A szemlátomást teljes anyagi és szexuális jóléttől megcsömörlött diákok inkább választották, hogy kapjanak egy bókot, mint hogy pénzhez jussanak, alkoholt igyanak vagy találkozzanak a barátaikkal. Sőt még a szeretkezést is megelőzte a rangsorban a dicséret. Amikor a felmérésben részt vevők intelligenciatesztet töltöttek ki, az elért pontszámok közlése után további tíz perc várakozás után az eredményeket újrakalkulálták egy olyan módszerrel, amellyel többnyire magasabb kvóciens jön ki. Azok, akiknek fontos volt az önbizalom növelése (vagyis akik a bókokat előnyben részesítették minden mással szemben), sokkal nagyobb valószínűséggel dekkolták ki a tíz percet, mint azok, akik vagy nem vágytak megerősítésre, vagy nem volt szükségük rá.
A felmérés elemzése a Journal of Personality című pszichológiai szaklapban jelent meg, melyben többek közt azt a hipotézist állították fel, hogy a bókokra való igény összefügghet korunk narcisztikus hozzáállásával. Csak az lehet sikeres, aki nagyon okosnak és nagyon szépnek látja a tükörképét. Ez az állapotot a szerényebb képességű és adottságú embereknek nyilván nehezebb elérnie, mert egyértelmű önbecsapást kell végrehajtaniuk. Ilyenkor jönnek jól a bókok.
Az eredmények nem lepték meg a pszichológusokat, mert állításuk szerint az önbizalom társadalmi megítélése az ötvenes évek óta jelentősen megváltozott. Már nem divat szerénynek lenni, vagy akár reálisan látnia magát az embernek. A bókok közelebb hozzák az embereket a kívánt narcisztikus állapothoz, amely Maslow szükségletpiramisának a csúcsa felé található. Furcsa mindenesetre, hogy ha minden szükségletük teljesült, beleértve a szociális és szexuális szükségleteket is, akkor az miért nem járt együtt az önbizalom organikus fejlődésével és miért kell hozzá további külső megerősítés. Maslow szerint az önmegvalósítás a legfelsőrendűbb emberi szükséglet, de aki bókokra vadászik, az legfeljebb azt valósítja meg, hogy betagozódik abba a rendszerbe, ahol az a fő cél, hogy az egyén népszerű legyen és elégedett magával.