Olvasd el szerzőnk többi írását is!
A nőket megijeszti az érzékenységem
Az biztos, hogy az érzelmei vezérlik, és kissé bonyolult személyiség. Viszont ha megtalálja valakiben azt az érzelmi töltést, ami benne is megvan, akkor csodákra képes sorolja András az ismérveket. Amíg viszont megtalálja, sokszor megremeg a lelkivilága. Ami engem illet, a társkeresés során gyakran szembesülök azzal, hogy nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok. A nők általában megérzik, hogy nem a megszokott forgatókönyvvel állnak szemben, hanem valami mással, és riasztani kezdi őket ez a másság. Ilyenkor többféle reakcióval találkozom: van, aki láthatóan megijed, van, aki csak egyszerűen nem tudja hova tenni a dolgot, és van olyan is, aki kinevet. De a végeredmény ugyanaz: nincs tovább. Persze akadnak, akik felismerik, hogy itt egy pozitív másságról van szó, el is fogadnak így, de köszönik, a közelebbi kapcsolatból nem kérnek. Ez utóbbi esetben már kipattanhatna az a bizonyos szikra, csak nagyon ritka az ilyen nő. A mély érzésű emberek általában konkrétan tudják, mit akarnak, ezt nagyon határozottan meg is fogalmazzák és ki is tartanak emellett. Tény, hogy ugyanakkor nagyon sérülékenyek is, olyan, mintha a védőpajzsuk vékonyabb lenne a többiekénél.
A legrosszabb az ismétlődő forgatókönyv, amikor azzal találkozom, hogy az érzelemvilágom megint nem talált befogadásra. Ez újra meg újra sebeket tud ejteni, az értelmetlen randik listája meg csak gyarapszik. Azért akadnak olyan nők is, akik valószínűleg magas érzelmi intelligenciájuk miatt felismerik a mélyérzésűség értékeit. De így is egyre nagyobb megpróbáltatást jelent közel engednem magamhoz valakit, anélkül, hogy olyan érzésem támadna: a bőrömet viszem a vásárra. Mostanában a neten is próbálkozom, ami szinte garantált kudarc. Aki a szívével gondolkozik, mint én is, nem úgy áll hozzá, hogy a remek fotóját mellékelve küld egy sablonlevelet, hanem sokkal inkább a másik szívére, eszére próbál hatni. Ezzel azonban akaratlanul is megmutatja a lelke egy darabját is. Hiába. A levelek 90 százalékára soha nem érkezik válasz…
Lankadt férfivágy »
Növeld a férfilibidót! »
Van élet az ex után?! »
A széplélek árnyoldala
Amikor Andrással erről beszélgettünk, szerettem volna azonnal megkérdezni a neten társat kereső nőket, miért ijeszti meg őket egy érzékenyebb fiú közeledése? Azért magamtól is sejtem a választ: abban a világban, ahol egyre nehezebben beszélünk a saját érzéseinkről, csodabogárnak tűnhet az, aki leplezetlenül feltárja őket akár egy idegennek is.
Gondoltam, ezzel a lendülettel közvéleménykutatok is egyet szeretett kolléganőim körében: ki mit társít a mély érzésű férfi definícióhoz? A következő válaszok érkeztek: lelkizős, kimutatja az érzelmeit, romantikus, soha nem szívatna meg, empatikus, megérti a gondjaimat, érzékeny, komolyan gondolja a dolgokat. És ami többször is elhangzott: ilyen nem létezik. Pedig létezik, csak ritka, mint a fehér holló, és ha ott van a közelünkben, inkább tekintünk rá jó barátként, mint férfiként. Hogy miért? Mert a lovagkor óta mi, nők is megizmosodtunk lelkileg, míg a férfiak az utóbbi évtizedekben egyre több feminin sajátosságot mutatnak. És ha mi erősek vagyunk, akkor csak egy olyan férfira fogunk tudni felnézni, aki erősebb nálunk.
