Csörög a telefon. Felvesszük. Egy érdes női hang követeli fiúgyermekét. Az anyja. Tíz perccel később elindul, hogy a lányával töltse a vasárnapot, hiszen a válás óta ez az ő napjuk. Szent és sérthetetlen. Este a vacsoránál azt meséli, milyen jót beszélgetett az exfeleségével, amíg a gyereket várta. Lefekvés előtt SMS érkezik a telefonjára régi barátnéjától, akivel már a homokozóban jó cimborák voltak. Lehet ezt még fokozni?
Nos, ha ennél a pontnál már kezdjük úgy érezni, hogy kettőnél többen vagyunk ebben a kapcsolatban, ne fáradozzunk azon, hogy lenyomjuk a torkunkon a rossz érzést. De vigyázat: ne csapjunk világrengető hisztit sem! Valahol a kettő között terpeszkedik a minden érintett számára fájdalommentes megoldás.
| Az anyukája |
Mindegy, mennyire mély és intenzív vagy éppen nehézkes és akadozó párunk kapcsolata az édesanyjával, ő mindig jelen lesz az életünkben. Megeshet, hogy úgy tűnik: most már az idők végezetéig a kedvesünk exe marad a favorit, de ha kitartóak és kellően öntudatosak vagyunk, mi is kerülhetünk ebbe a szerepbe, hiszen egy anyának végtére is mindig az a legfontosabb, hogy a fiát boldognak lássa.
Azért ne essünk kétségbe, ha nem alakul ki barátnői viszony a kedves mamával. Legyünk mindig udvariasak és nyitottak, ugyanakkor húzzuk meg a határokat, ha úgy érezzük, feni a „kardját” ránk. Ha pedig csúnyán a lelkünkbe mászott, ne hallgassuk el partnerünk elől az affért, ám vagdalkozás helyett tárgyilagosan írjuk le a szituációt, így könnyebben az oldalunkra tudjuk állítani.
Ha a párunk azt sugározza az anyukája felé, hogy valóban fontosak vagyunk neki (akárhányadik szereplők is vagyunk, van rajtunk sapka, vagy nincs), előbb-utóbb rendeződni fog a viszony, de ez esetben valóban nagy szükségünk lesz a kedves megerősítésére, támogatására.
| Az exfeleség |
Hajlamosak vagyunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani a házasságlevélnek. Valóban olyan eget rengető a különbség az együttélés és a házasélet között? Nem akkora, hogy emiatt az exfeleség több rosszallást okozzon bennünk, mint – mondjuk – párunkban a mi múltunk fontos szereplői. Nagy eséllyel egyikőtök sem szűzen került a kapcsolatba, és el kell fogadni, hogy előttünk is volt élete. Persze talán nem könnyű megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a habos-babos felhajtás, amelyről kislány korunk óta fantáziálgattunk, neki már megvolt, sőt egyszer (legalább egyszer) már örök szerelmet ígért valakinek. Na és? Bizonyára velünk is előfordult már, hogy nagy jövőt láttunk egy kapcsolatban, aztán mégis idejekorán leszálló ágba került a reményteljesnek tűnő dolog.
Egyébként nem árt tisztában lennünk azzal, hogy míg mi, nők úgy gondoljuk, hogy a múltunkkal nem ildomos terhelni emberünket, addig a férfiak meglehetősen nyíltan kezelik a sajátjukat. Ez persze nem azt jelenti, hogy jól van úgy, ha az exbarátnők egymásnak adják a kilincset, de a gyermekei anyjával legyünk toleránsak és nagyvonalúak, és ne dörgöljük hetente párunk orra alá a múltját. És ha mi már eldöntöttünk, hogy igyekezni fogunk, párunkban sem árt tudatosítanunk, hogy időnként szükségünk van az elsőség érzésére. Ha ezt soha, egyetlen pillanatra sem érezzük, nem árt felülvizsgálni a mélynek hitt érzelmeket!
| A lánytestvér |
A testvérek általában véd- és dacszövetséget alkotnak, szavak nélkül is megértik egymást, és képesek ugyanúgy civakodni is, mint gyerekkorukban. Ha ez a testvér ráadásul még nő is, látván ezt a meghitt kapcsolatot, könnyen hatalmába keríthet minket az irigység. (Főleg, ha a hugica dögösebb, sikeresebb, lazább, vagy bármi olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyre mi mindig csak vágytunk.)
