Elméletben mindenki ért hozzá
A boldog és sikeres párkapcsolat titka hasonlatos a focihoz és a politikához – mindenkinek remek elméletei vannak a témában, és ezt legtöbbször határozottan meg is osztják másokkal. A legtöbben úgy gondolják, az ellentétek vonzzák egymást: lágyhoz kemény, erőshöz gyenge, oktondihoz okos, félénkhez bátor illik, és így egy meg egy kettőt ad. Nincs is baj ezzel a felállással, ha a párkapcsolatot csatamezőnek tekintjük, és egész életünkben harcolni szeretnénk.
Persze az is lehet, hogy nem szeretnénk harcolni, de ezt láttuk otthon, illetve barátaink szüleinél, és mivel a romantikus filmek párkapcsolatairól feltételezzük, hogy csak a fantáziavilágban léteznek, így másoljuk azt, amit ismerünk. Úgy viselkedünk, mint az anyánk, és (nem meglepő módon) olyan férfit választunk magunknak, mint az apánk. Ha szerencsénk van, a szüleink boldogan lehúztak egymás mellett harminc-negyven évet, és még mindig szeretik egymást. Ha így van, akkor jó taktikával vágtunk bele a pasikeresésbe.
Vak tyúk is talál szemet
A válási statisztikák viszont azt mutatják, hogy ritkán van szerencsénk. Az önfejűek kitartanak eredeti álláspontjuk mellett, és ugyanúgy választanak pasit, mint első alkalommal. Ők minden fizikai törvényt megcáfolnak, és képesek kétszer, háromszor, sőt akár négyszer is ugyanabba a folyóba lépni. Válni viszont ennyit nem akarnak, tehát feladják. Nem az igazit keresik, hanem megelégszenek azzal, ami a sarkon szembejön. Ők azok, akik azt hangoztatják, hogy a szerelem lángolása egy idő után csendes szeretetté alakul, majd más lehetőség híján a másik elviselésébe csap. Ők esküsznek meg legelőször arra, hogy párt nem szívvel, hanem ésszel kell választani. Az álmodozók számára ők a legveszélyesebb tanácsadók, mert jönnek a józan érveikkel, amelyeket szüleink példájával kitűnően alá tudnak támasztani, és képesek bárkit visszarángatni az élet nyomorúságos ingoványába. Állítják, hogy nincs tökéletes férfi, hanem be kell érni a majdnem megfelelővel.
Nehéz nem elhinni nekik, hogy az élet ilyen, hogy ennyi jutott, ez volt és ez lesz a nők sorsa a jövőben is. Miközben igyekszünk magunkat meggyőzni arról, hogy jó lesz ez a férfi, jobb úgysem jut, nem árt tudni, hogy ami most idegesít benne, az egy év múlva kétszer annyira fog idegesíteni, húsz év múlva pedig egyenesen gyűlölni fogjuk érte. Két kérdés menthet meg bennünket:
Valóban boldog lennék egy „elvisellek” kapcsolatban?
Mi a valódi bizonyíték arra, hogy csak ezen az egy úton lehet járni?
Kinek a pap, kinek a papné
Az élet titkait kutatjuk, és közben megfeledkezünk arról, hogy az általánosítás a legveszélyesebb boldogsággyilkos. Komoly statisztikákat készítenek az átlagos nőről, de nincs nő, akire tökéletesen illene a leírás, és bár fő vonalakban hasonlíthatunk, ritkán üdvözítő minden nő számára az, ami az egyiknek bejött. Sajnos, az a rossz hírem, hogy mindenkinek saját magának kell kikaparnia a gesztenyét, és ha átrágta magát néhány kudarcon és némi elméleten a párválasztásról, akkor saját magának kell kitalálnia, hogy milyen pasival lesz boldog. További rossz hírem pedig, hogy valószínűleg nem fog elsőre rátalálni, és sok csalódásban lesz része.