Azért sincs könnyű dolga a mai férfiaknak, mert skizoid szerepbe kényszerítjük őket. Egyfelől elvárjuk, hogy rajongjanak értünk, másfelől viszont viszolygunk a csöpögős túlkapásoktól és attól, hogy még az is kiderülhet: nő létünkre lelkileg acélozottabbak vagyunk a szeretett férfinál. Nem hallgathatjuk el, hogy az érzékeny férfiak pozitív tulajdonságai mellé gyakran olyan sajátosságok is társulnak, mint a túl sok rágódás, a befelé fordulás, a könnyen sértődés és a sérülékenység. Minden érzelmet intenzívebben és mélyebben élnek meg, így például a csalódásokat is. Hajlamosak arra is, hogy túl sokáig időzzenek az önsajnálatban, és ne lássanak tovább annál.
| Mély érzésű vagy hiperérzékeny? | |
| A mélyérzésűséget gyakran keverik a hiperérzékenységgel, ami becslések szerint minden ötödik embert érint. A hiperérzékenyek (hsp) különösen érzékeny idegrendszerük miatt nehezebben szelektálnak a beérkező információtömegből, és máshogyan is dolgozzák fel a külvilág ingereit. A szerelemben is végletesen gondolkodnak, (főleg kezdetben) mennyországként vagy pokolként gondolnak rá. Férfiként talán még nehezebb szembenézniük ezzel a sajátossággal, főként, hogy emiatt már gyerekként is ufónak érezhették magukat a nagyobb közösségekben. Többnyire introvertáltak, de visszahúzódásuk ami gyerekkoruktól kíséri őket annak is betudható, hogy gyakran szoronganak attól, hogyan reagál rájuk a környezet. Nincs ez másként az ismerkedésnél sem. Ebben a fázisban az okozhat galibákat, hogy a hiperérzékeny férfi olykor nehezen összpontosít egyetlen dologra, emiatt figyelmetlennek, dekoncentráltnak tűnhet. Tovább nehezítheti saját és az ismerkedés során partnere életét is, hogy mindent a szívére vesz, így a legapróbb kritikára is rosszul reagál. A vita nagyon kifárasztja, ezért úgy tűnhet, hogy gyenge és képtelen megvédeni magát. A hiperérzékeny férfiak kimondatlan vágyai gyakran csak gyűlnek és gyűlnek, mert úgy érzik, senkinek sem tudják elmondani azokat. Az ő esetükben különösen fontos, hogy empatikus, megértő társra találjanak, aki nem hátrányként kezeli a hiperérzékenységüket. És végül egy hsp fiút kell idéznem, aki nagyon találóan így fogalmazott: A hiperérzékeny férfi végzete, hogy küzdjön. |
Hogy mitől félünk még? Talán a ránk nehezedő felelősségtől. Hiszen ha egy férfi túl érzékeny, könnyen elfoghat minket az érzés, hogy a mi felelősségünk jó hangulatának biztosítása, ugyanakkor aknamezőn sétálunk, hiszen egyetlen bakival képesek vagyunk lehangolni őt. Ám ideális esetben a mély érzésekhez empátia, figyelem és odaadás is társul, és ezek az átlagosnál intenzívebb lelki életet élő férfiak nem csak magukat látják a kapcsolatukon belül. Az biztos, hogy létezik ilyen is, olyan is, de kétségkívül annak a mély érzésű férfinak lesz nagyobb esélye sikert aratni a nőknél, aki nem dagonyázik az önsajnálatban, és saját érzelmi stabilitását keresve arról is van elképzelése, miként teheti boldoggá a szeretett nőt.
A Bond, a Gladiátor meg a Don Juan: gyöngéd macsók
A mai férfiideál gondoljunk csak az új 007-es ügynökre, Daniel Craigre, akit jelenleg a világ egyik legvonzóbb hímének tartanak a gyöngéd macsó képét festi le, és (a szerepe szerint) briliánsan ötvöződik benne az erő és az érzékiség. De nem volt véletlen az igencsak férfias Gladiátort megformáló Russel Crowe népszerűsége sem, mint ahogy a Don Juan de Marcót alakító Johnny Depp karaktere is egyszerre volt romantikus és férfias. Ám a valóságban már nem igazán tudunk mit kezdeni azzal, amikor egy férfiből lávaként törnek fel az érzelmek, és még nálunk is vehemensebben vágyik arra, hogy átélje a szerelem mámorító érzését. Mindezt súlyosbíthatja, ha egy férfi sokat érzeleg, könnyezik, olykor látványosan összeomlik vagy nőket meghazudtoló hisztiket vág le. Ilyenkor mintha felcserélődnének a szerepek, és hirtelen arra eszmélünk, hogy szeretnénk magunkhoz húzni, és megsimogatni a fejét.
Csakhogy akkor és ott nem a férfit látjuk benne, hanem az esendő embert. És ez nem tesz jót a férfiimidzsnek. Kiváltképp az ismerkedés szakaszában nem. Ugyanakkor ha a férfi képes elfogadni és előnyére fordítani saját mélyérzelműségét, és tudja, mikor melyik tulajdonságát kell előtérbe helyeznie, hihetetlen sikereket söpörhet be a nőknél. Remélem, ez Andrásnak is sikerülni fog…