Leugrott cigiért, de soha nem jött vissza…

Azt hihetnénk, a lement-cigiért-de-soha-nem-jött-vissza csak egy városi legenda, de ezúttal is tévednünk kell. Nagyon is léteznek olyan emberek, akik arra sem méltatják a másikat, hogy a szakítás legádázabb formájában, mondjuk egy 160 karakteres sms-ben írják meg: Vége! De nem, ehelyett egyik pillanatról a másikra szó nélkül, Houdini módjára illannak el – miközben remélik, a másik tudja majd mire vélni az eltűnést. És aki még mindig nem hiszi, hogy van ilyen, annak jöjjön pár képtelen történet az eltűnős pasikról, nőkről:

Akit elnyelt a föld…

„Egy együtt töltött, szexmentes éjszaka után elbúcsúztam és elindultam haza. De még mielőtt kiléptem volna az ajtón, hosszasan kérlelt, hogy találkozzunk este – meséli Anna (30). – Az volt a mondás, hogy kiszalad egy törökbálinti bútoráruházba, és jön értem. Sosem érkezett meg… Majd hónapokkal később szabadkozott, hogy egyszerűen csak összezavarodott. Valami furcsa szerelmi Bermuda-háromszög lehet az M7-es törökbálinti szakasznál?”

Aki tesz rá magasról…

Nemcsak Anna pasija távozott angolosan, Petra (34) sem járt jobban: „Hét hónapja találkozgattunk már, és úgy tűnt, a kapcsolat így is marad. Nem fejlődött sehová, csak néha szexeltünk, de a pasi keresett továbbra is. Megbeszéltük, hogy átjön egy bizonyos nap estéjén. Aznap még írtam egy sms-t, hogy biztos-e a program. Visszaírt, hogy igen, de még lemegy előbb egy bárba. Telt-múlt az idő, semmi. A barátnőm nem hagyta annyiban, lement »kémkedni« nekem a helyre. A pasi ott volt, még hajnali 1-kor is, a pultot támasztotta, és látszólag ismerkedni próbált. A pasi azóta sem jelentkezett, annyit sem írt, hogy bocs’, más programom akadt. Még kétszer futottunk össze teljesen véletlenül különféle szórakozóhelyeken. Egyedül volt, váltottunk pár szót, de soha nem mondta, hogy elnézést, és nem is magyarázkodott. Bár rettentően zavart, hogy így lekopott, csak azért se kérdeztem rá, hogy miért nem jött akkor, és azóta sem. Nem akartam, hogy rájöjjön, mennyire megbántott ezzel.”

Aki nem tudja, mit akar…

Az eltűnős pasik között tartják számon azokat, akik egyszerűen bizonytalanok, félnek, és már az első randin megírják az esküvő, a devizahitellel terhelt kertes családi ház, no meg a három gyerek születésének történetét. Ilyen férfi lehetett az is, akivel Eszter (31) találkozott; időre volt szüksége, hogy átgondolja a húzós jövőt: „Egy kerthelyiséges szórakozóhelyen ismerkedtem meg egy sráccal, nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. A napfelkeltében két órát sétálgattunk, majd számot cseréltünk, mire hazaértem, már várt is az sms. Aztán reggel egy újabb, hogy kettő körül jön értem, még a címemet is elkérte. Sosem érkezett meg… Három héttel később jött egy sms hajnali ötkor, hogy itt áll a ház előtt és beszéljük meg. Szerintem nem volt mit…”

Aki furcsán kommunikál…

Abszolút talány kategóriába tartozik Tamás (32) sztorija, amiből mindössze annyit bírtunk kisütni, hogy az ex felettébb furcsán kommunikál: „A szomszéd utcában lakott, pont négypercnyire gyalog. Felhívott este nyolckor, hogy még valamit meg kell csinálnia, aztán átjön és együtt alszunk, tőlem megy munkába reggel. Egy hónappal később, amikor felhívtam, hogy oké, értem én a jelzést, hogy ennek vége, de legalább a nála maradt cuccaimért hadd ugorjak fel, azt mondta, nem kell, összeszedi őket és egy óra múlva áthozza. Ennek már három éve, de azóta sem láttam.”

