„Komoly kapcsolatot keresek, de nincs időm rá! Ne adj’ isten gyereket is szeretnék! – hangzott már el oly sokszor értelmes, intelligens, vezető beosztásban lévő férfiak szájából. És akkor itt jön a következő probléma! Felelősségteljes beosztás = 0 szabadidő! Ami pedig van, eleve be van osztva! Na szóval… a megfejtendő mondat: »Kapcsolatot akarok, de nincs időm rá!« Ezt mégis hogy gondolják kivitelezni? Mikor? És kivel?” – Márti
És a megfejtés…
Az ún. felső vezető férfi magánélete gyakran a következőképpen alakul: (Vigyázat, súlyos általánosítások következnek – ezek persze valahogy annyira ismerősek a közvetett környezetünkből…) A felső vezető férfi (nyilván férfi, ugye, Magyarországon vagyunk, kb. száz felső vezető férfira jut egy felső vezető nő) harmincas éveinek közepére valahogy csak megházasodik, mert környezetében elvárás a család. Választottja többnyire munkatárs, de legalábbis szakmabeli, esetleg online társkeresőn megismert személy.
Felesége a jólét, a felső osztálybeli életmód biztosításáért cserébe elfogadja, hogy a férfi meglehetősen ritkán van személyesen jelen a kapcsolatukban, leszámítva azt a kétszer egy hetet Balin, illetve egy vitorláson az Adrián. A két hét valamelyikén gyermek is fogan, majd másfél éven belül még egy, de a férfi továbbra is elfoglalt: napi tizenhat órában gyűjtögeti a pénzt kis részben magának, nagyobb részt ismeretlen részvényeseknek.
A feleség négy-öt, gyerekneveléssel eltöltött év alatt elmagányosodik, a jólétet már adottságnak tekinti, és mindennél jobban hiányozni kezd neki egy felnőtt társ. Vagy feladja addigi életmódját, azaz lelép, vagy keresgélni kezd, azaz félrelép, a vége ígyis-úgyis a kapcsolat felbomlása. Az egyedül maradt felső vezető férfi szinte biztosan két út közül fog választani: az egész családalapítós bulit újrakezdi egy jóval fiatalabb célszeméllyel – de most már figyelmesebb, okosabb, érettebb lesz, és több időt szán új családjára; vagy talál magának egy korban hozzá illő, gyermekes, elvált nőt, akivel nem kell már a gyerekvállalással bajlódnia.
Természetesen az a bátor és okos nő, aki tényleg nem a jó életkörülményeket várja el egy kapcsolattól, hanem fontosabb neki, hogy a férfi értelmes dolgot csinál, vannak ambíciói, és van igénye, kedve, „ideje” is egy tartalmas kapcsolatra. És az a bátor és okos férfi, aki felfogja, hogy egy igazi társ megtalálása tényleg nagyobb szerencse, mint a csúcsállás, a bónuszok, meg a felső kategóriás céges verda. Az „asszony” és a gyerekek pedig nem „kellettek már”, hanem valahogy maguktól jöttek, és tisztára olyan, mintha mindig is ott lettek volna körülötte. A tanmesének vége, a választás a tiéd.
Neked is fordítási nehézségeid vannak? Küldd el a problémás férfimondatot a pasiszotar@nlcafe.hu címre, és megpróbáljuk értelmezni a Pasiszótárban, de addig is szemezgess a szótár korábbi segélykiáltásai között!