Első randit még soha nem rontottak el nők nálatok?
Csongor (29 éves, jogász): De, habár nem feltétlen tehettek róla. Csak személyesen már nem volt erős a vonzalom.
Péter (32 éves, reklámszakember): Engem lelomboz, ha valaki nem tudja megköszönni a dolgokat, ha nem értékelik az igyekezetet.
Szerintetek van különbség a huszonéves és a harmincas nők között?
Péter: Egy nő huszonnégy éves kortól vehető komolyan. Akkortól lehet gondolkodni benne, számítani rá. Előtte annyira szeszélyesek! Természetes nekik minden, amit nyújtunk. Sokan közülük azt gondolják, azért, mert szépek, a férfinak kötelessége mindennel elhalmozni őket. Később megkomolyodnak. Azt hiszem, egy nőnek is szüksége van csalódásokra, hogy értékelni tudjon egy kapcsolatot.
Csongor: Úgy huszonhat felett könnyebb dolgod van akkor is, ha nem akarsz komolyat. Nincs már nagy küzdelem, nincs taktikázás.
Péter: De azért egy harmincas nőnél be tudunk feszülni mi is. (Bólogatnak.)
Tibor (33 éves, közgazdász): Mert egy érettebb nő már sokszor gyereket, házasságot akar…
Egy érettebb nőn érezni a csalódások nyomait?
Péter: Nem feltétlenül, de azt igen, hogy tapasztaltabbak és óvatosabbak. És ki mernek mondani olyan dolgokat, amelyeket ki kell mondani.
Csongor: Egyszer egy harmincöt éves nő azt mondta nekem az első randin, hogy mondjam meg, olyan nőt látok-e benne, akit megdönteni akarok, vagy komolyabban is tudok benne gondolkodni? Azon kívül, hogy rettentő intelligens csaj volt, nem akarta már húzni az időt.
Péter: Volt egy harmincnyolc éves barátnőm. Soha nem felejtem el, egyszer egy olyan hosszú és őszinte e-mailt írt nekem, amilyet mástól még soha nem kaptam.
Csongor: Nekem is volt ilyen korú párom és százszor megbízhatóbb volt, mint sok fiatalabb nő. Sok minden lelkesítette, és rá tényleg úgy tekintettem, mint NŐ-re. Sajnos túl sok volt a korkülönbség köztünk.
Tibor: Egy harmincassal sokkal könnyebben tudok beszélni a kapcsolatokról és komolyabb dolgokról, ő már inkább társ, mint szerető.
Hogyan viszonyul a csalódáshoz egy férfi, és hogyan egy nő?
Csongor: A nők sokszor képtelenek racionálisan mérlegelni, sokkal befolyásolhatóbbak, túlfűtöttek, vagy épp alulmotiváltak. Egy férfi tudatosabban dönt. A nők rapszodikusak, az érdeklődést és a közömbösséget hullámzóan élik meg.
Péter: Teljesen máshogy működik egy nő, mint egy férfi. Soha nem látsz olyat, hogy egy férfi azt mondja, hogy „annyira ostoba, buta ez a nő, mennyire félreismertem”. Valószínűleg már az elején is látta, érezte, és így fogadta el. De egy nőnél van olyan, hogy pár év után kiakad, hogyan mehetett hozzá egy ilyen és ilyen pasihoz? Szóval alapvető dolgokat nem látnak sokszor és ezért csalódnak.
A férfiaknál nincs rózsaszín köd?
Dehogynem. (Kórusban.)
Péter: Nekem nagyon fontos az első benyomás, akár már olyankor tervezni kezdek.
Tibor: Nem értek egyet, hiszen öt perc alatt nem derül ki az sem, ha egy pszichopatával állsz szemben…
Csongor: A nők sokszor kegyetlenebbek vagy türelmetlenek, nem adnak esélyt, ha úgy érzik, hogy nem azzal állnak szemben, akit keresnek.
Érdekel a téma? Van mondanivalód? Téged is érint? A Momentán Társulat Fröccs című sorozatának november 26-ai adásában te is elmondhatod, hogy hogyan látod a témát!
Mit keresnek a nők?
Tibor: Az a baj, hogy legtöbben nem a normális kapcsolatokat, hiszen nem is látnak a nők normális példákat. A filmek nyilván nem a valóságról szólnak, a sztárkapcsolatokhoz meg hogy jön egy hétköznapi ember? Hogy élhetnénk úgy, mint ők?
Csongor: A problémák ugyanazok, mint régebben, csak felgyorsultak a dolgok.
Milyen téren?
Tibor: Például máris az ismerkedésnél. A második alkalommal egy csók minimum aktuális (sőt), és én még „konzervatív vagyok”. Érzelmek nélkül például képtelen vagyok megcsókolni egy nőt.
Péter: A szex titokzatossága folyamatosan változik, így a „sebesség” is.
Mit változtatnátok a nők „randiviselkedésén”?
Péter: Bármit kap, tudjon az apróságoknak örülni, akár csak ha kis gesztusokról is van szó. Legyen vidám, nevessen sokat, és legyenek ötletei. Egy idő után belefásulok abba, hogy mindig én találjam ki, merre menjünk, mit csináljunk…
Csongor: Csak ne legyen közönyös. Az a lényeg.
Ez a közönyösség sokszor nem csak egy póz? Az elérhetetlenség mítosza?
Csongor: A nőkre a minták sokkal jobban hatnak, mint ránk, ez tény. Ha elérhetetlennek mutatják magukat, akkor izgatóbbnak érzik magukat.
Tibor: Igaz is, hogy azok, csakhogy számomra nem azt jelenti a megközelíthetetlenség, hogy rideg, mint egy jégcsap, hanem hogy van tartása, morálja.
Csongor: Nekem leginkább az imponál, ha vicces egy csaj.
Tibor: Igen, egyetértek, az tényleg nagyon jó, ha tudok egy csajjal nevetni. Ha van kontakt, visszajelzés, akkor azt érezzük, hogy egy hullámhosszon vagyunk, hogy nemhiába törjük magunkat.
Péter: Úh, ha biggyed a szája, akkor ötvenegy százalékról máris tízre esik az érdeklődésem. (Nevetés.)
Csongor: Az fontos, hogy legyen miről beszéljünk. Ha nincs közös érdeklődési kör, akkor nyilván azt a kevés kis szabadidőt sem együtt fogjuk eltölteni.
Randi végén, az éttermi számla fizetésekor milyen a „helyes” reakció?
Tibor: Persze meg kell hívni a nőt, de azért jólesik, ha felajánlja, hogy fizet vagy beszáll.
Péter: Jó, de az is gáz, amikor épp csak előveszi a pénztárcáját és már teszi is el, csak jelezve, mintha…
Csongor: Ha egy nő fizetni akar vagy belead az összegbe, az számomra azt jelenti, hogy számol ezzel a kapcsolattal. Sokszor volt olyan, és irtó gáznak gondolom, hogy egy hónap eltelt úgy, hogy a nőnek eszébe sem jutott, hogy beleadjon a költségekbe.
Péter: Miért kellene mindent nekünk fizetni? Azon kívül, hogy természetes, hogy az elején mi fizetünk.
Tibor: Megfigyeltétek már, hogy a szórakozóhelyeken egy csomó csajnál még pénztárca sincs? El kéne már dönteni, hogy végül is akarnak-e egyenjogúságot vagy sem…