Aki valószínűleg talált mást…

Nagyfokú kreativitást igényel annak megfejtése is, hogy Évi (35) pasijának agyában milyen biokémiai folyamatok mehettek végbe, hogy ő is inkább a felszívódást választotta: „Az akkori barátommal wellnesshétvégére készültünk, becsomagoltam, és vártam, hogy megérkezzen. Háromórás késés után jött egy hívás tőle, hogy bocs, de nem jön, és majd később elmondja, miért…”

Aki berezelt…

Kíváncsiak lennénk arra is, hogy Zsófi (33) expasija mivel magyarázná eltűnését, mert a miértre azóta sem derült fény: „A költözés kellős közepén, kétségbeesetten ülve a dobozok legtetején  a telefonban a következő hangzott el: Megyek, szerzek még néhány zsákot és dobozt, amibe tudunk pakolni, és jövök segíteni! Nos, azóta is jön…”

Akit eltettek láb alól?

Kinga (36) volt pasija vagy államtitkot sértett, vagy az ukrán maffia tette el láb alól, nem tudni, de neki is nyoma veszett: „A volt pasim egy év után lépett le tőlem, együtt laktunk a szüleimnél egy nagy családi ház első szintjén. A barom az egyik közös családi vasárnapi ebédnél imitált egy telefonhívást, hogy neki sürgősen el kell mennie segíteni egy barátjának, de mindenki egyen tovább nyugodtan, egy óra múlva ott lesz ismét. Soha többé nem hallottam róla. Azt se tudom, hogy él-e, hal-e…”

Aki inkább visszament az exhez…

Az is megesik, hogy valaki úgy dönt, az ex az igazi, de hogy ezt miért nem lehet felvállalni, isten tudja csak. Saci (31) volt kapcsolatfélesége ezért tűnt el: „A srác egy másik városban lakott, de sokat utazott, és hetente pár alkalommal nálam aludt. Ez már önmagában nem sok jót ígér, de még akkor sem fogtam gyanút, amikor egyszer azzal a Münchausen bárói indokkal mondta le a találkozót, hogy elvették a jogsiját, mert másnaposan vezetett, de szerencsére jóban van a helyi rendőrökkel, ezért nemsokára visszakapja a papírjait. A következő megbeszélt találkozás időpontjában hiába vártam, nem csengetett senki, büszkeségből én sem hívtam egy darabig. Aztán csak rácsörögtem, aminek egy kínos, ködös beszélgetés lett az eredménye. Végül a közös ismerőseinktől tudtam meg, hogy újra összejött a régi barátnőjével. Ennél az is jobb lett volna, ha legalább ír egy sms-t, hogy szia, többet nem jövök.”

Aki a kijelentés pillanatában nem volt józan…

Lilla (28) pasija vagy drog, vagy alkohol hatása alatt állhatott, netán amnéziás volt, a randit ugyanis elfelejtette, vagy mégsem? „»Holnap tízre érted jövök és elmegyünk kirándulni egyet, jó?« Azóta is ott ülhetnék a piknikkosárkámmal…”

Aki csak nagyon éhes…

A legalja kategória nem más, mint az érdekember, aki nemcsak szexre, de egy kiadós vacsorára pályázik, aztán meg hátrahagyva a cechet, lelép. Dóri (32) tudja igazán, milyen vacak az ilyen: „Életem egyik legcikibb – és legmegalázóbb helyzete volt –, amikor egy pasi elhívott vacsorázni. Puccos étterem, finom borok, jó kaja, aztán, akár egy mozifilmben, megcsörrent a telefonja, elnézést kért, kiment telefonálni, de vissza soha nem jött. Azóta se láttam, és azóta se tudom eldönteni, hogy a csávó szeretett más számlájára jókat enni-inni, vagy a fogszabályzóm riasztotta el.”