Alapvetően kétfajta elképzelés létezik arról, hogy mit is takar az a fogalom, hogy szerelem. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy a szerelem követelőző és tele van elvárásokkal, míg egy másik felfogás szerint ez egy felszabadító és nagylelkű magatartás. A „követelőző szerelmet” a ragaszkodás, féltékenység, harag és önzés jellemzi, míg az „önzetlen szerelem”, melyet a buddhista gondolkodásmód is támogat, olyan érzéseket foglal magába, mint a szeretet, az együttérzés, az átérző öröm és az elfogulatlanság.
|
Cikkünk részletet közölt Láma Ole Nydahl Könyv a szerelemről – Gyakorlati tanácsok a boldog párkapcsolathoz című kötetéből. Kiadó: Jaffa Kiadó 
|
A kisajátító szerelemben általában nagyon kevés és szegényes a tér. Minden beszűkül körülöttünk, állandóan a múltban vagy a jövőben járunk, és mindig olyan dolgok kerülnek figyelmünk középpontjába, amelyek megjelennek, és azután eltűnnek. Hol az örömteli, hol pedig a szenvedéssel járó állapotokba és érzelmekbe fektetünk energiát, s ezek végül nem hoznak semmilyen maradandó, jelentőségteljes eredményt. Ha érzelmi világunkat elvárások és félelmek uralják, akkor soha nem abban időzünk, ami éppen történik, ennek következtében pedig nem tudjuk sem befogadni, sem élvezni a boldogságot. Ehelyett azzal foglalkozunk, ami volt, esetleg lehetett volna, vagy amit szeretnénk, ha megtörténne. Nem bízunk a pillanatban, nap mint nap biztosítékokat és ígéreteket akarunk, még akkor is, ha ez elapasztja az „itt és most” áramlatát. Így életünk résztvevői fokozatosan elbizonytalanodnak, s arra kényszerülnek, hogy valótlanságokat állítsanak, mert nem látják előre, mit hoz a jövő, vagy esetleg azért, mert meg akarnak védeni minket. Ha egy kapcsolatban birtokolni akarjuk a másikat, akkor ideig-óráig biztonságban érezhetjük magunkat, de ezzel nem a valódi boldogság magjait ültetjük el, és viselkedésünk nem hoz szellemi fejlődést. Túlzott ragaszkodásunk miatt egyre jobban összezavarodunk, és ez eltérít minket a tulajdonképpeni céltól, a közös fejlődéstől.
Párkapcsolatunk nehézkessé válik, ha folyton a társunktól várjuk, hogy boldoggá tegyen minket. Ilyenkor csak magunkra gondolunk, s a hétköznapokban minden ragacsos és merev lesz, ami elszigetelődéshez vezet, és nem sok kapcsolódási lehetőséget hagy mások számára. Hosszú távon ez a hozzáállás tönkreteszi az egymás közötti szabad kicserélődést, és az öröm gyorsan elszáll. Az igazi boldogság mindig ajándékként jelenik meg. Az önzés azonban csökkenti annak lehetőséget, hogy megjelenjen valami jó egy kapcsolatban. Az elvárások uralta világban így egyre nagyobb zűrzavar lesz körülöttünk, és mindent csak magunknak akarunk megtartani. A világgal való természetes kicserélődés folyamatában zavar következik be, és az alapvető bizalom hiánya komoly akadállyá válik emberi fejlődésünkben. Másfelől még a legjobb kapcsolat is látványosan megromlik, ha egyre gyakrabban kell kitekintgetni ahhoz, hogy elégedettek legyünk. Nagy veszteség, amikor a partnerek már nem elegek egymásnak, s külső ingerektől és tárgyaktól kezdenek függeni. Az élet egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy egy felületes kapcsolatra pazaroljuk. Ebben az esetben – ha nem kötnek minket össze közös gyerekek – jobb, ha mindkét fél új partner után néz, aki a másikat olyannak fogadja el, amilyen.
