Léteznek kutatások, kérdőívek, melyekből megtudhatjuk, hogy mely népek a legszenvedélyesebbek, kik csinálják a legtöbbször asztalon és kik csak fényévente. Aztán az okosok számolnak, átlagokat hoznak ki, mi meg adott esetben szorongunk.
| Fórumhozzászólás: „Szerintem olyan nincs, hogy átlag. Mert mikor mennyi… Mi már nem vagyunk tinik, de van olyan hét, amikor mindennap. Vagy egy nap kétszer is. De van olyan hét is, amikor, mondjuk, kétszer… És mégsem jut egyikünknek sem az eszébe semmi rossz. Mert ha nem is csináljuk, de azért még számtalan módszer van arra, hogy jelezzük a másiknak: fontos vagy nekem, és nagyon szeretlek!” |
Átmeneti szélcsend
Lehetnek olyan időszakok az életünkben, amikor TÉNYLEG nem kívánjuk a szexet. És ennek millió oka lehet, nem kell mindig a legrosszabbra, az ellaposodásra, a kapcsolat megromlására gondolni. Lehet, hogy egy probléma, vagy ne is nevezzük problémának, csak változás (átszervezés a munkahelyen, vizsgák, kocsiátírás, költözés, múló egészségügyi probléma etc.), annyira lefoglalja a gondolatainkat, hogy más éppen – akár a szex – nem fér bele.
| Fórumhozzászólás: „Ne lepődj meg, van ilyen. Nem mondom, hogy napi szinten élünk szexuális életet, de 13 éves házasok leszünk, majd 15 éve vagyunk együtt, és tényleg egyre jobb. Vannak hullámvölgyek, amikor stresszesebb az életünk, és fáradtabbak vagyunk, olyankor ritkább az együttlét, főleg miattam, mert én csak egy dologra tudok egyszerre koncentrálni, a szex is akkor jó, ha a külvilágot ki lehet zárni.” |
Vannak olyan emberek, akik ha célba vesznek valamit, olyan erővel összpontosítanak, hogy minden más kikerül a látómezejükből. Ilyenkor nem érdemes végtelen és visszatérő faggatózásba kezdenünk, ha a párunk azt mondja, hogy „most a költözésre koncentrálok, szívem”, bármilyen nehéz is elsőre, de próbáljuk elhinni neki. Ha a költözés után, amikor már ismét normalizálódott körülöttünk a helyzet, a lepedő még mindig nem vet ráncot – no, az más tészta, arról majd később. Ha esetleg tudjuk, hogy a párunk vagy mi magunk ebbe a típusba tartozunk, akkor ne rágjuk magunkat a szexmentes időszakon, egyszerűen várjuk ki, míg partnerünk fellélegzik, és újra irány az ágy.
Amikor elmegyünk egymás mellett
Előfordul ez is. Nincs semmi különösebb pluszfeladat, amely elvonná a figyelmünket, egyszerűen csak éljük az életünket a maga ritmusában, a párunk is ezt teszi. Könnyen lehet, hogy nem vagyunk épp szinkronban. Ebben az esetben sem kell elkeseredni, tudomásul kell venni, hogy két ember életritmusa adott esetben eltérő lehet. Persze rendkívül fontos, hogy ne hagyjuk bejegecesedni ezt az állapotot, álljunk meg egy pillanatra, nézzünk körül, és rangsoroljuk a minket körülvevő dolgokat, és vegyük észre a másikat, vegyük észre egymást.
| Fórumhozzászólás: „Inkább az van, hogy reggelre már hullafáradt (taxizik), és nincs igazán ereje, még ha kíván is. Néha van olyan, hogy kezdeményezek és szeretkezünk, néha meg úgy van, hogy csak én elégítem ki. Engem nem zavar, mert szeretem és szívesen csinálom, ha látom, hogy fáradt. Én is fáradt vagyok sokszor. És neki nem is nyafogok ám, hogy ez kevés. Mert igazából nem az. Csak női hiúság.” |
A pasik és az acélrúd
Az összes női magazin tele van rafináltabbnál rafináltabb praktikákkal, hogyan szítsuk fel újra a tüzet a hálószobánk környékén. Azt gondolom, a hétköznapok ennél egyszerűbb jószágok, s nem feltétlenül egy acélrúd felállítása a konyhában a célravezető megoldás. Néha pont elég egy kis figyelmesség, egy szexi tekintet, egy jól irányzott simogatás. Egy igazi csók. A lényeg, hogy ne játsszuk meg magunkat, hanem zsigerből, őszintén cselekedjünk, ismerve párunkat, ne rögtön az extremitások ismeretlen talaján kezdjünk kísérletezni. Ha párunk szereti a csinosabb fehérneműinket, váltsuk le a cuki snoopysat, és „csak éppen erre jártam” tekintettel szambázzunk be a fürdőszobába. Vélhetően nagyobb sikerünk lesz, mint egy rózsaszín szájpecekkel a szánkban.
Ha jeges szél fúj – találjuk meg az okot
Van, amikor az átmeneti állapotok sajnos krónikussá válnak. Hiába klappol minden, ugyanazt a csokit és öblítőt szeretjük, de mégis leginkább testvéri kapcsolatnak nevezhető a viszony. Ilyenkor néha elnézzük az általunk annyira áhított alfa-hímet, és nem értjük: miért? Aztán már a könnyen elhárítható próbálkozások is kikopnak, és mint egy Woody Allen-filmben, olvasunk egymás mellett az ágyban.
