Tisztelt Doktornő!
28 éves nő vagyok, a férjem 33; 7 éve kötöttem vele házasságot, de 13 éve tart a kapcsolatunk. Két kisfiunk van, 10 és 6 évesek. Nagyon nagy szerelem volt a miénk, sokat küzdöttünk ezért a kapcsolatért – eleinte én, azután ő. Boldog házasságot szerettem volna, és ezért mindent meg is tettem: tökéletesen kiszolgáltam, körülrajongtam és imádtam. Ám ő sokkal visszahúzódóbb, mint én, azt hiszem, „sok” voltam neki. Sokszor meg is bántott, megalázott, de szerettem, így megbocsátottam neki…
A szex 10 éven keresztül nem volt jó nekem, sosem volt orgazmusom, de nem tudtam, hogyan változtassak rajta, a férjem meg nem foglalkozott vele. Aztán belefáradtam abba, hogy csak én küzdök ezért a kapcsolatért.
A munkám miatt külföldön kellett töltenem 3 hónapot, ott találkoztam egy velem egyidős, független férfival – ez 3 éve történt. Kollégák lettünk, és nem vagyok büszke rá, de beleszerettem, 1 hónapos ismeretség után lefeküdtem vele. Újra nőnek éreztem magam, törődött velem, feleségül akart venni. Végre azt is megtapasztaltam milyen az orgazmus. Ez a kapcsolat 3 hónapig tartott. Bevallottam a férjemnek, mit tettem, kértem, adjuk be a válópert. Ám nem egyezett bele, rábeszélt, hogy maradjak vele, mert nagyon szeret. Az elmúlt 3 évben úgy éreztem, sikerült megmenteni a házasságunkat: a szex is szuper lett, a férjem szerint is. Igaz, érzelmileg távol tartottam magam a férjemtől, én nem mondtam neki, hogy szeretem…
Most kiderült, fél éve szerelmes egy 18 éves lányba, 2 hónapja szexuális kapcsolatuk is van. A lányt én is ismerem. Amikor kérdőre vontam a férjem, nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseimre – a lány annál inkább. Bevallom, rosszulesett, de nem hibáztattam egyiküket sem, mert sokat hibáztam én is. Arra viszont ráébredtem, még mindig mennyire szeretem a férjem.
A lány azonban nem viszonozza a párom érzéseit, számára csak egy kaland volt. Látom a férjemen, hogy ez rosszulesik neki. Kért egy hét gondolkodási időt, hogy dönteni tudjon a továbbiakról. Az életünkről. Attól félek, ez csak időhúzás, hátha a lány meggondolja magát. Én pedig nem tudom, mit csináljak. Engedjem elmenni? Vagy tartsam vissza? Szerinte a mi házasságunk már soha sem lesz jó. Megígértem, megváltozom, amiben szeretné, de azt mondja, ő nem tud és nem akar megváltozni. Ha mellettünk dönt, vajon azért, mert a lány nem akar komoly kapcsolatot vele, vagy mert szeret még? Lehet, hogy csak ideig-óráig fog működni ezután a kapcsolatunk?
Tulajdonképpen csak azért vagyok dühös, mert megint engem állít be bűnbaknak: miattam lépett félre, mert a lányban megtalálta a „lelki társát”, míg velem sosincs kedve beszélgetni. Nem tudom, mit tegyek: elküldjem, vagy itt tartsam? Fog ez nekünk működni?
Előre is köszönöm a válaszát:
Mónika
| Te is kérdezhetsz az ismert szexológustól! Dr. Lux Elvirának a www.luxelvira.hu oldalon írhatsz levelet. |
Tisztelt Mónika!
Levelében azt írta, hogy a férje kért egyheti gondolkodási időt. Az a bizonyos hét már eltelt, és most nem tudom, mi a helyzet. De legalább Magának legyen helyén az esze! A férje már felnőtt, kétgyerekes családapa, semmi dolga egy 18 éves tacskóval, aki játszik vele, mert ahhoz már ért. A döntésük lényege mindenesetre nem az Önök érzelmi és szexuális hogyléte, hanem a kisgyerekeik sorsa. Lehet, hogy a párja szerelmes, de biztosítsa róla, nem kell aggódnia, majd elmúlik. A Maga iránt érzett szerelmével mi lett? Arról nem írt, hogy Magának miben kellene megváltoznia.
13 évet pedig nem szabad csak úgy kidobni az ablakon – és nem is lehet. A fiatal lányt fel kellene pofozni, amiért egy családos emberrel kezd. Talán az édesanyjával kellene beszélnie, hogy ezt ő tegye meg Maga helyett. Ilyen komoly ügyben nem szabad finomkodni, a gyerekek sorsa, nyugalma, boldogsága a fontos, és nem a szülők holmi kalandozása.
A gyerekek jövőjéért a felnőttek a felelősek! Magának kell győznie – és nem csak a saját érdekében.
Tisztelettel:
Lux Elvira