Ám mindezt másképpen is lehet csinálni. Számtalan boldog párkapcsolat létezik, mely jó példa arra, hogy óriási gazdagságot vagyunk képesek adni egymásnak, és hogy létezik közös fejlődés. Abban a pillanatban, amikor egy férfi és egy nő először meglátja egymást, gyakran már sok minden eldől tudat alatt. Bár az első gondolatunk talán az lesz, hogy „micsoda gyönyörű nő, őt elkapom!”, vagy „micsoda férfi, ő kell a gyűjteményembe!”, ám ezzel párhuzamosan elkezdhetünk vágyni a közelségére, melyből forró szerelem is születhet. Akkor is kifejlődhet egy tiszta és beteljesedést hozó kapcsolat, ha kezdetben langyos a testi vonzalom, de más területen nagyon jól megértjük egymást. A világ jelentőségteljessé válik, ha arra törekszünk, hogy mindent megadjunk a másiknak, megosszuk a dolgokat és együtt legyünk.
Emiatt kezdetben fontos, hogy megfigyeljük, milyen fajta szerelem bontakozik ki közöttünk. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket!
• Milyen irányba fejlődhetünk?
• Összeegyeztethető az értékrendünk, a világnézetünk, a kultúránk és a családi hátterünk?
• Tényleg megértjük egymást vagy csak a másság vonz minket?
• Képesek vagyunk arra, hogy hosszú távon is örömet és szabadságot adjunk egymásnak?
• Másokat is boldoggá tesz a kapcsolatunk?
• Valóban magunkat adjuk, vagy csak egy manapság divatos szerepben tetszelgünk?
Természetesen mindenki igyekszik előnyös oldaláról mutatkozni, de vajon létezik-e emögött egy tartós alap, melyben bízhatunk? Ha e kérdésekre többnyire nemmel válaszolunk, abban az esetben sem tiltja törvény, hogy élvezzünk egy szép arcot vagy egy erős, egészséges testet, de lehetőleg ne vesztegessünk túl sok időt erre a viszonyra, s ne veszítsük el szabadságunkat és belső egyensúlyunkat.
| Láma Ole Nydahl |
Amennyiben két ember összeillik, akkor a találkozás többletenergiát szül, melyet szeretnének megosztani egymással és továbbadni másoknak. Az erős, kölcsönös vonzalomból közvetlen tapasztalat születik, mely szoros kapcsolatot teremt a párok között. A maradandó, kiteljesedő boldogság az én és a te egybeolvadásából, a mi létrejöttéből fakad. Ha kiegészítjük egymást és eggyé válunk, akkor minden virágzásnak indul, kiállunk egymásért és felvállaljuk egymást. A többletenergiát önkéntelenül is kisugározzuk a világba, és érezzük, hogy mások is szeretnének részt venni ebben a kibontakozásban. Így az életünkben szép lassan minden egy lépéssé válik az úton. Közelebb kerülünk a külvilághoz és saját belső világunkhoz is. S mivel egy párkapcsolat nagyon mélyre ható, erős érzelmeket vált ki, nincs ennél teljesebb tükör az önismerethez és önmagunk kibontakoztatásához.
Egy sikeres kapcsolatban alig vannak drámák. Szép lassan három különböző szinten is összenövünk: testi szinten szerelemet és védelmet kapunk, belső szinten a fejlődés alapját, a legmélyebb, titkos szinten pedig ténylegesen eggyé válunk, ami az igazán kiegyensúlyozott pároknál szemmel látható. Az ilyen kapcsolatokból származó gyerekek áldásként hordják magukban ezt a bizalmat, sokkal magabiztosabbak és nyugodtabbak lesznek másoknál.
Egy sikeres párkapcsolat akkor kezdődik, amikor mindkét ember számára fontosabb a másik, mint saját előrejutása. Ha a nőt szívesen tesszük királynővé, a férfit pedig királlyá, akkor nem lesz határa a közös fejlődésnek. Ezzel a gazdagító hozzáállással jön létre egy frissességgel teli szerelem, melyben a partnerek kiegészítik egymást.
Párkapcsolat.lap.hu »
Szerelem.lap.hu »
Buddhizmus.lap.hu »