Tisztelt Doktornő!
Van egy négy hónapos kapcsolatom, amely barátságból indult. (Előtte két hónapig voltunk csak barátok, mert a kolléganőm barátja volt, ő szakított a fiúval.) Úgy érzem, hogy megtaláltam azt a férfit, akiben megbízhatok, s aki teljesen felszabadít mind lelkileg, mind szellemileg. Vicces, őszinte, jószívű, mindenben a társam.
De van egy kis bajunk. Szexuálisan olyan, mintha kioltanánk egymást. Eddig külön-külön egyikünknek sem volt soha semmi problémája szexuálisan, sőt korábban eléggé ösztönlényként működtem előző kapcsolataimban (fergetegesen jó volt a szex).
Szeretem a társamat, de olyan, mintha szexuálisan hidegen hagyna. Pedig szeretem az egész személyiségét, a teste is csodálatos, mégis úgy érzem, hogy nem az esetem. Van olyan, hogy szexuálisan nem illik össze két ember? Volt pár jó együttlétünk, de a többi olyan indulat nélküli volt.
Baj az is, hogy szexuálisan teljesen odavagyok az előző szeretőmért, akivel titkolt szeretősdi kapcsolatunk kb. fél évig tartott. Vele fantasztikus volt a szex – minden egyes mozdulatunkkal motiváltuk egymást.
Vele már jó ideje nem találkozom, pont azért, mert vissza akarom szorítani az ösztönlényemet. A jelenlegi kapcsolatomat szeretem, tisztelem, vele fejlődik a dolog, csak nem vonzódom hozzá szexuálisan eléggé. Eddig egyik kapcsolatomra sem volt ez jellemző: szexuálisan mindenkivel működött a dolog, de a többi dolog nem. Az a baj, hogy mindent megbeszélünk ugyan, de kezdünk nagyon frusztrálódni a dolog miatt, s így egyre kevesebb a szex.
Köszönöm, ha reagál a levelemre.
Tisztelettel: egy nagyon összezavarodott lány
| Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól. Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet! |
Tisztelt Összezavarodott Lány!
Kérdésére önmaga adta meg a választ. Ez a fiú – szexuálisan – nem az esete. A barátnőjével való rivalizálásban a fiú kegyeiért maga győzött, de ez a győzelem nem sokat ér, ha maga még mindig azt a régit kívánja, szereti. Hiába akarja „visszaszorítani” az ösztönlényét, az bizony nem hagyja magát. Úgy tűnik, ez a kapcsolat valóban „csak” baráti, és nem is lesz több soha. Kérdés, hogy ő hogyan viszonyul magához, hiszen ő sem magát választotta először, hanem a barátnőjét. Nem bölcs dolog azt erőltetni, ami nem megy. Minek?
Azt írja, eddig szexuálisan „mindenkivel működött a dolog”. Ha ez igaz, akkor főleg nem értem, hogy ezt a nem működő kapcsolatot miért kellene erőltetni. Maga érti? A zavar elmúlik, ha a helyére teszi a lelkében, az érzelmeiben a dolgokat.
Tisztelettel:
Lux Elvira