Miért nem kívánjuk egymást?

Mihalicz Csilla | 2007. Október 03.
Bár a szexualitást a párkapcsolatok alapkövének tekintjük, igen sok pár él együtt akár évekig is „szexmentesen”. Vajon mûködõképesek-e hosszú távon az ilyen házasságok?

„Esőbe’, sárba’, strandon vagy bálba’ állnak a férfiak. Temetésen vagy közkórházba’, templomkertbe’, pártszékházba’ állnak a férfiak, nézik a csajokat…” – énekli Lovasi András, a Kiscsillag zenekar dalában.

Hát tényleg, ilyenek a férfiak. És nézzünk magunkba, szeretjük, hogy ilyenek. Imponál, hogy esőbe”, sárba’ smink nélkül, kócosan is meglátják bennünk a nőt. Ha egy férfi „akar tőlünk valamit”, attól szárnyal a kedvünk, egekbe szökik az önbecsülésünk, és harmonikus egésznek éljük meg magunkat. Mindig a férfihoz képest vagyunk igazán nők. És hasonlóképpen van ez fordítva is. Igen erős vezérlőelv bennünk a szexus. Ugyanakkor nem mindenkinél nyilvánul ez meg heves szexuális megkívánásban.


Tízből kilencszer Ne!







Kóti Ilona szexuálpszichológus
– A szexuális együttlétek iránti igény vérmérséklettől is függ – hangsúlyozza Kóti Ilona szexuálpszichológus. – Nagyon különböző, hogy kinek milyen a vágya – ez voltaképpen szervezetének a hormonszintjével függ össze. Ha két „csendes” ember találkozik, jól meg tudnak egyezni a ritkább együttlétben, anélkül, hogy bármelyikük is elfojtana valamit. Ha a sűrűbb együttlét egyiküknek sem hiányzik, akkor nem is keletkezik bennük feszültség egyáltalán. Az ösztönnek hatalmas ereje van, ösztökéli az embert. De ha erőtlen, akkor nem okoz szenvedést. Nem egy ilyen pár járt nálam. Emberileg nagyon jól megvoltak, és nem hiányzott nekik a szex, csak a gyerek. Akkor van gond, ha nagyon eltérőek az igények. Ha mondjuk a férfi tízből kilencszer ölelné az asszonyát, akinek viszont erre nincs különösebb vágya. Akkor még ha kompromisszumot kötnek is, nagyon távol lesznek egymástól az igényeik.

Mindennek persze ki kellene derülnie a kapcsolat elején. De amikor nagyon szerelmesek vagyunk, nem látunk tisztán, illetve illúziókat táplálunk. Sokszor még esetleg föl is mérik a szerelmesek, hogy ezen a téren mennyire különböznek, de azt gondolják: majd a szeretet… De az sem oldja meg. A szeretet és a szexualitás együtt él bennünk – a párkapcsolatban a testünkkel is szeretjük egymást.

Ezt Erika is így gondolta, és eleinte erős csalódottság lett úrrá rajta, amikor a párjával, Zsolttal való intim együttlétek két-háromheti, majd kéthavi gyakorisággal követték csak egymást, végül a kapcsolat második évének a végére teljesen el is maradtak. Zsolt továbbra is kedves volt, remekül lehetett vele beszélgetni, figyelmes volt, megértő, megölelgette, mint a húgát, de egyáltalán nem közeledett hozzá. Ha ő megtette, egy gépies viszontreakción nem jutott túl a dolog. Erika kutatómunkába kezdett. Próbált utánajárni, van-e ilyen férfi? Vagy aki ilyen, az esetleg nem is férfi? Meleg? Aszexuális? Sivár az érzelmi élete? Mindegyik kérdésre nemmel kellett felelnie. De Zsolt továbbra sem közeledett. Sajnálja, mondta, amikor Erika néha panaszkodott. Ő ilyen: hamar fellobban, aztán hamar lankad a vágya. Mivel egyébként remekül megvoltak, Erika úgy döntött, beletörődik, nem is nagyon tehet mást. És hát minden egyebet megkap ebben a kapcsolatban. Szex nélkül meg végül is lehet élni. Simán – tette hozzá magában egyre mélyülő meggyőződéssel. Arra azért figyelt, van-e más nő a háttérben. Komolyan veendő jeleket nem talált, de nem merte volna tűzbe tenni Zsoltért a kezét.