Mielőtt azonban egy családi ebéden gondolatban ráborítanánk a levest, vagy az asztal túlvégében láthatatlanra töpörödnénk (hiszen mellette amúgy is annak érezzük magunkat), szögezzük le: ez a bájos hugica vagy netán anyáskodó nővérke nem az ellenségünk! Még akkor sem, ha nem sikerül azonnal betekintést nyernünk az ő belső világukba. Ha ezt kirekesztésnek érezzük, kérjük meg a párunkat, hogy időnként (de nem mindig!) vigyen minket is magával, mert szeretnénk jobban megismerni a testvérét. Egyébként pedig nézzük a jó oldalát: lánytesójának köszönhetően a kedvesünk valószínűleg nem úgy mozog a nők világában, mint egy ufó.
| A régi barátnő |
A régi barátnő – ha kimondja, ha nem – önmagában máris rangsorol bennünket, ismerve párunk életének korábbi nőszereplőit, ám a legbosszantóbb mégis az benne, hogy billiónyi információval és közös élménnyel rendelkezik. Mielőtt kieresztenénk a karmainkat, tudatosítsuk magunkban, hogy ez egy teljesen más minőségű kapcsolat, és – minden híreszteléssel ellentétben – akadnak férfi-női barátságok. (Jó esetben már túlestek a szokványos kísértéseken, vagy egyáltalán nem jönnek be egymásnak.) És persze esélyeket is ad (vagy nem ad), legrosszabb esetben nyíltan meg is fogalmazza a véleményét. De ne aggódjunk, mert ő is levehető a lábáról. Mutassunk érdeklődést iránta az undok közönyösség helyett, párunkkal pedig éreztessük, hogy megadjuk neki a kellő szabadságot.
Ugyan mit veszítünk, ha a kedves figyelmén időnként másokkal osztozunk? Ha mégis hideglelést kapunk ezektől a nőszereplőktől, erősen koncentráljunk mindarra a jóra, amit csak mi kapunk meg a szeretett férfitól, és arra, ami kettőnk kapcsát minden másnál szorosabbra fűzi. Ha azonban mind a kapcsokból, mind a figyelemből hiányt szenvedünk, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy nem érezzük jól magunkat a számunkra kényszerű osztozkodásban.
| A lánygyerek |
Nagy kihívás – apelláta nélkül. Ugyanis ez esetben nincs kérdés: párunk csomagja a korábbi kapcsolatából született gyerekeket is tartalmazza, akikért természetesen odavan. Ezúttal engedjük át a gyeplőt a (kis?)lánynak és hagyjuk, hadd döntse el, mennyire akar kapcsolatot ápolni velünk. Megeshet, hogy sok időre van szüksége ahhoz, hogy elfogadjon, sőt megszeressen minket.
Hagyjunk időt a párunknak arra, hogy kettesben legyen a gyerekével, és emiatt ne cincáljuk menetrendszerűen az idegeit, mert emiatt úgy érezheti, választás elé állítjuk. Higgyük el, az egyik legfontosabb dolog számára, hogy úgy fogadjuk el őt, ahogy van. Gyerekestül, exfeleségestül, anyukástul. Mert ha kellően bízunk magunkban, úgysem lehet kérdés, hogy a társául minket választott, és lássuk be, ez is nagyon reményteljes „szerep”!
| Hasonló cipőben jársz vagy jártál, de mindvégig uraltad a helyzetet, vagy sikerült minden érintett számára kedvező megoldást találnod? Oszd meg velem történeted: zsuzsi@szabadvilag.hu |
Extra tippünk: ha még nem találtad meg a párod, de vágysz valakire, próbáld ki te is Párkereső szolgáltatásunkat. Klikk ide! »