Maradjunk annyiban: a nyári szerelem külön műfaj. Könnyedebb, kapkodóbb, álmodozóbb, mint ahogy gyakori jellemzője a szomorú elválás is. De vajon léteznek külön szabályok a határokon átívelő szerelemre?
Álom és valóság között
Annától azt kérdeztem, mi táplálja azt a lángolást, amely pontosan tudja, mi a távolság. A 30 éves lány egy csúnya szakítás után utazott a barátnőivel Törökországba. A szállodában dolgozó fiú először fel sem tűnt neki.
„Aztán egy vacsoránál odajött az asztalunkhoz, és azt mondta, a főnöke szeretne meghívni egy italra. Tökéletesen beszélt angolul. Az említett főnök egy vén kéjenc volt, így hát megkértem, adja át neki, hogy eszem ágában sincs elmenni vele. Köztünk viszont történt valami, és már aznap este órákig beszélgettünk. A hazautazásomig igyekeztünk minél több időt együtt tölteni. Hihetetlen érzés volt. Mintha megtaláltam volna a másik felemet. Segített enyhíteni a szakítás okozta fájdalmaimat, remek barát volt, és féktelen szerető. Sírtunk, amikor a busz megállt a hotel előtt, hogy a reptérre vigyen. Néhány hétig elemi erővel éltek bennem az események. Másra sem tudtam gondolni, csak rá. Sokat e-maileztünk, időnként beszéltünk. Ahogy teltek a hetek, egyre reálisabban láttam a helyzetünket. Nap mint nap mérlegre tettem az esélyeinket. A barátnőim egyre azt hajtogatták, felejtsem el, fogjam fel kalandnak. Végül kibékültem a volt párommal, de máig sokat gondolok a török fiúra. Másfél év telt el, és ő még mindig azt írja a leveleiben, hogy egy napon újra találkozni fogunk, és tudja, hogy az övé leszek. De én attól tartok, nem belém szerelmes, hiszen alig ismer, hanem egy álomképbe.”
Kalandorok kíméljenek?
Számtalan kutatás igazolja, hogy nyáron fogékonyabbak vagyunk a kalandokra. A fülledt esték pezsdítően hatnak a hormonokra, a nyomasztó gondok otthon maradnak, és sokan egyáltalán nem bánják, ha ilyenkor egy vonzó idegen karjaiban landolnak. Klaudia is így volt ezzel: „A Balatonon nyaraltam, és egy hajnalig tartó szabadtéri buliban megismerkedtem egy német fiúval. Három napig elválaszthatatlanok voltunk, és én azt gondoltam, a búcsúnk nem végleges. De miután hazautazott, soha többé nem jelentkezett, a leveleimre sem válaszolt. Számára nem voltam több egy nyári kalandnál, nekem viszont idő kellett ahhoz, hogy lezárt fejezetként tekintsek rá. Talán csak nem vettem jól a jeleket…”
Természetesen nem minden internacionális egymásra találásból alakul ki szerelem. Sokan úgy fektetik le a játékszabályokat, hogy a hazatérést követően mindkét fél gond nélkül visszazökkenhessen a saját életébe. Csak néha az egyik fél elfelejti ismertetni a szabályokat, és telefonszámcsere ide vagy oda, a biztonságos távolságból, ahol valószínűleg úgysem fogják tetten érni, egyszerűen nem ad többé életjelet magáról. Ez a rizikó persze néhány buszmegállónyi távolságban is jelen van.
Közelről minden más
Tamara a repülőgépen ismerkedett meg a sármos olasz üzletemberrel, aki éppen Magyarországról tért vissza hazájába. A lány egy hétig nyaralt ott élő rokonánál, és ha a férfi ideje engedte, együtt vacsoráztak. Tamara kiruccanása után e-mailek, telefonok váltották egymást. Három hónap telt el, amikor a lány úgy döntött, meglátogatja elfoglalt kedvesét. Merthogy az ő fejében ők ketten egy pár voltak. A férfi kezdetben lelkesnek tűnt, mégsem tudott túl sok időt felszabadítani. A lány csak ott szembesült vele, hogy szerelme türelmetlen és gyenge idegzetű, aki pillanatok alatt kifakad, ha nem tetszik neki valami.
„Két nap múlva már azon gondolkoztam, hogyan meneküljek el. Nem sokat törődött velem, ha mégis, abban sem volt köszönet. Láthatólag idegesítette a jelenlétem, és én is rádöbbentem, hogy a világon semmi közös nincs bennünk. Az a múltkori férfi nem is létezik. Nemhiába tartja úgy a mondás, hogy lakva ismerszik meg az ember.”
Mérföldes romantika
A filmekben úgy tüntetik fel a távolba szakadt szerelmeseket, mint akik számára nem létezik lehetetlen. A valóságban minden azon múlik, hogy mielőtt mindenki visszatér a régi életéhez, mennyire sikerül megismerniük egymást, no és kellően nyitottak, illetve elszántak-e egy nagy próbatételt igénylő folytatásra, mert megeshet, hogy hosszú hónapokon át nem lesz lehetőség a viszontlátásra. Egy nyaralás feltüzelheti az érzelmeket, de ne feledjük, ilyenkor mindenki a legjobb arcát mutatja. És miután a távolság miatt a kapcsolat nem igazán tud továbbfejlődni, csak a szép emlékek maradnak, ráadásul a szürke hétköznapok még színpompásabbnak tüntetik fel azokat.
A távolság más megvilágításba helyezi az életünket. Időnként messze kell mennünk azért, hogy észrevegyünk valamit, hogy képesek legyünk erőt gyűjteni a változtatáshoz, mert ha kicsit kiszakadunk a megszokott környezetünkből, egy időre búcsút intve a megszokásoknak, önmagunkat is képesek leszünk máshogy szemlélni. A pihenés hatására a bennünk lévő feszültség elillan, az új élmények magabiztossá, sugárzóbbá tesznek, és lám, máris vonzóbbnak tűnünk.
Mi kell ahhoz, hogy folytatódjon a varázslat? Hogy kiállja idő és a távolság próbáját? Kitartás, türelem, egymásba vetett hit, elszántság – mindez megamennyiségben. De aztán előbb-utóbb dönteni kell. Valakinek nagyot kell fordítania az életén, ami bizony óriási felelősség. De egy távkapcsolatban mindig eljön a pont, amikor dönteni kell: megyünk vagy maradunk, mert elég lesz a vágyakozásból, a kilométerekből, a levelekből, a telefonokból, és le kell győzni a távolságot. Vagy meg kell adni magunkat neki.
Párkapcsolat.lap.hu »
Flört.lap.hu »
Szerelem.lap.hu »