A biszex vajon mi?

A másságról szólva a cikkben dr. Csides Kata pszichiáter egy ponton azt mondta: „én speciel nem hiszek a biszexualitásban”, ezzel pedig kiengedte a szellemet a palackból. Tehát: létezik-e biszexualitás, avagy „a barátnőmmel álmodtam – meleg vagyok?”

A szexológus szerint

Amikor a Nők Lapja Cafe szakértőjének, Sz. Mikus Edit szexológusnak szegeztük a kérdést, ő azt vallotta: szerinte igenis létezik ez a kategória. A szexológusszakma álláspontja viszont az, hogy a férfi biszexuálisok valójában inkább homoszexuális férfiak, akik a társadalmi háttér miatt tartanak fenn női kapcsolatot is. Ők mégsem nevezhetők egyértelműen csak és kizárólag homoszexuálisnak, hiszen a valódi homoszexuális férfiak általában nem is képesek lefeküdni egy nővel (lásd fizikai jelenségek mint akadály…)
Nők esetében viszont nem feltétlenül leszbikus, inkább  felfokozott szexualitású emberekről beszélhetünk, akik nem kötődnek annyira a saját nemükhöz, sőt családalapításkor ezt a fajta vonzódást akár el is felejthetik.  
„A Kinsey-féle homoszexualitás-felfogás szerint a férfiak 40%-a homoszexuális, hiszen ennyien estek már át olyan homoszexuális jellegű kísértésen, amely jólesett nekik. Ez természetesen irreálisan nagy szám, és szakmailag nem is fogadjuk el, de azt sem, hogy a társadalomnak csak mindössze 6-7%-a lenne homoszexuális, mert ennyien vallják magukat annak – mondta Sz. Mikus Edit. – Szerintem a férfiak 25 százaléka homo- vagy biszexuális, azaz sokkal többen azok, mint gondolnánk, és ez a szám bizony azokra vonatkozik, akik gyakorolják is!”
Ennek az emlegetett 25%-nak a fele ráadásul nős férfi, aki a házasságából nő- és fiú prostikhoz is ki-kikalandozik. Ez akkor is meglepő szám, ha figyelembe vesszük Edit intését: az erre vonatkozó kutatások jórészt találgatásokra és spekulációkra épülnek, hiszen a felmérések alapja az őszinteség lenne – márpedig ezzel a témával kapcsolatban őszinteséget várni legalábbis naivitás.

A leszbikus szerint

„Biszex vagy meleg: nem tök mindegy?” Erős kezdés egy beszélgetéshez, de a Radiocafé Melegedő című adásának műsorvezetőjét ilyesmivel nem lehet zavarba hozni. És a válasza: nem, nem tök mindegy.

„Nagyon sok nőben jelen van a hajlam, ők sokkal nyitottabbak erre, és a társadalom is jóval elfogadóbb, ha nőkről van szó. A biszexuális pasik viszont melegtársaságban mindig felvállalják a melegségüket.” Ők azok, akik azt állítják, csak kikacsintanak néha a másik nemre. Szerintük a buliba ez is belefér, vagy éppen akkora kanok, hogy nekik mindegy, csak el ne guruljon – de a melegek között bevallják, hogy bármennyire is szeretik a gyerekeiket, a házasságuk csak álca.
„Én úgy látom, hogy a biszexualitás mindkét nemnél pusztán bizonytalanság és gyakran átmeneti állapot; vagy »beheterul« újra az illető (jellemzően nyomás hatására), vagy meleg lesz (illetve marad?), és jószerével senki sem marad meg »biszexuálisnak«. A különbség annyi, hogy több nőben van leszbikushajlam, mint ahány férfiban meleg.”
Az álnaiv kérdésre, miszerint nem tartja-e a melegtársadalom gyávának a biszexuálisokat, felnevetett: „Minden meleg megpróbált heteróként élni, így mindenki tudja, mit miért tesz a másik. Az azért abszurd lenne, hogy éppen ők rekesztenének ki valakit…”
A női biszexualitásról beszélgetve felvetettem, hogy talán a pornó hétköznapivá válása miatt lett elfogadóbb a társadalom, de a Melegedő „szakértője” szerint ez azért sommás kijelentés. „A magyar társadalom pornófilmekből építkezik, ha biszexualitásról van szó, de ez azért nagyon görbe tükör. Tény, hogy segít beszélni a problémáról, de egyrészt torzít, másrészt felesleges indulatokat is kelt.”

