| Ehhez mit szólsz? „Annyira édes vagy…” |
Mindenki szokott magyarázkodni. Vagy legalább: mindenkivel előfordult már. Egyszerűen elmúlunk tízévesek és azt vesszük észre, hogy néha-néha még mindig jól elővesznek minket, a partnerünk, a főnökünk, a szomszéd sávban közlekedő autós, a vissza nem hívott barát, a másik gyerek apukája, meg még mit tudom én, kik, nap mint nap, és mit csinálunk, ahelyett hogy bőgnénk vagy a sarokba állnánk? Ja, magyarázkodunk. (És ez még a jobbik eset.)
| ZSEBSZÓTÁR A B C D F J |
Egyébként meg az „Én nem szoktam magyarázkodni!” már annak elismerése, hogy ez az a helyzet, amikor a párkapcsolati forgatókönyv szerint itt most magyarázkodni kéne – vagyis már önmagában is egy minimagyarázkodás.
Szóval nem is az a kérdés, hogy a mai példamondat mit jelent, kategóriáját tekintve hol a helye a rendszertanban (hiszen ez egyszerű: a mondat könnyen elrejthető az „arrogáns tagadás”, „hazug visszautasítás”, „nem is!, te voltál!” címkefelhője mögött), hanem hogy miért érezte úgy férfiállatod, hogy ha amúgy hajlamos lenne a menyecskés elgyöngülésre (de nem, nehogy aszidd!), akkor most magyarázkodna?
Mik az előzmények? Mire mondta, hogy „Én nem szoktam magyarázkodni!”? Pampogtál, hogy egész nap fel sem hívott? (Mert akkor értem az ingerült elutasítást.) Vagy rányitottál, miközben egy ritkán látható pózt próbálgatott a hálószobátokban a legjobb barátnőddel? (Mert akkor meg nem. Viszont humorból ötös…)
Vagyis ennyiből a kérdésed nem megválaszolható, arról viszont lehetne merengeni, hogy miért van tényleg annyi magyarázkodás a kapcsolatokban? Miért alakul ki olyan gyakran és olyan hamar az ismert szereposztás, hogy anyu az ofő, apu meg a hebegő-habogó, rajtakapott rosszcsont? Ki nem akar felnőni vagy ki nem akar megmérettetni egy felnőtt előtt?
Hé, hol vagytok? Hova tűntetek, gyerekek?, nektek beszélek!
Te sem érted, mit beszélnek? Kérdésed van? Nyelvészünk segít! Küldd a feladványt a pasiszotar@nlcafe.hu címre és várj türelmesen!