„Kevésbé félek a haláltól, mint a magánytól” – mondta egy alkalommal Edith Piaf francia énekesnő. Kijelentésével nemcsak a saját, de mindnyájunk rejtett félelmeit is megfogalmazta: mi lesz, ha egy napon egyedül maradunk? Mihez kezdünk majd? Talán ezért is szorul össze a szívünk magányos szüleinket látva. Talán ezért játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha mi magunk szereznénk nekik új partnert. A helyzet megoldásának azonban általában nem ez a kulcsa. A szakemberek egyhangúan arra figyelmeztetnek, hogy csak segítsük, de semmiképp ne irányítsuk az esetleges újbóli párválasztást.
Mit érzünk? Ő mit érez?
Elnézve egyedül maradt szüleinket, számtalan keserű érzés keringhet bennünk: sajnálat, bűntudat, tehetetlenség, aggodalom. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy jól mérjük fel a helyzetüket. Önkéntelenül is hajlamosak vagyunk saját magunkból kiindulni, illetve saját érdekeinknek megfelelően cselekedni. Csak akkor ajánljuk fel a segítségünket, amikor biztosak vagyunk benne, hogy valóban a szülőnek akarunk jót.
Megértően, de nem erőszakosan
Aki hosszú évek óta él egyedül, általában a magányban talál biztonságot, és bizalmatlanná válik a hozzá közeledőkkel. Almási Kitti pszichológus szerint sokan az újabb csalódástól, kudarctól való félelem miatt hátrálnak meg. Éppen ezért a magányos szülőt is csak türelemmel szabad rávezetni arra, hogy talán jobban érezné magát, ha lenne egy társa a mindennapokban. Ugyanakkor magát a döntést, hogy egy új férfit/nőt ismerjen meg, neki magának kell meghoznia. „Övé kell hogy legyen az első lépés – hangsúlyozza dr. Almási Kitti. – Ha nincs belső vágy, késztetés a változtatásra, ha az illető nem tesz személyesen is az ügyért, akkor az egésznek nincs értelme. Attól a pillanattól kezdve, hogy maga is szeretne nyitni, már mi is segíthetünk. Rendezhetünk neki vacsorákat, elvihetjük társasági eseményekre, és segíthetjük a társkeresés új fórumain való boldogulását.”
Ne szóljunk bele a választásba!
Tartsuk szem előtt, hogy nem magunknak keresünk partnert! Amennyiben édesanyánk vagy édesapánk szeretne újra párt találni, ne szóljunk bele a választásba, és főleg ne akarjuk uralni az eseményeket. Kritikával is csak akkor illessük az új választottat, ha valamiért veszélyesnek találjuk. Ha az illetővel kapcsolatban csak megalapozatlan rossz érzésünknek adnánk hangot, inkább nyeljük le a megjegyzéseinket. Főleg amiatt ne morogjunk, ha a nagymama egyre ritkábban jelentkezik, esetleg nem ér rá az unokákkal foglalkozni. Ennek ugyanis örülnünk kell, hiszen az elfoglaltság egyben azt is jelenti, hogy ismét teljes életet él, és valószínűleg boldog.
Társkeresés özvegyeknek
„Másként állnak a társkereséshez a megözvegyült nők és másként a férfiak – állítja Bús Tímea, a Duals Társkereső Iroda tulajdonos-irodavezetője. – A hölgyek hosszan gyászolnak. A gyászévek letelte után, olykor közel a hatodik x-hez pedig már nem mernek belevágni a társkeresésbe. Inkább elfogadják és megszokják az egyedüllétet. Ezzel szemben az özvegy férfiakra inkább a kapkodás jellemző. Olykor szinte 2-3 hónappal társuk elvesztése után keresgélni kezdenek, mert nehezen viselik az egyedüllétet, szinte fuldokolnak a magányban. Ilyenkor viszont nagy az esély arra, hogy nincsenek még felkészülve egy új társ elfogadására. Pedig szükség lenne a türelemre! Azt szoktam tanácsolni, várjanak néhány hónapot. Éljék meg valóban a gyászt, hogy el tudják engedni elhunyt társukat.”
|
A bátorítás segíthet Sok negyvenes-ötvenes társkereső bizonytalan abban, mit szól majd a család, hogyan fogadják majd a gyermekek, ha új társsal az oldalán jelenik meg a következő családi eseményen. Ha ilyenkor bátorítjuk a szülőt, akkor ő felszabadultan és könnyebb szívvel vetheti bele magát az ismerkedésbe. |
Válás után
„Időről időre megkeresik az irodámat érdeklődő húszasok, harmincasok, akik nem maguknak, hanem édesanyjuknak vagy édesapjuknak keresnek társat. Ez kivétel nélkül lánygyermekeket érintő jelenség” – jegyzi meg Bús Tímea. A lányok érzékenyebbek elvált szüleik magányára. A siker azonban ez esetben nagyon ritka. Ennek hátterében többnyire az áll, hogy a társkeresés/társra találás, egy párkapcsolat kialakítása mindig csakis belső elhatározásból lehet sikeres. Ha ebben a család, a gyerekek biztos háttérként hallgatólagosan melléállnak, ez növeli az esélyt, de ha a gyermek a kezdeményező, unszolásával, túlbuzgó igyekezetével sajnos csak a legritkábban segít a társra vágyó szülőnek.”