Három évig éltek így együtt, majd Zsolt bejelentette: beleszeretett egy nőbe, és el is veszi feleségül. Az új nővel kísértetiesen hasonló volt a dolgok menete: két év alatt eseménytelen helyszínné vált a hitvesi ágy. Erika viszont megtalálta azt a férfit, aki hét év és egy gyermek után is kívánja.








A szeretés művészete tanulható

Abban is nagy különbség lehet köztünk, hogy mit értünk szexualitáson, állítja a szexuálpszichológus:

– A mi kultúránkban sajnálatos módon legtöbben csak magát az aktust – mondja Kóti Ilona. – Pedig a testi érintéseknek, a fizikális szeretet megnyilvánulásoknak óriási a skálája. Elég lehet egy hozzábújás, egy simogatás, megérinteni a másik mellét, fenekét, és kielégül az intimitásigényünk. Lényeges tudnunk, hogy a szeretés művészete tanulható. Aki olyan családban nőtt fel, amelyben kevés módja volt megfigyelni, hogyan szereti az apja az anyját, hogyan csókolgatják egymást, az ezt otthon nem fogja megtanulni. Ő ha a pubertás korban föllobban a vágya a másik nem iránt, akkor eleinte lehet, hogy ügyetlen lesz a kifejezési formákban, de ha erős benne a szexuális parancs, hamar rátanul.

A szex hiánya egy párkapcsolatban akkor okoz problémát, ha valamelyik fél szenved tőle, hogy a másik „lehúzta a rolót”. Ha ezt ki is fejezi, és elég jó a kapcsolat, megmaradt valami a régi nagy szerelemből, akkor föl lehet fejteni, hogy mi okozza az eltávolodást.

– A szokásszerűség igencsak el tud uralkodni rajtunk – folytatja a pszichológus. – Amikor a szokás következtében elkopott a mozdult lendülete, az érzés szépsége, akkor is benne maradunk a kapcsolatban, és többnyire nem fektetünk erőt abba, hogy megjavítsuk. De mivel minden változik, azon is lehet változtatni, ami megszokássá vált. Újra fel lehet fedezni egymást. Ki lehet lépni a halálossá vált rutinból. Működhet újra, ami fiatalkorban, amikor nem aludtak el egymás mellett, játszottak, invitálták egymást ide-oda, változatos volt az együttlét. Ez újból föleleveníthető, hiába vannak gyerekek és sok munka. Ahogyan a körülöttünk levő világ ápolásra szorul – ápoljuk a virágainkat, a bútorainkat, az állatainkat –, úgy ápolnunk kell a kapcsolatainkat is. Először is meg kell vizsgálni, mi magunk hogyan működünk benne sok év után. Mindig belülről indulnak ki a változások. És ha az ember képes tudatosabban ránézni a dolgaira, akkor van lehetőség arra, hogy változtasson. Persze csak akkor, ha mindketten akarják.

 






A teljes írást a Nők Lapja október 3-án megjelenő, 40-es számában olvashatjátok!

„A szex hiánya egy párkapcsolatban akkor okoz problémát, ha valamelyik fél szenved tőle, hogy a másik „lehúzta a rolót”.”


 




 






Még több az e heti Nők Lapjából:

• „Anyu, meleg vagyok!” 2. rész »
• Ahol a gyerekeké és a pingpongé a főszerep…» 
• Kis pénz – nagy ebéd »
• Készüljünk a várandósságra…» 
• „Háromezer dollár, és magáé a kisbaba” »
• Miért nem kívánjuk egymást? »
• Nők és az életkor – Jakupcsek Gabriella »  
• A Da-Vinci kiállítást látni kell! »
• Loladoktor rendel » 

 

Exit mobile version