| Fotó: Sanoma-archívum /Schumy Csaba |
− Számos színházi premier után hogy vagy most, a könyved premierje előtti percekben?
– Rettentően izgulok. Annak idején, a színházi bemutatók során soha nem fordult meg a fejemben, hogy történhet velem valami, ami ezeket keresztülhúzza. Most tartottam ettől, pedig ez a könyv már akkor is itt van az üzletekben, ha én nem vagyok itt.
− És akkor is átjön rajta a személyiséged, amikor talán éppen bezárkóznál… Mit kapunk Kánya Katából a könyvön keresztül?
– Sokat, mivel a saját tapasztalataimat és meglátásaimat foglalom össze benne, megtűzdelve olyan társkeresési történetekkel, amelyekkel találkoztam az elmúlt több mint tíz évben, rádióműsorom és társközvetítési gyakorlatom során. A könyvből átjön, hogy elég racionális ember vagyok, és igyekszem a saját kezemben tartani a sorsomat, nem pedig vágyakozom arra, hogy valaki intézze el nekem a boldogságot. Ezt tanácsolom másoknak is.
− Tanítod a párkeresőket. Te mit tanulsz tőlük?
– Elsősorban azt, mennyire helytelen, hogy hajlamosak vagyunk csípőből, a megszokott kliséink alapján reagálni az eseményekre, ebből adódóan kizárjuk magunkat az új lehetőségekből. Az eddigi több mint tizenötezer beszélgetés, illetve az e tapasztalatok alapján készült könyv születése során nemegyszer szembesültem saját életem kritikus pontjaival is, melyek szintén nagyon tanulságosak.
|
Társtaláló Neked írtam ezt a könyvet, aki több mint másfél millió társaddal együtt, akaratod ellenére egyedül élsz, de nem tudod pontosan mit is kéne tenned, hogy ez megváltozzon. Ebben a könyvben nincs lila köd. Csak érthető gyakorlatias tanácsok, technikák, praktikák és tesztek, valamint tanulságos történetek sokasága majd’ húsz év tapasztalatából merítve – arról, mit tegyél, hogy végre megtaláld a társad. Nem áltatlak, nehéz az út, amit kínálok… De hidd el, megéri! Ne bízz a Sorsban vagy a Véletlenben, vedd a kezedbe az életed, és indulj neki! Segítek. (Kánya Kata, Jaffa Kiadó) |
− Mesélj el egy dobogós tanulságot!
– Rájöttem, hogy az önismeret egyik legjobb módja, ha végiggondolod azokat a kapott mondatokat, amelyek fájtak neked. Azok ugyanis biztos, hogy igazak, csak nehéz ezzel szembenézned. Sosem felejtem el, hogy a lányom egy alkalommal, amikor nem tudtam célt érni nála valamivel kapcsolatban, azt vágta a fejemhez: „Ne mártírkodj már!” Ekkora felismerést! Nos, nem akkor, később jöttem rá, hogy bizony én az akaratom érvényesítéséhez hajlamos vagyok a mártírkodás eszközeivel élni.
− Mitől érzed magad hitelesnek?
– Túl vagyok kapcsolatokon, házasságokon, válásokon, társtalansági állapotokon, sokat tapasztaltam. Nehéz nekem olyan történetet mesélni, amelyre ne találnék analógiát a saját életemből. Egyébként pedig minden élethelyzetben őszintén vagyok jelen, ugyanakkor semmit sem állítok aranyigazságként, és megengedem magamnak, hogy tévedjek. Szerintem ez a hitelesség.
| Fotó: Sanoma-archívum/Rozmanitz Gábor |