Miért épp az interneten keresel?
Ebben a korban az embernek már van egy kialakult elképzelése arról, hogy mit és kit szeretne. Elég nehéz ezt a magánéletben intézni: a munkám során és a társaságomban sem sok esélyem van a nagy találkozásra. Nem volt ez mindig így, de ha már így alakult, akkor kényelmes, célravezető és kézenfekvő dolog tematikusan keresni. Így nagyobb esélye van annak, hogy olyat találok, aki nekem megfelel.
És ki az, aki megfelel?
Egy olyan normális lány, akiben megmaradt a hagyományos értékrend és akinek nincs még családja, de szeretne.
Honnan tudod valakiről a neten keresztül eldönteni, hogy normális?
Jól lemérhető a másik szándéka arról, hogy feltölt-e magáról képet, ír-e magáról pár sort, bemutatkozik-e. Úgy látom, a legtöbben feltesznek egy fotót, nagyjából kitöltik az adatlapjukat, írnak pár sort magukról, de jellemzően nem bemutatkozást, hanem inkább feltételeket és instrukciókat a másik számára: kit keres, milyen módon fogadja a leveleket és így tovább. Ez eléggé árulkodó jel. A találkozás előtt pedig kritikus pont a levélváltás, egy-két telefonbeszélgetés, ami alapján már több dolog is kiderül.
Hogyan mutatkoznak be a nők? Hogyan viselkednek a társkereső oldalakon?
Csak finoman kezdeményeznek, inkább jelzik az érdeklődést és megvárják, hogy a másik nyisson. Furcsa, de úgy látom, hogy itt nagyobb számban nyitnak a néhány évvel idősebb nők a férfiak felé, mint a hétköznapokban. Ami viszont nagyon meglepett, ahogyan a mai lányok túlnyomó része rangsorol. Legtöbbjük első szempontja az iskolai végzettség, második helyen van, hogy a férfi dohányzik-e és csak harmadik szempont, hogy van-e a férfinak családja, tőle külön élő gyerekei. Ez megdöbbentő számomra. Nem gondolják végig, hogy itt van egy krapek, akinek volt egy felesége, gyereke is van, mégsem a családdal él, vajon miért? Sokan kizárólag diplomás partnert keresnek, de annyi intelligenciájuk sincs, hogy írjanak magukról néhány mondatot, vagy válaszoljanak a levelekre.
A hallgatás elutasítást jelent?
Sokszor igen. Ha nekem ír valaki, aki nem megfelelő számomra, mindig válaszolok valami kedveset, esetleg még egy bókkal is kiegészítve, hogy ne érezze magát rosszul a másik. Mivel rendszeresen megköszönik, látom, hogy a férfiak egy része sem veszi a fáradságot. Ez a fórum valóban személytelen, annyira, hogy gyakran a másik személyt nem tekintjük valódinak, csak egy virtuális játszótársnak. Torzulnak az emberi kapcsolatok. Ezt nem tudtam megszokni még, és nem is akarom. De tulajdonképpen az ilyen tulajdonságok segítenek abban, hogy ne találkozhassak olyan emberrel, akivel egyébként sem értenénk meg egymást.
Gyakran randizol?
Nem. Komoly kapcsolatot keresek, nagyon megnézem, hogy egyáltalán kinek írok. Hetente körülbelül egy levelet küldök, nagyjából minden harmadikra jön válasz, utána telefonon beszélgetünk – ha utánaszámolsz, nem túl gyorsak az események. Főleg mivel nagyjából kéthetente regisztrál olyan lány, akivel el tudnám képzelni az ismerkedést.
Meddig mentek el egy randin?
Régebben volt, hogy nem komoly kapcsolatot kerestem, és tag voltam egy telefontársaság sms-küldőjében. Ott voltak nagyon bevállalós lányok, akikkel néhány üzenet után úgy találkoztunk, hogy rögtön irány az ágy. Ilyenkor ők is úgy kezelték, hogy másról nincs is szó, mint szexről. Ezt néhányszor megcsináltam, de utána hagytam, mert normális, felnőtt ember nem erre vágyik. Kalandnak, tapasztalatnak érdekes volt, de most nem ezt keresem. A találkozások során egyszerűen beszélgetünk, ismerkedünk, nagyon célratörő vagyok és azt várom, hogy a másik is érdeklődjön. Persze jobb így, mint levélben, észreveszem a reakcióit, a viselkedését, a mosolyát és igyekszem olyasmikről beszélgetni, ami érdekel és ami fontos nekem.
Milyen az ideális nő számodra?
Egy szorgalmas, becsületes, átlagos testalkatú, kedves, megbízható lány, aki szereti a természetet, az állatokat és a gyerekeket. Jó, ha nőiesebb foglalkozása van és nem egy agyonhajszolt, síkideg menedzserlány.
Találkoztál már olyan lánnyal, aki megfelelőnek tűnt?
Igen. Fél évig például együtt voltam az előző barátnőmmel. Lassan, de kiderült, nem vagyunk egymáshoz illők, ősszel szakítottunk, akkor regisztráltam újra. Egyébként jó viszonyban váltunk el, ő is ugyanazon az oldalon van, mint én, szólt is valamelyik nap, hogy szerinte cseréljem le a profilképemet, mert a másikon jobban nézek ki. Tehát van jó tapasztalatom is a netes keresgélésről, még ha nem is alapítottunk végül együtt családot.
És rosszak?
Nincsenek túl rossz élményeim. De azért vannak olyan lányok, akikkel váratlanul szakad meg a levelezés, és látszólag nincs ennek semmi oka. Vagy megadják a számukat és mégsem veszik fel a telefont. Egyszer egy lány kifejezetten hangsúlyozta, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott természetű, aztán kiderült, hogy azért érzi jól magát a világban, mert időszakosan (de rendszeresen) gyógyszeres kezelés alatt áll.
Mit mondanál akkor, ha magadról kérdeznélek?
Kicsit konzervatív, udvarias, racionális, de elég érzelmes vagyok, bizonyos szinten romantikus is. Szeretek olvasni, Orwelltől majdnem mindent, Nyírőt pedig Rejtővel felváltva, mert az egyik szomorú, a másik vidám. Eredetileg bőrdíszműves vagyok, de most kiállításépítőként dolgozom. Normális, hagyományos értelemben vett kapcsolatot szeretnék: megismerkedünk, összeköltözünk, összeházasodunk, gyerekeket vállalunk és megöregszünk. Filmnézős, kirándulós, múzeumos típus vagyok, nem hajszolom a társasági életet. Voltak barátnőim, de ennyi idősen a kalandozások kora már lejárt. Kiéltem magam, éltem a lehetőségekkel, amikor szabad voltam, most viszont már a páromat szeretném megtalálni, akivel családot alapíthatok.