18+: Az utolsó vendég a kurtizánnál

cafeblog/sorskerék | 2014. Április 01.
Amikor már csak alig egy hét volt hátra, hogy hivatalosan is véget érjen kurtizánhivatásom, elgondolkoztam azon, mit fog hozni a Sors, melyik vendéget szánja utolsónak.

Ezzel párhuzamosan eszembe jutottak az első napok is, amikor dolgozni kezdtem, az anyagi biztonság nyugalma a sok nélkülözés után, az öröm, ahogy reggelente felkeltem, mert tudtam, hogy aznap is jófej emberekkel fogok találkozni, és nincs semmi kötelező program a számomra, azt csinálhatok egész nap, amit a legjobban szeretek. Szexelhetek, jókat ehetek, jókat beszélgethetek és ülhetek a laptopom előtt, amennyit csak akarok. Aztán végignéztem, hogy mind tapasztalatban, mind emberekkel való bánásmódban és minden más szempontból is hova jutottam az elmúlt három évben. Jó érzés volt, hogy a lelkem sértetlen maradt, hogy ezerszer több jóra emlékszem, mint rosszra, és hogy sikerült olyan barátságokat kötnöm – a munka által –, amit sosem gondoltam volna.

Szóval azt kívántam, valahogy nagyon hatásosan záruljon le életem ezen időszaka. Csütörtök  hajnalban aztán megszólalt a telefon, és egy nagyon fiatal srác akart találkozni velem. Először szerette volna áttenni jövő hétre, de én mosolyogva mondtam, hogy bocsi, akkor már nem leszek. Így aztán elhatározta magát és elindult hozzám. Félúton fel is vett, együtt mentünk át a dolgozós lakásba, és bár a kocsiban még jó fejnek tűnt, tudtam, hogy szexuálisan nem sokat várhatok tőle. Az az igazi pornós barom, aki megnézi a kényszerfranciás, ütős-verős filmeket a neten, és aztán persze ki akarja próbálni valakivel. Egy átlagos nőt tudja, hogy nem kérhet meg erre, de egy kurvánál mit sem számít, mit gondol róla utána. Eléggé felbosszantott a lélektelenségével, a hozzá nem értésével és ezt már a két menet közötti beszélgetéssel sem tudta jóvá tenni. Nem mondom azt, hogy bennem nem volt már az elején egy erős távolságtartás, de reménykedtem benne, hogy nem ő lesz az utolsó, mert méltatlan befejezésnek tartottam volna.

Így aztán nagyon örültem, amikor még aznap éjjel megszólalt a telefon, és az a pár keresett, akikhez már évek óta járok. Mindig leginkább a lánnyal kell foglalkoznom, úgy férfimód, és ezt nagyon is szeretem, bár ő egyáltalán nem az esetem, mint nő, mert túlságosan vékony, és nem az az igazi alárendelt, inkább egy akaratos kis ribanc. De azért, inkább a körülmények miatt, hogy mindig van pia és hogy férfi lehetek, nagyon szeretek együtt lenni velük. Amikor közöltem, hogy valószínűleg ez az utolsó alkalom, akkor azt mondta a férfi, jó, tegyük ezt emlékezetessé. Nagyon berúgtunk, sőt nem csak berúgtunk, és aztán olyasmiket csináltunk a lánnyal, amit még leírni is képtelen lennék. Ő mindezt nagyon élvezte, és a végén megjegyezte, hogy igazán örül annak, hogy végre sikerült kihozni belőlem az arrogáns, gátlástalan, macsó disznót, mert neki ez nagyon bejött. Én egy kis ürességet éreztem a végén, talán csak azért, mert már tényleg nem ez az, amire vágyom, de amikor bringára pattantam a házuk előtt és hazaindultam, azt mondtam magamban, ha ők az utolsó élmény, akkor ezzel meg tudok alkudni. Talán ennél jobb, jelenlegi lelkiállapotomban, nem is várható el.

A Sors azonban tartogatott még egy meglepit… A teljes cikket a Sorskerék blogon találod.

 

Exit mobile version