Ők az emocionálisan hűtlenek, akiket éppen a lehetőség vágya hajt. A beteljesülésnek számukra nincs lényegi jelentősége, vagy ha mégis, az nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. És nem azért, mert esetleg testi értelemben nem nyújt maradandó élményt, hanem mert a vágyakozás és a valóság határának áttörésével el kell végre ismerni, hogy igenis rosszban sántikálnak.
Hív egy fantáziavilág
A hűtlenség az őskortól kezdve minden időben és kultúrában jelen volt. A 21. század azonban fennen hirdeti, hogy semmi és senki sem pótolhatatlan, mindenki helyett akadhat egy jobb. Az új esélyek próbálgatása sem jelenti feltétlenül azt, hogy az adott kapcsolatnak leáldozott, sőt gyakran figyelmeztető erejű lehet (már csak a gondolata is), és egyéni fejlődésünket is elősegítheti. Mégis, a félrelépés az egyik leggyakoribb szakítóok, hiszen ezzel éppen a párkapcsolat intimitása és a közös szexuális élmények kizárólagossága vész el. Az emocionális hűtlenséget az különbözteti meg a valódi megcsalástól, hogy általában megmarad a fantázia szintjén, miközben abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy ábrándjaink tárgyának oldalán boldogabbak lehetnénk, mint a jelenlegi társunk mellett.
Vibrálás a sorok között
Kata eleinte csak udvariasan csevegett a jóképű apukával az óvoda előterében. Aztán arra lett figyelmes, hogy egyre többször férkőzik be a fejébe a férfi, és egyre nagyobb gonddal készülődik reggelente, hátha összefutnak néhány perc erejéig. Egy nap nagyon rosszkedvű volt, és a férfi kedvesen kérdezgetni kezdte. Együtt sétáltak egy darabig, belőle pedig kiszakadt, hogy gyakorta vitáznak a férjével. „Ha én lennék a férjed, nem bánnék így veled!” – mondta a jóképű apuka, nem is sejtve, hogy ezzel jó időre megpecsételi Kata sorsát. Egy alibi munkahelyi segítségkérés miatt aztán e-mailezni kezdtek, és bár ezekben a levélváltásokban nem volt semmi kihívó, hősnőnk érezte a vibrálást a sorok között. Ha pedig gyülekeztek a felhők otthon, ábrándos képeket szőtt, amelyben mindig boldognak és önfeledtnek látta magát – ki más mellett, mint a jóképű apuka oldalán? Számtalanszor tette fel a kérdést magának: „Mi lenne ha…?” – de soha nem fejezte be a gondolatot, hiszen mindketten családban éltek. Egyszerűen csak jó volt ábrándozni, és kicsit elmenekülni a valóságból.
Ártatlan kimenő?
Érzelmi hűtlenségünk tárgyának általában sajátos jellemzői vannak, és azt is fontos hangsúlyozni, hogy ez esetben kevésbé kerülnek előtérbe a külsőségek. Ami viszont általában ezt az ábrándos időszakot kíséri, az a „ketten a világ ellen” érzés, vagyis a lelki összhang, némi szégyenlős bizonytalanság, a partnerünk iránt érzett csökkenő nemi vágy és a dekoncentráltság. Amiben az emocionális hűtlenség leginkább különbözik a szexuális végkifejlettel kecsegtetőtől, hogy a szexualitásnak nincs benne igazán nagy szerepe. Legalábbis tettlegesen nincs. Ami ennek fényében érdekes lehet, hogy lebukás esetén szinte ugyanazokat az érzéseket váltja ki a „megcsalt” félből, mint a tényleges félrelépés, vagyis csökkenő önértékelést, sértettséget és megalázottságérzetet. Ebből arra lehet következtetni, hogy a legtöbben ezt az érzelmi távollétet is megcsalásnak tekintik.
| Ha már csak egy lépés a szex… |
|
Íme néhány jel, amely arra mutat, hogy nem sokáig állsz már ellen a kísértésnek: • Elkezdesz hazudni vagy mellébeszélni, hogy találkozhass fantáziád tárgyával. • Óvatosabb leszel, és elolvasás után azonnal kitörlöd a tőle kapott SMS-eket és e-maileket. • Vagy éppen ellenkezőleg: egyre vonzóbbá válik a játék a tűzzel, és egyre csökken a „veszélyérzeted”. • Egyre többet beszélgettek a szexről. • Minden lehetséges találkozóra olyan alapossággal készülsz, mintha életed legfontosabb randevúja lenne. • A párod előtt már egyáltalán nem említed sem őt, sem a vele való találkozásokat. |
A titok, amely csak a miénk
Ahogy Kata példája is mutatja, az emocionális hűtlenség egyik nagy indítéka a valóságtól való elmenekülés. Az ember lánya/fia teszi a dolgát, sok energiát fektet a karrierjébe és a kötelességei elvégzésébe, a párkapcsolatában közben alig kap figyelmet és törődést, pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy valakinek igazán fontos legyen. Kata egy időre betette a már unalomig ismert férjet egy skatulyába, és nem beszélte meg vele, mi hiányzik számára kettőjük kapcsolatából, inkább elmondta a vonzó apukának az oviból. Vagyis a férjével való kellemetlen konfrontáció helyett egy kellemesebb menekülőutat választott. Hiszen ott volt a férfi, aki mellett izgalmasnak és szexinek érezte magát, aki emlékeztette arra nőre, aki egykor volt, és akinek a bőrébe olyan jó volt időnként visszabújni. Ez az állapot pedig olyan új energiákkal ajándékozta meg, hogy szárnyakat tudott növeszteni. És bizony akadtak pillanatok, amikor repülni vágyott, és már nem számított a meglévő kapcsolat biztonsága, csak a titok, amely végre csak az övé volt.
Kecske is, káposzta is
Nos, ebben a fázisban érdemes magunknak szegezni a következő kérdéseket: Mit ad nekünk az a másik, amit a párkapcsolatunkban nem kapunk meg? Jelenlegi kedvesünk rendelkezik-e azokkal a tulajdonságokkal és erőforrásokkal, amelyekről ábrándozunk? Mi elől menekülünk, mivel nem merünk szembenézni? (A lehetséges indítékok sora végtelen: a korábbi sérelmektől a bosszún át az elnyomott szükségletekig.) Bármennyire is kényelmesebb a homokba dugni a fejünket, és ábrándokat szőni, az álomvilág nem jelent végleges megoldást. Jó esetben a rózsaszín szemüveg segíthet abban, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon, vagyis meglévő párkapcsolatunkban is kielégítésre találjanak érzelmi szükségleteink. A hűtlenkedés gondolata tehát nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kapcsolatunknak vége. Viszont mindenképpen figyelmeztető jel lehet, amellyel kezdhetünk valamit. Ha akarunk…