A pszichológus szerint

A sérült, nehéz körülmények között élő, magatartás-zavaros gyerekekkel foglalkozó szakpszichológus szerint a serdülők között afféle divat is lett a biszexualitás. A média fent említett tematizálása miatt a lányok körében menő lett barátnőre is szert tenni. A férfiak esetében viszont sokkal nagyobb a társadalmi nyomás, így ők sokkal hajlamosabbak látszatkapcsolatot is fenntartani, még ha közben inkább a saját nemükhöz vonzódnának.

Szabó Gábor viszont nem ragadtatná magát kategorikus kijelentésekre. Szerinte „rettentő hedonista társadalomban élünk, így igazából fejben dől el, hogy mi nyújt élvezetet, és hogyan. A test a lényeg, és az élvezet. Sok fiatal rendelkezik gruppenszex-tapasztalatokkal is, vagy legalábbis fantáziál ilyesmiről, ilyenkor viszont történnek olyan mozzanatok, amikor izgatóvá válhat egy saját nemű test.”
Éppen ezért nem jelentené ki, hogy biszexualitás létezik-e, vagy sem, inkább azt kell vizsgálni, hogy ki hol tart személyiségfejlődésben vagy önismeretben. Nagyon nagy a társadalmi nyomás arra nézve, hogy nyilatkozzunk: kit és hogyan szeretünk, pedig ezt Szabó Gábor inkább a valláshoz hasonlítaná. „Ha felteszik a kérdést, rávágod, hogy római katolikus, pedig az csak a liturgia. Azt, hogy mi van legbelül, csak te tudod, és ráadásul az is állandóan változik.”

A sztárvilág szerint

Nem tudjuk, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz a pornószínésznők, vagy a színésznők, akiket a pornó utánzott, de ma már nincs is olyan címlaplány, aki ne vallaná azt: alkalomadtán a barátnőjét sem rúgná ki az ágyából. Angelina Jolie például sosem tagadta a viszonyát Jenny Shimizuval, bár kérkedni csak Jenny szokott vele.
A sort a promiszkuitás királynője, Madonna nyitotta. A bulvárlapok nagy szerelmeknek és nagy szakításoknak szentelt oldalán sokáig ott trónolt Lindsay Lohan és Samantha Ronson, majd amikor elkezdett fogyni a pénze, Amy Winehouse is előállt azzal, hogy ő márpedig a lányokat is szereti, Lady Gaga szédült nyilatkozataiból pedig már csak egy zsiráf hiányzik.

A férfiak közül híres biszexuálisnak tartják – illetve tartották – Anthony Perkinst, James Deant, Paul Newmant és Marlon Brandót, bár gyanús, hogy közülük csak Brando nevezte magát annak. Nem beszélve arról, hogy a biszexuális kulcsszóra keresve Elton John és Rupert Everett neve is felbukkan, akiket nehezen tudnánk elképzelni egy nővel…

E szerint a cikk szerint

Igen, létezik – egy bizonyos helyzetben, egy életkorban, egy éjszakán… de nehezen elképzelhető, hogy valaki így élje le az egész életét. Egész életünkben változunk; közben emberekbe szeretünk bele, és embereket kívánunk meg, nem pedig nemi kategóriákat. A lényeg, hogy ha kell, akkor igenis vállaljuk, és beszéljünk róla – hiszen ha a téma egyszer megszűnik sötét titoknak lenni, akkor nem vezethet többé tragédiákhoz, és a bulvárlapok címoldaláról szépen lassan visszakerül oda, ahová való: a magánéletbe és a hálószobákba.