|
Cselekedj, ha boldog akarsz lenni! – Először is tisztázd magadban, mi az, amit szívesen „átemelnél” mások példáiból? Vajon megvan a párodban az, amit bele akarsz látni? – Könnyen lehet, hogy egy be nem teljesült igényt, egy korábbi kapcsolati kudarcot élsz meg újra és újra, amelyet még nem sikerült feldolgoznod? Minél előbb döbbensz rá, hogy rossz helyen tapogatózol, annál több esélyt kaphatsz arra, hogy megtaláld azt a férfit, aki jóban-rosszban kitart majd melletted. – Ha a korábbi negatív tapasztalataid miatt azonnal úgy állsz egy új kapcsolathoz, hogy „ez úgysem fog sikerülni”, tudat alatt gyönyörűen lezsírozod, hogy valóban így alakuljon. Ezért fontos az önismeret és a korábbi sérelmek feldolgozása. A remény önmagában kevés… – Mérd fel reálisan, milyen lehetőségek rejlenek a kapcsolatban. Például három hét után vakmerőség esküvőről fantáziálni vagy gyerekről ábrándozni, amikor még éppen csak ismerkedünk új szerelmünkkel. – Egy párkapcsolatba mindkét fél hozza a saját addig felépített „valóságát”, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a sajátunk a helyes. Ha ezt próbálod a párkapcsolatban kiterjeszteni, és elvárásokká teszed őket, könnyen konfrontáció lehet a vége, hiszen a másik is szeretné a saját valóságát érvényesíteni. – Ne terhelj minden, nem az elképzeléseid szerint alakuló helyzetet a párod számlájára! Ilyenkor nem árt, ha te is önvizsgálatot tartasz. |
„A Marinak könnyű, neki vékony, hosszú combja van, és hatalmas melle. Persze hogy loholnak utána a férfiak. Aztán a Vera se papoljon nekem a férfiakról, amikor tíz éve megtalálta élete szerelmét, és nem szippantja be évente az összejövünk-szakítunk centrifuga. A Gizi meg könnyen shoppingolgat, miközben eltartja a férje” – ártó gondolatok, de csak akkor, ha kimondjuk őket, és ezzel megbántjuk azt, akinek pillanatnyilag jobban megy a szekere. Azt gondolhatnánk, minden szempontból haszontalan, ha túlságosan másokkal vagyunk elfoglalva, ám ezek a szándékos összehasonlítgatások segíthetnek abban, hogy újraértékeljük a saját szerelmi életünket.
Valóban minden arany, ami fénylik?
Ugyanakkor ne feledjük: csalóka is ez. Sokan még maguk előtt sem vallják be, ha kihívásokkal küzd a kapcsolatuk, így amit kifelé kommunikálnak, az nem feltétlenül fedi a valóságot. Azok pedig, akik ki nem állhatják, ha sajnálkoznak rajtuk, vagy alámerülnek a lelkivilágukba, egész biztosan kicsit túlszínezve beszélnek majd párkapcsolatukról. Így mielőtt búbánatosan leírnánk a saját életünket, érdemes átgondolni, helyesen dőlünk-e be. Ha valóban mintaszerű emberi kapcsolatba botlunk, nem kell feltétlenül szégyenkeznünk azért, ha elfog minket a sárga irigység. Hiszen a harmonikus kapcsolatok alapvető emberi szükségleteink közé tartoznak. Ahogy Saint-Exupéry is fogalmazott: „Egyetlen valódi luxus adatik meg életünkben, a boldog emberi kapcsolatok.”
Inspiráló viszonyok
Környezetünk nagy befolyással van arra, hogy miként vizsgáljuk magunkat a világban, és arra is, hogyan minősítjük a kapcsolatainkat. Persze az sem ritka, hogy míg mi nagy igyekezettel azon vagyunk, hogy világgá kürtöljük a boldogságunkat, a családunk és a barátaink fanyalogva fogadják választottunkat. Vagy éppen rajtunk kívül mindenki látja, hogy nem vagyunk a helyünkön, és a kedvesünkről való áradozásaink mögött más, kevésbé lelkesítő érzések és gondolatok is meghúzódnak.
Nemegyszer voltam részese olyan beszélgetéseknek, ahol lányok egymást licitálva versengtek az „enyém a legromantikusabb pasi!” címért. Aki ebben nem kívánt részt venni, az előbb-utóbb rosszul érezte magát, mert a többiek valóban szívmelengető történetei mellett az ő párjának a törekvései igencsak eltörpültek. Már ha voltak még egyáltalán törekvései. Ezután pedig rosszkedvűen hazament, közben szépen megfogalmazta magának, hogy neki már megint nincs szerencséje, és otthon a megszokottnál feldúltabban reagált a tévé előtt kapcsolgató hímnemű passzivitására.
Mindenkinek a fejében él egy kép arról, hogy mitől érezné boldognak, teljesnek, kiegyensúlyozottnak a kapcsolatát. Itt van például Judit, aki néhány hónapja van együtt üzletember barátjával, aki a munkája miatt csak ritkán tud találkozni vele. „Túl a harmincon már nagyon vágynék gyerekre, meghitt családi estékre, egy biztos pontot jelentő társra. Ehelyett inkább én is a munkába menekülök, és minden alkalommal összeszorul a szívem, amikor valamelyik kisgyermekes barátnőmet látogatom meg. Még magamnak is alig merem bevallani, mennyire irigy vagyok arra a családi melegségre, amely körülveszi őket.”
Csakhogy az irigységgel nincs baj, hiszen rámutat arra, mi hiányzik az életünkből, mint ahogy arra is, mely területeken kelne el némi változás. Ha pedig képesek vagyunk arra, hogy magunk előtt lássuk, pontosan mit is szeretnénk, máris közelebb kerülünk a sikerhez.
Irigységbarométer
Ha nem lennének a környezetünkben olyanok, akik momentán boldogabban tengetik napjaikat, vajon megtennénk-e a szükséges lépéseket a boldogulásunk érdekében? Aligha… Mindannyiunknak van egy szükségletekből álló listája, de másban is könnyen találhatunk olyat, amivel mi nem rendelkezünk. Az irigységet úgy kell elképzelnünk, mint egy barométert. Ha valamire vágyunk, amivel még nem rendelkezünk, más viszont igen, a harag, a félelem és a szomorúság elegyével fogunk reagálni. A vérnyomásunk megemelkedik. Adrenalin kezd keringeni az ereinkben. Szervezetünk – akárcsak stressz esetén – túlélő funkcióba kapcsol.
Ami azonban még félelmetesebb az irigységben, hogy többet árul el rólunk, mint arról a személyről, akire irigykedünk. Ugyanakkor tudatosságra is kényszerít minket: ideje számot vetni magunkkal és a bennünk kiáltozó elégedetlenséggel. Az irigység azt jelzi: tudna még az életünk, a kapcsolatunk jobb is lenni. Arra is figyelmeztethet, hogy ideje önzőbbnek lennünk. Elképzelhető, hogy eddig túlságosan mások szükségleteinek kielégítésére koncentráltunk: a szüleinkére, a gyerekeinkére, a párunkéra, a barátainkéra. És közben elfeledkeztünk arról, hogy nekünk is vannak megvalósulásra váró álmaink…
Tippünk: próbáld ki Te is Párkereső szolgáltatásunkat. Klikk ide! »