Minek nevezzelek? Társhatározó pasin innen és túl

Mester Dóra | 2011. Január 19.
Én magam is gondban vagyok, sokszor keresem a szavakat, de beszélgetések, olvasói visszajelzések is azt mutatják, nehéz konszenzusra jutni abban, hogy milyen szóval illetjük azt az embert, akivel megosztjuk…

A pasim, a férjem, a kedvesem, a párom, a szeretőm, gyermekem apja, az élettársam, az uram (és parancsolóm), a szerelmem. Ezek, amik hirtelen eszembe jutnak, mint a leggyakrabban használt kifejezések arra az emberre, akivel együtt vagyunk. És igazából mindegyikbe kicsit bele lehet kötni. Én akármelyiket is használom, mindig úgy érzem, hogy valami hiányzik.

 

Szoktam például élni a pasim kifejezéssel, amit sokan tartanak komolytalannak és szlenges hangzásúnak. Hogy ez divat kérdése-e? Nem tudom. Mivel nem vagyunk összeházasodva, a férjem szóba sem jöhet, a párom nekem túlontúl patetikus, ha korrekt akarnék lenni, akkor minden alkalommal úgy kellene őt aposztrofálnom, hogy a szerelmem, szeretőm, gyermekem apja. De nyilván ez kicsit körülményes, például az APEH-nél vagy a közértben. Hivatalos, semleges helyeken marad a partnerem, ami angolszász területeken már bejáratott, de nálunk még azért ez sem működik annyira.

A konszenzus hiánya a nevezéktanban szerintem jól mutatja, hogy mára mennyire átalakultak a párkapcsolatok, mennyire sokszínűvé váltak, és hogy a nyelv mennyire lassan követi ezt a gazdag, képlékeny valóságot. Sokan nevelnek együtt gyereket, de élnek külön háztartásban, vagy alkotnak családot anélkül, hogy összeházasodtak volna. Vannak, akik szeretők, de nem barátok, és vannak házastársak, akiknek valójában semmi közük egymáshoz. Tartalmilag nekem például az élettársam kifejezés lenne a legszimpatikusabb, hogyha az államszocializmus nem ragacsozta volna össze a lakótelepi lecsúszott, alkoholista pár kellemetlen asszociációjával. Ez a kifejezés – bár azt takarja, hogy az ember, akivel megosztom az életemet, minden jóval, nehézséggel – a mai napig nem került be a köznyelv pozitív szavai közé. Sokszor hallom, kicsit talán vicceskedve, az uram kifejezést, amivel azonban nem tudok mit kezdeni. Vicc ide vagy oda, ilyenkor mindig előbukkan belőlem a harcos feminista, és azt gondolom, nincs az a játékosság, amin ne világlana át, hogy ez a kifejezés milyen párkapcsolati hierarchiáról árulkodik.

Hát így. Ahogy a szexben is fontos és árulkodó a szóhasználat, úgy a szerelemben is. Ha vannak közszájon forgó jó szavaink, azokat nyitottan várom!

 

Exit mobile version