“Emlékképek… közeliek és élesek…
még most is látom a ringó csípődet, ahogy elsétálsz az asztaltól, melled hullámzását, ahogy levegőt veszel, a mozdulatot, ahogy hátrasimítod a hajad, a pillantást, ahogy lesütöd a szemed, a nyelved, ahogy megnyalod az ajkad, a meztelen nyakad, ahogy hátraveted a fejed, mikor nevetsz…
Szeretem a találkozásainkat.
És igen, én biztosan érzem, hogy egymásra tudunk hangolódni. A kemény szex: igen, szeretem, birtokba fogom venni a tested, úgy lesz az enyém minden porcikád, hogy adni akard és okozzon gyönyört, hogy megadhatod magad.
József Attila írta: “agyamba, mint fémbe a savak / ösztöneimmel belemartalak” – én a bőr és a hús erotikus párbajával akarlak beleírni érzékeimbe – ezért sem érek hozzád szándékosan addig, amíg nem kaplak meg egészen. Edaf”
A Férfi sorai visszaidézték legutóbbi találkozásuk emlékeit a Nőben. Lehunyta szemeit, miután elolvasta a levelet, és újra élte találkozásuk apró részleteit… Beleremegett emlékeinek hatására…
“Éreztem egész testemen szemeid simogatását, amikor leültem szembe veled… Tudd, hogy majd megveszek egy érintésedért… Mikor rám adod kabátom, azt kívánom bárcsak lassan húznád fel vállamon és közben érezhetnem kezed nyakamon… Kívánom… és mára, mikor találkozunk, egyre többet nevetünk…
Várom újbóli találkozásunkat… és érezni is akarlak…Lena”…
A teljes történetet az Inside of love blogon találod.
