Elizabeth, ahogy általában, most is meglepő gyorsasággal váltott át a felső tízezer életéből az istálló világára, ahol az összes szabály, mely meghatározta hétköznapjait, feleslegesnek és ostobának tűnt. Természetesen régóta mondogatta magának, hogy ez nem mehet így tovább. Párizsban néha már teljesen bizonyos volt abban, hogy sikerült Willt elfejtenie, és a legjobb úton halad, hogy olyan hölgy váljon belőle, aki minden elvárásnak maradéktalanul megfelel. De amikor ma reggel leszállt a hajóról és a rámpáról meglátta, ahogy a fiú is ott várja a családi hintó mellett, nem tehetett róla, a szíve újra megdobbant.
Az elmúlt hónapok alatt Will is megváltozott, sokkal férfiasabb és még annál is jobbképű lett, mint ahogy arra emlékezett. Megérett, megkomolyodott, és Elizabeth úgy érezte, többé nem az a fiú, aki rendszeresen értelmetlen verekedésekbe keveredik. Minden mozdulata felnőttes és céltudatos volt. Így hát Elizabeth most újra itt állt előtte, össze-vissza dadogott, és szinte könyörgött, hogy fogadja vissza. Pont olyan őszintén és odaadóan, ahogy azt csak egy szerelmes fiatal lány tudja. Hiszen a pompa és a cukormáz alatt valójában nem is volt más. Ettől függetlenül Elizabethet még mindig nyomasztotta anyja mondata, hogy „Éppen, hogy időnk nincs” Szavai baljós előjelként köröztek Elizabeth feje körül, még most, itt az istállóban is.
– Annyira hiányoztál – mondta Will halkan, de továbbra is duzzogva lóbálta a lábát. Elizabeth a szénapadlás alatt állt, felnézett a fiúra és megpróbált minden mást elfelejteni . – És akkor végre megjössz, nekem meg egész éjjel az utcán kell állnom, és megint csak várni, várni, és közben fogalmam sincs, hogy mit csinálsz, kivel beszélsz, ki ér éppen hozzád, ki… – Végre belenézett Elizabeth szemébe és tudta, minden további zsörtölődés teljesen szükségtelen. A háttérben ezalatt az egyik ló nyugtalankodni kezdett, és halkan nyerített.
– Will, el kellett mennem a bálba. – Szomorú, tágra nyílt szemekkel nézett a fiúra, és képtelen volt megérteni, miért támadja olyan dolgok miatt, amelyeken egyszerűen nem változtathat. Ráadásul pont az első este. Mintha nem vállalt volna elég veszélyt azzal, hogy éjszakánként titokban kilopódzik hozzá. Fel nem foghatta, hogy Will mit akarhat ennél többet. Olyan kevés időt tölthetnek együtt, miért kell akkor is veszekednie.– Itt vagyok Will. Hahó! Itt vagyok! – mondta halkan és elindult a létra felé. – Szeretlek! – tette hozzá, és majdnem hangosan felnevetett, mert annyira komolyan gondolta.
– Elképzeltelek, ahogy ott táncolsz azzal a sok buta szépfiúval. – Will dühében megmarkolta a szénapadlás szélét és hangosabban folytatta. –Henry Schoonmakerrel meg a fajtájával. A méregdrága öltönyükben, a vidéki palotáikkal, melyek még a városi házuknál is hatalmasabbak.
Elizabeth elérte a létrát és elindult felfelé. A durva, göröngyös fa felsértette puha kezét, de észre sem vette. Willre szegezte a szemét és félhold alakú mosoly táncolt ajkain.– Henry Schoonmaker? Az a felfuvalkodott hólyag? Ne viccelj már!– mondta és tiszta szívéből felnevetett.
Nem talált magyarázatot erre az erős, mély kapocsra, amely Willhez kötötte. Azt sem tudta pontosan, hogy gyerekkori barátságuk mikor érett szerelemmé, de bármi is volt közöttük, az egész életében elkísérte. Talán ezt nevezik végzetnek, gondolta néha. Soha nem találkozott ennyire becsületes, ennyire makacsul jó emberrel. Igaz, néha a világ igazságtalansága annyira felháborította, hogy teljesen elöntötte az indulat, de Elizabeth tudta, hogyan csillapítsa le. Ahogy most is megérezte, hogy a fiú mára kidühöngte magát.
Will lesütötte a szemét, és azt kérdezte: – Kinevetsz, Lizzie?
– Sosem tennék ilyet – válaszolta Elizabeth és mosolyogva haladt felfelé.
Ekkor Will egy ugrással felpattant helyéről, úgy, hogy régi, kopott csizmái súlyától megremegett a szénapadlás. Majd lehajolt, és karjaiba zárta Elizabethet. A lány belefúrta fejét a fiú széles mellkasába és mélyen magába szívta a lovakból, izzadtságból és szappanszagból álló keveréket, ami számára a legfinomabb francia parfümmel vetekedett.
– Annyira örülök, hogy visszajöttél – suttogta a fiú.
| Cikkünk részletet közölt az Ulpius-Ház Könyvkiadó gondozásában megjelent Luxe Girl c. könyvből.
Az elbűvölő Elizabeth Holland New York egyik befolyásos és gazdag családjának leánya; bálkirálynő, aki úgy játszhat a férfiszívekkel, ahogy neki tetszik. Ám egy nap rossz hírek érkeznek, a családot anyagi csőd fenyegeti. Liz egy módon mentheti meg a becsületüket, ha hozzámegy Henry Schoonmakerhez, a nőcsábász, részeges, de gazdag fiúhoz. Az esküvő gondolatát mindketten gyűlölik, Elizabeth gyermekkori szerelmével folytat viszonyt, míg Henry a Holland család kisebbik lányát szédíti. Ekkor a városi bulvárlapok kedvelt szereplőjét, Manhattan üdvöskéjét, az álompár női tagját szörnyű baleset éri… Elizabethet sokan irigyelték, de vajon kinek állhatott érdekében végleg elhallgattatni? Szerző: Anna Godbersen Tipp: rendeld meg a könyvet kedvezményes áron, 2.399 Ft-ért a www.polc.hu weboldalon » |