Régen a velencei kurtizánok, vagy néhány földrésszel arrébb, a gésák számára teljesen egyértelmű volt a “foglalkozásuk”. Hivatásos szeretőként aposztrofálták őket, semmi más dolguk nem volt egész nap, mint szépnek és okosnak tűnni, és kielégíteni a férfiak minden szeszélyét, szenvedélyét. Akkoriban ez tényleg inkább egy életmód, életút volt, és többnyire olyan sok elfoglaltságot jelentett, hogy semmi más nem fért bele.
Persze manapság is vannak olyanok, akik egyedülállóak, vagy legalábbis nem kötik le tartósan magukat, és a hivatásuk az életük – mint amilyen én is voltam az elmúlt három évben. Azonban egyre inkább kezd felhígulni a szakma, ugyanis a hihetetlen kereslet megnövelte a kínálatot is. Egyre fiatalabbak a lányok, akik ezt az utat választják, és ha a legtöbbjüket megkérdezzük, azt felelik, mert kilátástalannak látják a jövőjüket, és úgy gondolják, ez a “kézenfekvő” megoldás. Nem mondhatom, hogy egyetértek ezzel, az ilyen lányok nagy részének nem is engedném, hogy belevágjon, de persze ez az ő saját döntésük, senki nem szólhat bele, mit kezdjenek az életükkel. Közülük sokan csinálják néhány évig, amíg főiskolára, egyetemre járnak, kedvükre van, hogy szabad az időbeosztás, nincsenek kötöttségek, akkor dolgoznak, amikor akarnak. Aztán ha elvégezték az iskolát, akkor kurtizánéletüket is felszámolják, és soha többet nem gondolnak rá.
Vannak aztán azok, és azt hiszem, ez a legérdekesebb kategória, akiket a munkanap végén otthon egy teljesen hétköznapi család vár. Gyerekek, szülők, akikről gondoskodni kell, sőt nem egy esetben még férj is. Van, aki elmondja otthon, és közös megegyezéssel jutnak arra, hogy képtelenek máshogy kilábalni a gazdasági kátyúból, van azonban, aki próbálja abszolút eltitkolni, és ilyenkor valami kamu munkát ad be otthon, hogy hova jár be nap mint nap. Nagyon sok az örömlányok között az egyedül maradt, gyerekét egyedül nevelő anya is, és azt hiszem, ha az utcán szembetalálkoznánk bármelyikükkel, nem az jutna először eszünkbe, hogy napja nagy részét hanyatt fekve tölti, és így keresi meg a kenyérre valót. A legextrémebb ebben a kategóriában egy olyan történet volt, amikor az anyának beteg lett a gyereke, és semmi más lehetőséget nem láttak arra a férjével, hogy a műtétre összeszedjék a pénzt. Így aztán dolgozni kezdett, csinálta, amíg a cél meg nem valósult, aztán visszatért a régi életéhez. Persze mostanában nagyon sok férfi már egyáltalán nem találja cikinek azt, ha a barátnője ezt a munkát végzi. A nagyobb fizetésért, a kellemesebb életszínvonalért cserébe simán lenyelik a békát, hogy nem ők az egyetlenek a csajuk ágyában.
A cikk folytatását a Sorskerék blogon találod.