A helyzet ilyenkor érthetően reménytelennek tűnhet, de valamiért azt gondolom, ha minden más összhangban van, egyszerűen nem szabad könnyen feladni. Léteznek nőiességfokozó technikák, amelyek könnyen elérhetők és elsajátíthatók mindenki számára (NIA, Aviva, Luna-jóga). Életmódunkból fakadóan egyszerűen nem használjuk becsesebb altájunkat, és a szó szoros értelmében „bemerevedik”. Nem meglepő tehát, ha lassan elmarad a „rendeltetésszerű használat”. Egy kis ráfordítás, és könnyen megjön a kedv.
És bármilyen meglepő, pasik számára is létezik intimtorna. Ha rá bírjuk venni a párunkat, sok jó származhat még belőle mindkettőnknek hosszú távon.
| Fórumhozzászólás: „El vagyok keseredve. Nem kívánom a szexet. Szinte eszembe sem jut. Pedig régen nem voltam ilyen. A párom ma üvöltözött velem, nem bírja tovább. Amit tökéletesen megértek. Pedig kitartó, de egy 30 éves pasi ezt nem bírja sokáig. Hagyjam ott, vagy várjam meg, amíg ő hagy ott? Tudom, hogy nem ez a megoldás. De nem tudom magamra ráerőltetni a dolgot. Ha a tévében meglátok egy szexjelenetet, elszégyellem magam, alig várom, hogy vége legyen, szinte hányingert kapok tőle. A párom az elején egy szexistennőt ismert meg bennem, tényleg olyan is voltam. De most minden megváltozott…” |
Természetesen a szexuális elhidegülésnek számtalan lelki oka is lehet – ha már nagyon régóta megszakadt az intim kapcsolat, érdemes megfontolni szexuálpszichológus vagy párterapeuta felkeresését. Természetesen ezeket a dolgokat nem lehet sem magunkból, sem partnerünkből kierőszakolni, csak úgy lehet hatásos a terápia, ha közös meggyőződésből és elhatározásból fakad. Ha mindketten eldöntöttük, hogy ezt az utat választjuk, ne szégyelljük felkeresni a szakembert – egy külső nézőpont és a szaktudás sokkal többet segíthet, mint azt mi laikusan elsőre gondolnánk.
Beszéljük meg!
| Fórumhozzászólás: „Még mielőtt valaki messzemenő következtetést vonna le a szexuális életemmel kapcsolatban, szeretném leszögezni: nincs vele semmi baj, csupán ennyi idősen, három gyerek nevelése, háztartás és munkahelyi gondok mellett vagyok néha annyira fáradt, hogy ritkábban kívánom. Na, ezzel kapcsolatos a kérdésem: manapság úgy veszem észre, hogy minden médium – tévé, újság stb. – azt sugallja, hogy ha nem csinálod hetente min. 6-szor, nem próbálsz ki 60-féle figurát és minden újfajta segédeszközt, akkor nem csupán prűd vagy, de frigid/impotens/balfék is, és az a legjobb, ha sürgősen szexológushoz vagy pszichiáterhez fordulsz. Én vagyok tényleg ilyen szerencsétlen, hogy ezzel nem értek egyet, vagy más is így látja?” |
Legelőször is azt kell átgondolnunk, megéreznünk és a párunkkal megbeszélnünk, hogy a mi párkapcsolatunkban mik az igényeink. Melyik nagykönyvben van az megírva, hogy lapos az a párkapcsolat, ahol havonta kétszer szerelmeskednek a résztvevők? Mérjük fel a saját igényeinket, beszéljük meg a partnerünkkel az övét és a közöseket. Nem érdemes rossz hangulatot és álproblémát gyártani magunknak a médiából ránk zúduló szexuális tartalmak miatt. Bármilyen eset is áll fenn, mielőtt elkeserednénk vagy helyzetünket reménytelennek minősítenénk, gondoljuk át alaposan a kialakult helyzetet. Megeshet például az is, hogy a pár valamelyik tagjának egy gyógyszer mellékhatásaként csökkent a szexuális étvágya. Ilyen gyógyszerek lehetnek az antidepresszánsok, a szorongásoldók, a nyugtatók, de bizonyos szívgyógyszerek is. Ha van rá lehetőség, érdemes ilyenkor hatásában azonos, de más komponensű gyógyszert kérni az orvostól – van, amikor ennyire egyszerűen megoldható a megoldhatatlannak hitt probléma.
| Fórumhozzászólás: „Másfél éve vagyunk együtt, szeretem, imádom, a felesége akarok lenni (mondjuk, egy-két éven belül). Én 25, ő 31 éves. Az elején nagyon jó volt minden, de nem sokáig tartott. Az elmúlt évben egyre csökkent a libidóm. Most már gyakorlatilag nulla. Amit még tudni kell rólam, hogy az elmúlt fél évben pánikbetegségem volt, egy nagyon jó pszichiáter kikezelt, már nem is kell járnom, de kaptam antidepibogyót, amelyet még szednem kell pár hónapig.” |
Nem szeretnék álszent lenni, és arra sem biztatnék senkit, hogy hazudjon magának. A szex fontos, és a jó szex bizony jó. Az élvezeten túl önbizalmat ad, szellemi frissességet, jó közérzetet. Természetesen egy jól működő párkapcsolat elengedhetetlen tartóköve. De ne hagyjuk, hogy hamis képek szorongásokat keltsenek bennünk. Ha egy héten egyszer jó, az legyen nagyon, és váljék mindkét fél örömére!