom. Ezt látva felesküdött, hogy orvosi segítséget kér, de a vizsgálatok semmilyen eltérést nem mutattak ki nála. Egyértelmű volt, hogy lelki gátak, rossz emlékek állnak a háttérben.

Állítása szerint nem sokkal a megismerkedésünk előtt kezdődtek a problémák. Sokáig próbáltam kiszedni belőle, hol is gyökeredzik a történet. Nagyon türelmes voltam, de a folytonos bizakodás, mások szaftos elbeszélései a saját szexuális életükről és a mi közös kudarcaink kezdtek az idegeimre menni. Kétségbeesésemben sorstársakat kerestem, több témába vágó fórumra beírogattam. Legtöbbször azt a tanácsot kaptam, hogy ha otthon amúgy minden rendben, keressek egy jó szeretőt magamnak. Ekkor már ott tartottunk, hogy maximum havi kétszer voltunk együtt. Én addig jó étvágyú, szexuálisan aktív nő voltam, de mióta Tamással élek, jócskán leadtam az igényeimből. És ez őrült nehéz.







Fél éve választás elé állítottam: vagy segítséget kér, vagy kilépek az életéből. Ennek hatására végre elment szakemberhez, és azóta gyógyszert szed, ami mindkettőnk önbizalmának újraépítésében sokat segített. Mégsem tartom normálisnak – mint ahogy a kevés beavatott ismerősöm sem –, hogy egy harmincas évei elején álló fiúból ennyire hiányozzon a vágy. Ma is ritkán kezdeményez, és kerüli a témát. Én meg mindennap felteszem a kérdést magamnak: meddig tudom gátolni a saját vágyaimat a közérzetem rovására? Hiába van egyébként minden rendben, ez egy hatalmas hiányjelet képez közöttünk. Képtelen vagyok teljes értékű nőnek érezni magam, ha a párom a szexet szükséges rossznak tekinti.”

Gyakorlat teszi…

A férfiaknál nagyon hamar rögzülnek a szexuális problémák. Ha két kudarcélmény követi egymást, az már olyan szinten fogja frusztrálni, hogy a harmadik szeretkezésnél már maga hívja be a problémát, mert fél attól, hogy nem képes megfelelni az elvárásoknak. A szorongás pedig újabb kudarchoz vezet. Olyan ez, mint a vizsgadrukk, amikor az utóvizsgának már eleve úgy indulunk neki, hogy úgysem fog sikerülni.

Adrienn kérdésfeltevése persze jogos: ki meddig bírja kielégítő szexuális élet nélkül? Egyedülállóként sem könnyű hosszú hónapokon át várni a megfelelő partnerre, egy ágyban a vonzó férfival viszont ez kiváltképp kemény feladatnak tűnik, főként, ha a női libidóval minden a legnagyobb rendben. Ráadásul minél inkább ritkul az intim cselekmény, annál inkább úgy érezzük, hogy kijöttünk a gyakorlatból. Mert ahhoz, hogy valóban elsöprő élményekben legyen részünk a párunkkal, nem árt időnként emlékeztetni a testünket és az érzékeinket. Hiszen ha nagy a kihagyás, a libidó csökkenhet a háttérben játszódó pszichés tényezők (csalódottság, önbizalomhiány, harag, vád stb.) miatt.

Viagra és társai

A különböző erekciót elősegítő készítmények aktus előtti beszedése sokat lendíthet a férfi önbizalmán és az együttlét minőségén, ám rajtunk, nőkön könnyen elhatalmasodhat az érzés – ha ez rendszeressé válik –, hogy a párunk vágyának kialakításában nem sok szerepet osztottak nekünk. A gyógyszeres megoldáson kívül azért számos más, természetesebb lehetőség akad. De hogy melyek ezek, arról a jövő héten olvashattok…