Határozott elképzelések és határozott tévedések
Mancika elképzel magának egy tökéletes párkapcsolatot, vagy egyszerűen másol egyet magának – „apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó” –, és tudatosan vagy tudattalanul keres hozzá valakit, akivel megvalósíthatja. Mindenki így kezdi, én is így kezdtem. Most hagyjuk azokat a szerencséseket, akik rögtön megtalálják az igazit, a legtöbben három-négy év múlva ott tartunk kijózanodva, hogy nem ezt a „lovat” akartuk, és a fene essen mindenbe. Igaza lett a károgó varjúknak. Nincs szerelem, nincs igazi kapcsolat a fiúmmal, csak élünk egymás mellett – mint barátok. És az ember lánya meghozza addigi élete legkeményebb döntését: sutba dobja az álmait és a terveit, és elindul szerencsét próbálni, mint az egyszeri királyfi.
Isten szereti a bolondokat
Az első hiba, amelyet ilyenkor el lehet követni – ezt tapasztalatból mondom –, hogy beleragadunk a dühös tagadásba. Nincs is boldog párkapcsolat, nincs is olyan férfi, akivel boldog lehetnék stb. Ha évekig kitartóan mantrázzuk, akkor biztos, hogy így is lesz. Persze ebben a lelkiállapotban csupa olyan hír talál meg minket, amely tönkrement párkapcsolatokról, nagy és igazságtalan szakításokról szól, és tovább sötétíti amúgy sem rózsás kedvünket.
Ha a nehezített pályára kerültünk, akkor anyánk és nagyanyánk gyerekkorunkban csak azt szajkózta, hogy a férfiakra nem lehet számítani, és mind büdös disznó. Miután megenyhültem, a lusta disznó helyett kerestem egy munkamániás disznót. Kiderült, ő sem az igazi, de akkorra már belelendültem. Beleszerettem magas pasiba, alacsony pasiba, zömökbe és agilisba, barnába, majd szőkébe. A kívülállónak úgy tűnhetett, bolond nő vagyok, pedig közben semmi mást nem tettem, csak finomítottam az elvárásaimat, megismertem magamat, és rájöttem, milyen pasi is kell nekem. Rájöttem, milyen pasival lehetek boldog.
Felesleges túlbonyolítani
Nem túl hatékony módszer minden pasit „kipróbálni”, ezért célszerű a másik oldalon kezdeni: Milyen vagyok én? Milyen életet szeretnék élni? Milyen terveim vannak? Amint ezekre a kérdésekre válaszoltunk, jöhetnek a következők: Milyennek képzelem a boldog párkapcsolatot? Milyen pasival lehet ezt megvalósítani? Persze így sem biztos, hogy azonnal megtaláljuk, de legalább jó néhány csalódástól megkímélhetjük magunkat.
Én a hasonlóságokra szavaztam. Legyen olyan „okos”, mint én, lássuk hasonlóképpen a világot, legyen ugyanolyan határozott, mint én, és a lehető legtöbb pillanatban legyen bátor és erős férfi. Csupa nagybetűvel. Szóval: legyen FÉRFI. Az elmélet után jöttek a zsigeri elvárások: legyen közöttünk szexuális feszültség, és a mázli: pont olyan barna szeme van, amilyentől elolvadok. A sors humorának legjobb bizonyítéka, hogy amint megfogalmaztam, milyen pasi kell nekem, meg is kaptam.
Epilógus
Néha olyanok vagyunk, mint amilyennek a szüleimet láttam, néha pedig egészen mások. A károgóknak viszont nincs igazuk. Négy év együttélés, illetve egy év házasság után bátran állíthatom, a szerelem nem csökken, sőt egyre hatalmasabb. Minden nappal kicsit szerelmesebb vagyok a férjembe. Szerintem a boldog kapcsolathoz mindennek együtt kell állnia. Igen, még a csillagoknak is, mert kell a szerencse is. Kell a szív, kell az ész, kellenek a minták, amelyeket be akarunk teljesíteni, és azok is, amelyektől el akarunk térni. Kellenek a hasonlóságok és a különbségek, és kell az a bizonyos kémia, amelyet még mindig nem fejtettek meg a tudósok.
Csajok, így a végére van egy jó hírem: ugyanezt a pasik is végigcsinálják. Mérlegelnek, szenvednek, vágyakoznak. Végül pedig minden zsák megtalálja a maga tökéletes foltját.
Tippünk: próbáld ki Te is Párkereső szolgáltatásunkat. Klikk ide! »
Párkapcsolat.lap.hu
Erotika.lap.hu
Romantika.lap.hu